hirdetés
hirdetés

Alvászavarok mint civilizációs ártalmak

A modern ember egyszerre néz szembe fényhiánnyal és fényszennyezéssel, általában mozgáshiányban él, és aktivitásának ritmusa az esti/éjszakai órák felé tolódott. Gyakorivá vált a rendszertelen vagy váltott műszakban történő munkavégzés is. Ezek a hatások a cirkadián ritmus megzavarásán keresztül több nagyon gyakori, és egyre növekvő népegészségügyi jelentőségű betegség kialakulásának kockázatát növelik.

hirdetés

A cirkadián ritmusban számos pszichobiológiai folyamat harmonikus működésben szövődik össze a föld csillagászati ritmusaival. Mint tudjuk, biológiai meghatározottsága elég nagy: mozgatói speciális gének (angolul „CLOCK”, „óra” gének), ezek mintegy belső óraként szabályoznak számos fiziológiai működést: receptorok aktivitását és sejtfelszíni expresszióját, számos hormon napi ritmusát, és olyan egészen bonyolult pszichofiziológiai működéseket is, mint az alvás és ébrenlét vagy a hangulat szabályozása.

A genetikai/biológiai alapokon ketyegő belső órát specifikus környezeti hatások állítják be (vagy – rosszul időzítve – állítják el). Ezeket a hatásokat Zeitgebereknek hívjuk. Jelenlegi ismereteink szerint órabeállító hatása van a fény-sötétség váltakozásának, a testmozgásnak, az étkezések ritmusának és az aktív (elsősorban az örömet okozó) szociális életnek. Ezek az ingerek a természeti életkörülmények között a környezettel harmóniában, megfelelő időzítéssel valósulnak meg, stabilizálják a cirkadián ritmust, hozzájárulnak a kiegyensúlyozott hangulathoz és a megfelelő testi-lelki jólléthez.

A sejtek belső óráit a szuprakiazmatikus mag hangolja össze. Ennek megfelelően pedig a legjelentősebb hatású Zeitgeber a fény és sötétség váltakozása, melynek hatását belső hírvivőként a melatonin közvetíti a sejtek felé (a melatoninnak tehát központi szerepe van a ritmusbeállító hatások érvényesítésében). A XX. században azonban számos olyan kulturális változás történt, amely radikálisan megváltoztatta az ember életkörülményeit, és ezzel együtt a Zeitgeberekhez való viszonyát is.

Az elektromosság felfedezésével először vált lehetővé olyan hatékony éjszakai világítás biztosítása, mely mellett gyakorlatilag korlátlan érdemi munkavégzés történhet a sötét órákban is. A fényszennyezésnél azonban sokkal fontosabb a fényhiány: az emberek zöme a modern kultúrákban a napfényes órák nagy részét zárt térben tölti, ahol a fény sosem éri el az órabeállító hatásokhoz minimálisan szükséges 2000 lux fényerőt, vagyis az egyik legfontosabb Zeitgeber nem tudja órabeállító hatását megfelelően érvényesíteni.

Mindezek sajnos az általános egészségi állapotra is hatással vannak. Tudjuk, hogy a megzavart cirkadián ritmus fontos szerepet játszik legalább három, nagyon nagy népegészségügyi jelentőségű betegségben. Az inszomniában, a depresszióban és a kettes típusú cukorbetegségben. Miközben a lakosság átlagos alvásideje csökken, az alvás- és cirkadiánritmus-zavarok száma nő, a depresszió és a kettes típusú cukorbetegség a XXI. század vezető népegészségügyi problémáivá váltak.

A megzavart cirkadián ritmus fontos és kezelendő kockázati tényező, ezért az alvás és a megzavart cirkadián ritmus helyreállítása éppen úgy alappillére az egészség megőrzésének, mint az egészséges táplálkozás és testmozgás, valamint a stressz megfelelő kezelése.

A cikk Purebl György: A kizökkent idő és az éjszaka gyarmatosítása – alvászavarok, mint civilizációs ártalmak című cikkének rövid tartalmi ismertetése.

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés