hirdetés
hirdetés
2020. május. 28., csütörtök - Emil, Csanád.
hirdetés

Egzotikus tájak kellemetlen emlékei

A globalizáció, a nemzetközi turizmus nyomán egy sor olyan betegség is felütötte a fejét Európában és Észak-Amerikában, melyek korábban csak elszigetelt járványokat okoztak a Föld távoli, egzotikus tájain. E fertőzések diagnosztikájában és terápiájában a nehézséget éppen az okozza, hogy az európai orvos nemigen találkozik ezekkel a kórokozókkal, így tapasztalata sem igen van a beteg ellátása terén. Tovább bonyolítják a helyzetet a gyógyszerrezisztens egzotikus kórokozók.

hirdetés

Állítólag Agatha Christie-től származik az alábbi idézet: „Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert.” Hogy valóban mondott vagy írt-e ilyet a krimiírás nagyasszonya, azt ma már valószínűleg nehéz lenne hitelt érdemlően bizonyítani, az viszont bizonyos, hogy az egzotikus tájak sokszor kellemetlen meglepetést is tartogathatnak az utazás megszállottjainak.

Távoli tájakon veszélyt rejthetnek az eltérő körülmények, a máshol szokványos, európai ember számára ugyanakkor szokatlan mikroorganizmusok, a nem megfelelő higiénés viszonyok, az európai szemmel furcsának tűnő ételkészítési szokások vagy az adott területen már szinte szokványos kisebb járványok, melyek az ott élők számára talán mindennaposak, a távolról érkezettek számára azonban akár életveszélyesek vagy végzetes kimenetelűek is lehetnek.

Az egzotikus utazások során is kiemelt problémát okozhatnak a zoonózisok, azaz azok a fertőző betegségek, melyek állatról emberre is képesek terjedni. Erre utal a betegségcsoport elnevezése is, a zoonózis a zoon (állat) és a noszosz (betegség). Jelenleg a zoonózisoknak több száz típusa ismert.

Vektorok, vektorok mindenütt…

A fertőzések másik nagy csoportját a vektorok (többnyire szúnyogok, pl. Aedes aegypti és Aedes albopictus) által terjesztett infekciók alkotják, gondoljunk csak a Dengue-lázra, a japán enkefalitiszre vagy a chikungunya betegségre. Az Aedes-vektor a feltételezések szerint az 1990-es években egy Egyesült Államokból Északkelet-Olaszországba irányuló autógumi-importszállítmánnyal juthatott Európába. Az olaszországi Ravenna tartományban 2007-ben chikungunya-járvány tört ki, melynek kapcsán két településen összesen 205-en betegedtek meg. Ez volt az első olyan eset, amikor a szúnyogok által terjesztett, lázzal, ízületi fájdalommal és bőrkiütéssel járó fertőző betegség nem trópusi régióban vezetett tömeges megbetegedésekhez. A járvány kiindulópontja egy indiai származású férfi volt, aki rokonlátogatóba érkezett a dél-európai országba.

Az Egyesült Királyságban jelenleg nem fordul elő a chikungunya, ám 2010-ben 79 ilyen fertőzöttet jelentettek. A fertőzés eredete minden esetben endémiás területre – elsősorban Dél- vagy Délkelet-Ázsiába és Afrikába tett egzotikus utazás volt. Ez ismét arra figyelmeztet, hogy váratlan járványok potenciálisan bárhol felüthetik a fejüket, ami különös éberséget tesz szükségessé nemcsak a kórház személyzetétől, hanem mindenkitől, aki a betegekkel hivatása folytán kapcsolatba kerülhet, így a háziorvosoktól és a gyógyszerészektől egyaránt. Szokatlan vagy ritka tünetek észlelésekor feltétlenül rá kell kérdezni, hogy a beteg járt-e a közelmúltban távoli országokban.

Még csak kimozdulni sem kell otthonról

Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy globalizált világban élünk, ezért például a zoonózisok anélkül is megbetegedéseket okozhatnak, hogy kitennénk a lábunkat otthonról. Az utóbbi években már az egész világon megfigyelhető tendencia a zoonózisok számának növekedése például fertőzött halak vagy egyéb tengeri ínyencségek fogyasztása következtében. A jelenség lehetséges magyarázataként számos tényezőt említenek, többek között az éghajlatváltozást, a demográfiai változásokat, a népességvándorlást, a nemzetközi kereskedelem globalizálódását, a halak és egyéb halászati termékek megnövekedett fogyasztását azokban az országokban is, ahol ennek korábban nem voltak különösebb hagyományai. Ezen belül is fontos kiemelni a többek között nyers halhúsból is készülő szusi fogyasztásának divatját, ami a sütéssel-főzéssel járó hőhatás kiesése miatt további veszélyekkel fenyeget.

Egy szusiimádó viszontagságai

A Tidsskriftet portál a Norvég Orvosszövetség lapjából, a Journal of the Norwegian Medical Associationból (JNMA) idézi Kurt Hanevik és munkatársai cikkét, melyben azt írják, hogy Norvégiából is egyre többen mennek üdülni egzotikus afrikai és ázsiai tájakra, ami ahhoz vezethet, hogy a norvég egészségügyi ellátásban is megnövekedhet az egzotikus bélbetegségekben szenvedők ellátása iránti igény. Gondolataikat egy nőbeteg esetének ismertetése kapcsán fogalmazták meg, aki elhúzódó hasmenés és levertség miatt fordult orvoshoz (http://tidsskriftet.no/2014/01/noe-laere-av/en-ung-kvinne-med-langvarig-diare-og-slapphet). A tünetek hátterében az európai viszonylatban felmerülő leggyakoribb okok kizárását követően az derült ki, hogy a beteg hat hónappal korábban egy észak-afrikai országban járt partnerével, ahol két alkalommal is fogyasztottak szusit. A mikrobiológiai vizsgálat alapján bebizonyosodott, hogy a betegség hátterében a Heterophyes heterophyes nevű kórokozó áll, mely Egyiptomban, illetve a Közel-Keleten és Ázsiában gyakran előfordul, az endémiás régiókon kívüli felbukkanása azonban ritkaságnak számít. Ahogyan már korábban szó esett róla, az egzotikus betegségek diagnosztikájában és terápiájában éppen az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy azokban az országokban, ahol extremitásnak tekinthető, az egészségügyi ellátás kevéssé van felkészülve az ellátására, és az orvosok nem rendelkeznek kellő tapasztalattal e betegek ellátásában – így ez a beteg is csak viszonylag tekervényes kivizsgálási folyamat végén jutott diagnózishoz.

Az egzotikus járványok fapados jeggyel utaznak

Sokan emlékezhetünk arra is, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora riadalmat okozott a H1N1-influenzavírus Európában és Észak-Amerikában. A történet 2009-re nyúlik vissza, amikor Mexikóban egy emberre is fertőző újfajta influenzavírust, a H1N1-et izolálták. A vírus két hónapon belül elterjedt Észak-Amerikában és további 39 országban. Ez az eset is azt példázza, hogy a fertőző ágensek ritkán maradnak elszigeteltek, és a helyi járványok – többek között az utazók közvetítésével is – igen rövid időn belül globális közegészségügyi veszéllyé nőhetik ki magukat. A modern közlekedési eszközök segítségével bárki rövidebb idő alatt körbekerülheti a Földet, mint amennyi a fertőző betegségek többségének lappangási ideje.

Paradox módon tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hogy az olcsó közlekedési lehetőségek, fapados repülőutak révén olyan országok polgárai is bekapcsolódhatnak a nemzetközi turizmusba, ahol az utazást korábban anyagi okok korlátozták, így az adott régióra jellegzetes endémiák is elszigeteltek maradhattak. Különös veszélyt jelentenek ebből a szempontból a nagy tömegeket megmozgató világrendezvények, például az olimpiai játékok és egyéb világbajnokságok vagy a nagyszabású vallási események. A folyamat ugyanakkor fordított irányban is működik: az egykor szegény, elmaradott földrajzi régiók fejlődése nyomán olyan országok is vonzó turisztikai célponttá válhatnak a fejlett országokból érkező turisták szemében, melyek korábban még nem voltak fenn a turisztikai térképen, ennél fogva az ott mindennaposnak számító kórokozókról is vajmi keveset tudunk.

Az európai gyógyszerek egyenlőtlen harca az egzotikus bajokkal

A globalizált világban további problémát többféle antimikrobiális szerrel szemben rezisztens kórokozók, melyek az angol nyelvű szakirodalomban már külön elnevezést is kiérdemeltek: „superbug” néven emlegetik őket. Számuk folyamatosan növekszik, melyben az antimikróbás szerek nem megfelelő alkalmazásának ugyanúgy szerepe van, mint a turizmusnak. A jelenség egyik példája a New-Delhi metallo-D-laktamáz-1 (NDM-1), mely a gyógyszer-rezisztenciáért felelős többféle gént kódoló genetikai szekvencia. Ez számos baktériumspeciesben megtalálható, ilyenek például a klebsiellák és az enterobacteriaceae. A gént hordozó mikroorganizmusok egy része a polimixinek kivételével az összes antimikróbás szernek ellenáll. A NDM-1-et első ízben egy indiai származású svédországi beteg szervezetében mutatták ki 2009-ben, aki nemrégiben tért vissza Újdelhiben tett látogatásáról (innen a genetikai szekvencia elnevezése). Főként a népesség mobilitása és a nemzetközi utazások tehetők felelőssé azért, hogy a NDM-1 gyorsan megjelent az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Japánban, Hongkongban, Szingapúrban, Tajvanon, Afrikában, Ománban és Ausztráliában is. Az Egyesült Királyságban a NDM-1 szempontjából pozitív személyek több mint fele Indiában vagy Pakisztánban tett utazásról számolt be.

A fentihez hasonló a helyzet a multidrugrezisztens (MDR) és a rendkívüli mértékben gyógyszerrezisztens (XDR, extensively-drug resistant) tuberkulózissal kapcsolatosan is, mely elsősorban azokban az országokban fordul elő, ahol magas a HIV-fertőzés és/vagy a tuberkulózis prevalenciája.

És ha már egy idézettel kezdtük, zárjuk egy Rockenbauer Pálnak tulajdonított idézettel: „Minden óriás hegy vagy hegyvidék önálló, külön kis világ. Mire felmegyünk rá, mire megmásszuk, szinte megjárjuk az utat a trópusoktól vagy a mérsékelt övtől a sarkvidékig.” Hogy ne járjuk meg a poklot is, az nem csak a szerencse dolga…

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés