hirdetés
hirdetés

Ezer Ambrosia-pollennel támad a parlagfű

Az augusztustól októberig tartó időszak egyre több ember számára a szénanátha időszakával jelent egyet. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) pollenjei által okozott allergia napjainkban már népegészségügyi probléma.

hirdetés

Az eredetileg Észak-Amerikában honos parlagfüvet valószínűleg véletlenül hurcolták be Európába, és ennek eredményeként került a gyomnövény a XIX. század vége, a XX. eleje táján Magyarországra is. Ez az invazív fűféle a hetvenes évekig nem okozott számottevő mértékben allergiát. Az azóta eltelt évtizedekben azonban Európa nagy részén jelentős mértékben elszaporodott, és ezzel párhuzamosan a levegőben ugrásszerűen megnövekedett a pollenjének koncentrációja és a parlagfű kiváltotta allergiás rhinitis (AR) gyakorisága.

A parlagfű okozta allergia a légúti allergiák egyik leggyakoribb formája, aminek a kezelésére a betegek gyakran a gyógyszertárakban keresnek megoldást. A legújabb hazai szakmai irányelvek ismeretében mit ajánlhatunk a tünetek hatékony mérséklésére?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve (továbbiakban: irányelv) az allergiás rhinitis ellátásáról (1), ami a légúti allergének (köztük a parlagfű) okozta allergia diagnosztikai és terápiás kérdéseit is taglalja, a következőképpen adja meg az AR diagnosztikus kritériumait: „Az allergiás rhinitis fő tünetei (orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés és orrviszketés) közül legalább kettőnek az észlelése elengedhetetlenül fontos az AR felismeréséhez. E két tünet közül az egyik az orrdugulás vagy az orrfolyás kell, hogy legyen. Betegségnek az tekinthető, ha ezek a tünetek naponta legalább egy órán át, hetente több napon át fennállnak” (1).

Biztos, hogy parlagfű okozza a panaszokat?

Annak a kiderítésére, hogy mi okozza az allergiás tüneteket, az irányelv az inhalatív allergén kutatásában első vonalbeli diagnosztikus módszerként ismert Prick-bőrpróba elvégzését javasolja. Mivel Prick-teszt végzésekor az anafilaxiás vagy egyéb szisztémás reakció előfordulásának veszélye fennáll, így azt csak orvosi rendelői körülmények között javasolt végezni.

A Prick-bőrteszt csecsemőknél és kisgyermekeknél nehezen kivitelezhető, így esetükben a szérumspecifikus IgE-meghatározás javasolt; csakúgy, mint a Prick-teszt kontraindikált (pl. bizonyos bőrbetegségek fennállásakor, várandósság alatt) esetekben is (1).

Újdonságként megemlítendő, hogy 2016-ban kerültek gyógyszertári forgalomba azok az otthoni használatra is alkalmas, össz- vagy specifikus IgE-kimutatáson alapuló allergiagyorstesztek, amik ujjbegyvérből mutatják ki, hogy fennáll-e a betegnél például fűpollen okozta fokozott érzékenységi reakció (2).

Az allergiás rhinitis gyógyszeres kezelése

Csak a második generációs H1-antihisztaminok ajánlottak.

Az allergiák kezelésére alkalmas hatástani csoportok közül a H1-antihisztaminoké a legnépesebb; amiket az 1940-es évek óta használják a gyógyszeres terápiában és világszerte mintegy 45 különböző H1-antihisztamin-molekula van forgalomban. Az elmúlt évtizedekben számos klinikai vizsgálat igazolta hatásosságukat az AR komplex tünetegyüttesének a kezelésében – felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt.

Ennek megfelelően az irányelv is leszögezi: „Az orális és intranasalis antihisztaminok elsőként választandó szerek felnőtt- és gyermekkorban enyhe fokú allergiás rhinitisben, és közepes/súlyos fokú intermittáló allergiás rhinitisben…” (1).

Az első generációs antihisztaminok (pl. ciproheptadin, dimetinden, klórpiramin, prometazin) ma már elavultnak tekinthetők az allergia kezelésében, és nem javasoltak az AR kezelésére sem felnőtt-, sem gyermekkorban (1, 3).

Ezzel szemben az újabb, kedvezőbb hatás- és mellékhatásprofillal rendelkező második generációs antihisztaminok (pl. bilasztin, cetirizin, dezloratadin, fexofenadin, levocetirizin, loratadin) alkalmasak az AR – szezonális formáinak – kezelésére is (1).

A második generációs H1-antihisztaminok szisztémás/orális készítményei különböző gyógyszerformákban – például (film)tablettaként, belsőleges oldatként, cseppként, préselt szopogatótablettaként és szirupként állnak rendelkezésre – egy részük vény nélkül is kapható (a 2. generációsak a dezloratadin, bilasztin kivételével) (3). Napi egyszeri alkalmazásukkal gyorsan és hatékonyan csökkenthetők a nazális és nem nazális tünetek egyaránt. Bevételüket követően 1–3 óra elteltével már a maximális plazmakoncentráció mérhető (3). Ezek az újabb antihisztaminok, amik az alapmolekulák farmakológiailag aktív metabolitjai, illetve aktív enantiomérjei, a H1-receptorhoz való magasabb affinitásuk miatt az első generációsokra jellemző szedáló és álmosító mellékhatásokat nem vagy kevésbé mutatják. Cetirizin vagy loratadin orális alkalmazása esetén például a fáradtságot a betegek mindössze körülbelül 2 százaléka tapasztalja (3).

Az orális beviteli mód mellett intranazális H1-antihisztamin-alkalmazás is lehetséges. Mint azt az irányelv is megfogalmazza: „Intranasalis antihisztaminok javasoltak szezonális AR kezelésében felnőtt- és gyermekkorban. Csak orrtünetek esetén az intranasalis forma, többszervi allergiás tünetek esetén az orális forma adása javasolt” (1).

Az orr nyálkahártyáján, lokálisan alkalmazott antihisztaminok (orrspray) a nazális tünetek kezelésében előnyöket mutatnak fel a szisztémás alkalmazási móddal szemben – különösen az AR szezonális formáinál és a nazális tünetek túlsúlyánál (1, 3). Hazánkban csak azelasztin, az USA-ban – az azelasztin mellett – olopatadin hatóanyagú lokális készítmény is forgalomban van (3). A nazális antihisztaminok napi kétszer alkalmazandók, gyors, mindössze 15–30 perces hatáskezdet jellemző rájuk. Az azelasztint tartalmazó orrspray már 6 éves kortól alkalmazható, és a gyermekeknél – a nazális tünetek dominanciája esetén – az elsőként választandó szerek közé tartozik (3).

A dekongesztánsok nem tartós alkalmazásra szánt szerek

Az AR-es betegek által orrspray vagy orrcsepp formájában gyakran használt intranasalis dekongesztánsok (pl. oximetazolin, xilometazolin, nafazolin) – az irányelv alapján – a súlyos orrdugulással járó közepes/súlyos fokozatú rhinitisben adjuváns szerekként indikáltak. Tartós adagolásuk nem javasolt. Erre a betegek figyelmét is fel kell hívni, ugyanis 10–14 napnál tovább tartó alkalmazásuk rhinitis medicamentosához vezethet (1, 3).

Léteznek a H1-antihisztamin mellett dekongesztáns hatóanyagot (cetirizin+pszeudoefedrin; loratadin+pszeudoefedrin) is tartalmazó kombinációs készítmények (3). Az orális antihisztamin és orális dekongesztáns kombinációs kezelés hatékonynak bizonyul AR-ben, de tartós használata csak maximálisan 10–14 napig javasolt (1,3).

A szemtünetek dominanciája esetén…

Az AR-rel járó allergiás conjunctivitis kezelésére számos H1-antihisztamin hatóanyag szemészeti formulációja áll rendelkezésre, pl. azelasztin, emedasztin, ketotifen, olopatadin, epinasztin; azelasztintartalmú szemészeti készítmény vény nélküli forgalomban is elérhető (3).

A gyógyszereken innen…

A gyógyszeres terápián kívül bizonyos kiegészítő kezeléseket is ajánl az irányelv. A fiziológiás sós oldattal történő orrmosás mind a gyermekek, mind a felnőttek AR-je esetén célravezető lehet.

Az intranasalis fényterápia, ami az ultraibolya A,  B, illetve a látható fény bizonyos hullámhosszúságú komponenseinek meghatározott kombinációját tartalmazza, a felnőttkori szezonális AR-ben segíthet a panaszok enyhítésében. Ennek a hazai találmánynak a hatékonyságát már több randomizált, kontrollált vizsgálat támasztja alá. Ezzel szemben a homeopátia, az akupunktúra, illetve a fitoterápia AR kezelésében mutatott hatékonysága és biztonságossága – az irányelv alapján – nem kellően bizonyított (1).

A vény nélküli lehetőségeken túl

Az AR súlyosabb eseteinek az ellátása már túlmutat az öngyógyszerelés határain. Az irányelv alapján„Nasalis szteroidok javasoltak, mint elsőként választandó szerek a felnőttkori és gyermekkori perzisztáló allergiás rhinitis közepes/súlyos eseteiben, valamint a felnőttkori és gyermekkori intermittáló allergiás rhinitis közepes/súlyos eseteiben, ha a gátolt orrlégzés a meghatározó tünet”.

 „Intranasalis szteroid és intranasalis antihisztamin (fluticason propionát+azelastin hidroklorid) kombinációja javasolt közepes/súlyos fokú szezonális allergiás rhinitisben. Ez a kombináció hatékonyabb, mint az egyes alkotóelemek önállóan.”

Lényeges tudni, hogy:„Depot szteroid vagy intranasalis szteroid injectio nem adható allergiás rhinitisben. Szisztémás szteroid allergiás rhinitisben csak kivételes esetben indokolt, és akkor is csak rövid ideig tartó per os formában”(1).

Több mint parlagfű okozta allergia

Az alább felsorolt „alarm tünetek” jelentkezése esetén minél hamarabbi fül-orr-gégészeti szakvizsgálatot kell javasolni a betegnek:

  • féloldali panaszok, gennyes orrfolyás, arcfájdalom, fejfájás, orrvérzés, valamint szaglásvesztés, láz, rossz általános állapot, arc-, és periorbitalis duzzanat, elhúzódó vagy recidiváló önálló orrdugulás, illetve társuló halláscsökkenés (1).

Felhasznált irodalom:

(1) Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve az allergiás rhinitis ellátásáról. Hatályos: 2015. 11. 30. –

(2) www.allergiagyorsteszt.hu; 2016. aug. 2.

(3) www.pharmindex-online.hu; 2016. aug. 2.

Dr. Budai Lívia , PhD. szakgyógyszerész Semmelweis Egyetem Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés