hirdetés
hirdetés

A tünetek nem mindig vezetnek nyomra

Gluténfogyasztással összefüggő kórképek

2015-ben készült el a gluténfogyasztással összefüggő betegségek új beosztása, amelybe önálló entitásként került be a nem coeliakiás gluténszenzitivitás.

hirdetés

A gasztroenterológiai vizsgálatra kerülő betegek esetében egyre gyakrabban merül fel a tünetek és az étrend közötti vélt vagy valós összefüggés. Az utóbbi években ezek közül is kiemelkedik a gluténtartalmú ételek kóroki szerepének felvetése. A betegek tájékozottsága a téma médiareprezentációjának növekedésével bővül, ez sokszor „öndiagnózishoz” vezet, amelynek alapján a gluténmentes diétát számos esetben már a vizsgálatok előtt bevezetik, nehezítve ezzel a valós diagnózis felállítását.

A glutén (sikér) a búza fő szerkezeti fehérjekomplexe, az egyszerűbb gliadin és az összetettebb molekulaszerkezetű glutenin fehérjefrakciókból áll. Az α-gliadin egyes molekularészletei sejttoxikus hatásúak, kóros immunválaszt provokálnak, fokozzák a bélfal permeabilitását. A többi gabona (rozs, árpa, zab) is hasonlóan toxikus tárolófehérjéket tartalmaz.

A gabonafélék fogyasztásával összefüggő betegségek közül a coeliakia és a búzaallergia a legismertebbek, amelyekben az adaptív/szerzett immunitás aktiválódása által létrejött immunválasz vezet a vékonybél-nyálkahártya károsodásához és antitestek termelődéséhez. Az utóbbi években vezették be önálló betegségként a gluténérzékenységet vagy nem coeliakiás gluténszenzitivitást (NCGS), amelyben a veleszületett/természetes immunrendszer gluténexpozícióra kialakuló válasza vezet a tünetek megjelenéséhez.

A gluténfogyasztással összefüggő kórképek új nevezéktana és besorolása a 2011-es londoni konszenzuskonferencia állásfoglalása alapján 2012-ben jelent meg (1).

Allergiás reakciók

Az allergiás reakciókat a gyors kialakulás jellemzi, amely a gluténexpozíció után percekkel-órákkal bekövetkezik.

Búzaallergia. A búzafehérjékkel szemben IgE-mediált, ritkábban nem IgE-mediált immunreakció jöhet létre. Ebbe a csoportba tartozik a foglalkozási asztma (pékek asztmája) és rhinitis (nátha, orrdugulás, orrnyálkahártya-gyulladás). Sok országban a leggyakoribb foglalkozási betegség. Allergének: α-amiláz-gátlók, gabonaagglutininek, peroxidáz, nem specifikus lipidtranszfer-fehérjék.

Ételallergia: bőr, bélrendszeri vagy légzőrendszeri tünetekkel (atopiás dermatitis, urticaria, anafilaxia). Allergének: α-, β-, ϒ-, ω-gliadinok.

Búzafüggő, terhelés indukálta anafilaxia: súlyos tünetegyüttes a testszerte megjelenő urticariától az életveszélyes anafilaxiáig. Specifikus allergén: ω-5 gliadinok.

A diagnózis elemei: Prick-teszt, IgE-antitestek kimutatása vérből.

Autoimmun kórképek

Ezek a kórképek hetekkel-évekkel a gluténexpozíció után alakulnak ki.

Coeliakia: genetikailag prediszponált egyénekben [HLA-DQ (95%), DQ8] gluténfogyasztás hatására kialakuló autoimmun betegség, amely a vékonybél-nyálkahártya károsodásához, következményes felszívódási zavarhoz vezet. A betegségre jellemző a szöveti transzglutamináz elleni antitest (tTG-IgA, -IgG) és az endomysium elleni antitest (EMA-IgA), ezek kimutatása a betegség szerológiai diagnosztikájában meghatározó értékű. IgA-hiányos egyénekben és háromévesnél fiatalabb gyermekekben kiegészítő módszerként bevezették a deaminált gliadin peptid (DGP-IgG) elleni antitestek vizsgálatát is. A coeliakiára vonatkozó szakmai irányelveknek megfelelően a betegség felnőttkori diagnosztikájának elengedhetetlen része a vékonybél szövettani vizsgálata, a kialakuló intraepithelialis lymphocytosis (IEL ≥ 25/100 sejt), crypta-hyperplasia és boholydisztorzió vagy -atrophia megítélése (Marsh III. a, b, c stádium). A betegség incidenciája 1% körüli, lassú növekedést mutat.

A felnőttkori coeliakiás betegek legfeljebb 20%-a szenved típusos emésztési-felszívódási panaszoktól („a jéghegy csúcsa”). Nagy számban monoszimptómás, nem emésztőszervi tünetek jelennek meg (vérszegénység, vashiány, korai csontritkulás, csonttörések, infertilitás, figyelemzavar stb.). Előfordul „csendes” forma, amely a beteg számára nem okoz tüneteket, de az esetleg más okból végzett szövettani vizsgálat a vékonybélben a nyálkahártya típusos károsodását mutatja. Ezek a betegek a leginkább veszélyeztetettek a coeliakia szövődményeinek kialakulása szempontjából, miután a betegségük ismerete nélkül gluténmentes diétát sem tartanak. A coeliakia kezelése jelenleg az élethosszig betartott gluténmentes diéta.

Egyéb autoimmun betegségek

A dermatitis herpetiformis Duhring típusos bőrtünetekkel járó, gluténfogyasztással összefüggő kórkép, az esetek 65–75%-ában coeliakiára jellemző bélnyálkahártya-eltérésekkel. A tTG-ellenanyag- és EMA-pozitivitás az esetek egy részében kimutatható.

A gluténataxia autoimmun eredetű cerebellaris károsodás; a Purkinje-sejtek pusztulása okozza a tüneteket, a gluténszenzitizáció szerológiai jelei is kimutathatók.

Nem coeliakiás gluténszenzitivitás

A nem coeliakiás gluténszenzitivitás (NCGS) a coeliakiához hasonló, emésztőrendszeri és/vagy tápcsatornán kívüli színes tünetegyüttes. Kiváltásában a betegek megfigyelése szerint gluténtartalmú ételek fogyasztása játszik szerepet. Diagnózisában nem állnak rendelkezésre specifikus biomarkerek. Klinikai vizsgálatokkal (szerológia, szövettan) sem búzaallergia, sem coeliakia nem igazolható. A betegek tünetei kontrollált körülmények között végzett gluténmegvonásra javulnak, majd ismételt gluténterhelés a panaszok kiújulásához vezet (2).

A gluténfogyasztással összefüggő tünetek, megbetegedések egyre szélesebb köre válik ismertté, azonban bizonyító értékű diagnosztikai módszerekkel csak az autoimmun eredetű és az allergiás eredetű kórképek esetében rendelkezünk. Az atípusos, monoszimptómás coeliakiás esetek sokszor nem gasztroenterológián kerülnek először vizsgálatra, fontos, hogy a társszakmák orvosai releváns tünetek esetén gondoljanak coeliakia lehetőségére. A nem coeliakiás gluténszenzitivitás állapota sok átfedést mutat az irritábilis bél szindróma tüneteivel is, egyértelmű diagnosztikus markerei nem ismertek. A gluténmentes étrend mindhárom etiológiai csoportban javuláshoz vezet, de míg coeliakiában ez kizárólagos, és betartása egész életen át szükséges, NCGS-ben a gluténmentes diéta mértéke és tartóssága jelenleg nem meghatározott.

Irodalom:

1. Sapone A, Bai JC, Ciacci C, Dolinsek J, et al. Spectrum of gluten-related disorders: consensus on new nomenclature and classification. BMC Med. 2012;10:13

2. Catassi C, Elli L, Bonaz B, Bouma G, et al. Diagnosis of Non-Celiac Gluten Sensitivity (NCGS): The Salerno expert’s Criteria. Nutrients. 2015;7:4966–77.

Dr. Lénárt Zsuzsanna, Szegedi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés