hirdetés
hirdetés
2020. szeptember. 29., kedd - Mihály.
hirdetés

Hasznos a szelén és Q10 koenzim pótlása

Csökkenthető az idős betegek kardiovaszkuláris halálozása

A fruktózamin magas szintje szívbetegségekkel, stroke-kal és szívelégtelenséggel társul, illetve fokozza a miokardiális infarktus és halálozás kockázatát. Szelén és Q10 koenzim adásával szignifikánsan csökkenthető a koncentrációja.

hirdetés

A fruktózamin a szérumfehérjék (elsősorban az albumin) glikációja során keletkező ketoamin. A fruktózamin szintje az utóbbi 2–4 hétben fennálló glikémiás kontrollt tükrözi, szemben a HbA1c-értékkel (a glikációs folyamat másik termékével), mely az utóbbi 2-3 hónap glikémiás kontrolljáról nyújt képet. Az is bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a fruktózamin szintje szoros korrelációban áll a mikrovaszkuláris szövődményekkel mind cukorbetegséggel összefüggésben, mind pedig nem diabéteszes populációban. A fruktózamin magas szintje szívbetegségekkel, stroke-kal és szívelégtelenséggel társul, illetve fokozza a miokardiális infarktus és halálozás kockázatát. Egy 23 éven át tartó követéses vizsgálatból az is kiderült, hogy magas fruktózamin-koncentrációk mellett emelkedett a 2-es típusú cukorbetegség rizikója is.

 

A szelén esszenciális nyomelem, mely szelenoenzimek formájában van jelen az élő sejtekben. Ezek közül a szelenoprotein B, a glutation-peroxidázok és a tioredoxin-reduktáz talán a legfontosabbak, melyek védelmet nyújtanak az oxidatív stresszel szemben.

Az európai népességben alacsony az étrendi szelénbevitel, ezért az erre alkalmas élelmiszerek szelénnel történő dúsítása javasolt.

Egy korábbi kutatás fontos kölcsönös korrelációt mutatott ki a szelén és a Q10 koenzim (ubikinon) között, mivel a szelenoenzimek közé tartozó tioredoxin-reduktáz szükséges a Q10 koenzim aktív formájának létrejöttéhez. A sejtekben folyó mevalonsav-ciklus feltétele a Q10 koenzimmel való megfelelő ellátottság és a szelenoproteinek szintézise. Szelénhiányban, illetve a tioredoxin-reduktáz csökkent aktivitása mellett a sejtekben az aktív Q10 koenzim koncentrációja elmarad az optimálistól.

A Q10 koenzim egy erőteljes antioxidáns, mely véd a lipidperoxidációval szemben. Arra nézve is rendelkezünk adatokkal, hogy az ubikinon képes csökkenteni a gyulladásos választ. A Q10 koenzim endogén termelődése 20 éves kor után folyamatosan csökken, a szívizom által termelt mennyiség 80 éves korra már csak fele a fiatalkori szintnek. Ennek következtében a gyengébb szelénellátottságot biztosító régiókban élő idős embereknél fokozott a szívbetegségek, valamint a szív- és érrendszeri halálozás rizikója, mely mindkét vegyület hiányára vezethető vissza. Mivel cukorbetegségben egyébként is fokozott a kardiovaszkuláris kockázat, felmerül, hogy ezek a betegek többet profitálhatnának, ha megtörténne a szelén és a Q10 koenzim pótlása is.

Jelen közlemény szerzői korábbi vizsgálatukban már magasabb kardiovaszkuláris mortalitást igazoltak olyan populációkban, melyekben a plazma szelénkoncentrációja alacsony. Hasonló tapasztalatok birtokában egy svéd kutatócsoport 443 idős személy bevonásával vizsgálatot végzett 2003 és 2010 között, melyben randomizációt követően szelént és Q10 koenzimet vagy placebót adagoltak. Az intervenció időtartama négy év volt. Az utánkövetés során 5,2 év elteltével a kardiovaszkuláris mortalitás szignifikáns csökkenése mellett a szív funkciójának echokardiográfiával igazolt javulását, valamint a szívizom disztenziójának mértékét jelző peptid természetű biomarker, a NT-proBNP (N-terminal fragment of proBNP) szintjének csökkenését észlelték.

Felmerült, hogy a hiperglikémia hozzájárulhat az oxidatív stresszhez és gyulladáshoz, ami viszont mikrovaszkuláris és makrovaszkuláris károsodáson keresztül végül diabéteszes szövődményekhez, többek között szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet. Annak ismeretében, hogy az emelkedett fruktózaminszint fokozott kardiovaszkuláris rizikóval társul, a jelen közlemény szerzői abból a hipotézisből indultak ki, hogy a szelén és a Q10 koenzim pótlása a fruktózaminnak mint a kardiovaszkuláris kockázat markerének koncentrációjában mutatkozhat meg.

Jelen vizsgálat célja annak megválaszolása volt, hogy a szelén- és Q10 koenzim pótlása megváltoztatja-e a fruktózaminszinteket, illetve az összefüggéseket befolyásolja-e a nem, iszkémiás szívbetegség (IHD, ischaemic heart disease) vagy cukorbetegség fennállása, valamint az idős kor.

Betegek és módszerek

A bemutatott adatok egy 219 fős alcsoport másodlagos analízisén alapulnak egy olyan prospektív, véletlen besorolásos, kettős-vak, placebokontrollos vizsgálat résztvevői közül, melybe összesen 443, 70 és 88 éves kor közötti résztvevőt vontak be. Az eredeti vizsgálat 221 tagja részesült napi 200 µg-os mennyiségben aktív pótlásban szerves szelén adásával, emellett napi 200 mg-os dózisban Q10 koenzimet is kaptak. A placebocsoportot 222 fő alkotta.

A 6 és 42 hónap elteltével vett vérmintákból meghatározták a fruktózamin és a szelén plazmaszintjét.

Eredmények

A 219 résztvevő közül 118-an részesültek aktív kezelésben és 101-en placebo adásában.

Az aktív terápiás csoportban a vizsgálatba való belépéskor mért 67,1 µg/l-es szelénszint 48 hónap elteltével 210,3 µg/l-re változott. A Q10 koenzim koncentrációja eközben 0,82 mg/l-ről 2,17 mg/l-re emelkedett.

Az alcsoportelemzés kezdetekor (a 6. hónapban) nem mutatkozott különbség az aktív terápiás csoport és a placebocsoport fruktózaminszintje között, ám 42 hónap elteltével erősen szignifikáns különbség alakult ki a két csoport között (265±42 μmol/l vs. 280±43μmol/l). A placebót szedő betegek fruktózaminértékei szignifikánsan emelkedtek, míg aktív kezelés mellett nem következett be számottevő változás.

Nem diabéteszes személyek körében erősen szignifikáns különbség jött létre az aktív terápiában, illetve a placeboadásban részesült csoport között: az alacsonyabb szinteket aktív terápia mellett mérték. Ezzel szemben a cukorbetegek alcsoportjában nem igazolódott szignifikáns különbség. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elemzésben csak kis számban vettek részt diabéteszes betegek, ezért nem vonhatók le egyértelmű következtetések arra vonatkozóan, hogy a beavatkozás járt-e előnyös hatással a fruktózamin értékeire.

Negyvenkét hónap elteltével ugyancsak hasonló előjelű szignifikáns különbségeket észleltek azoknál a résztvevőknél is, akiknél IHD vagy magas vérnyomás is fennállt egyidejűleg.

Ami az aktív kezelés hatásának nemek közötti különbségét illeti, férfiak esetében szignifikáns különbség volt észlelhető az aktív kezelésben, illetve placeboadásban részesültek fruktózaminértékei között, mely különbség az ismételt varianciaanalízisek alapján is megőrizte szignifikanciáját. Ezzel szemben a női populációban nem volt kimutatható lényeges különbség, ám az ismételt varianciaanalízisek már szignifikáns különbséget jeleztek.

A 76 év feletti korosztályban már az első elemzések szignifikáns különbségeket igazoltak, míg az ennél fiatalabbak csoportjában a különbség csak az ismételt varianciaanalízisek során vált szignifikánssá.

A szerzők arra is választ kerestek, hogy az intervenció hatása miként függ össze a szelén kiindulási plazmakoncentrációjától. A vizsgálatba való belépéskor mediánérték alatti szelénszintet mutató résztvevőknél a szelén és Q10 koenzim adásával végzett aktív terápia jelentősebb mértékben csökkentette a fruktózamin koncentrációját, mint akkor, ha a kiindulási szelénszint meghaladta a mediánértéket.

Következtetések

A bemutatott alcsoportelemzés tanúsága szerint szelén és Q10 koenzim adásával szignifikánsan csökkenthető a fruktózamin koncentrációja. Cukorbetegeknél a hosszú távú glikémiás kontroll markerének tekintett fruktózamin diabéteszes és nem diabéteszes populációban egyaránt pozitív korrelációt mutat a szív- és érrendszeri betegségek kockázatával. Az aktív terápia pozitív hatása mind férfiak és nők, mind középkorúak és idősebbek, mind pedig cukorbetegek és cukorbetegségben nem szenvedők esetében is megmutatkozott. Alacsonyabb kiindulási szelénszintek mellett a fruktózszint jelentősebb mértékben csökkent. Az elért javulás hozzájárulhat a kardiális mortalitás csökkenéséhez, illetve megnyilvánulhat a gyulladás mérséklődésében, ahogyan arról korábban már beszámoltak. A most észlelt kedvező hatásoknak fontos szerepük lehet e populáción belül a kardiovaszkuláris rizikó mérséklésében. Az összefüggések pontos feltárására azonban további kutatások szükségesek.

 

Forrás: Alehagen U, et al. Supplemental selenium and coenzyme Q10 reduce glycation along withcardiovascular mortality in an elderly population with low selenium status–A four-year, prospective, randomised, double-blind placebo-controlled trial. J Trace Elements Med Biol (2020). doi.org/10.1016/j.jtemb.2020.126541

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés