hirdetés
hirdetés
2020. december. 02., szerda - Melinda, Vivien.
hirdetés

A várandósság alatti inkontinencia ne legyen tabu!

A várandóssággal együtt járó élettani változások alaposan átalakítják az anyai szervezetet – ennek minden nem kívánt következményével együtt. Ezek egyike a vizelettartási zavar, melyhez esetenként széklettartási zavar is társulhat. Noha hazai felmérések is vannak arról, hogy a probléma mára már népegészségügyi problémává nőtte ki magát, az érintettek nem szívesen beszélnek róla. Pedig nagyon fontos lenne, hogy stigmatizáció nélkül foglalkozzunk ezzel az állapottal.

hirdetés

Bár kétségtelen, hogy a várandósság a legtöbb nő életének legszebb kilenc hónapja, a felhőtlen babavárás időszakát gyakran beárnyékolják a várandósság miatt megváltozott anatómiai és élettani viszonyokból adódó kényelmetlenségek, panaszok. Gyakran mondogatjuk, hogy a várandósság nem betegség, hanem állapot, mégis vannak olyan kísérőjelenségei, melyek – különösen súlyos formában – orvosi beavatkozást tehetnek szükségessé. A segítségnyújtást azonban nagyban nehezíti, ha az érintettek nem szívesen osztják meg gondjaikat sem környezetükkel, de még a várandósgondozást végző egészségügyi személyzettel sem.

Tipikusan ilyen eltitkolt, szemérmesen elhallgatott probléma a várandósság alatti inkontinencia, az akaratlan vizeletcsepegés.

Lehet enyhe vagy súlyos, átmeneti vagy elhúzódó

Jó hír, hogy a várandósság alatti vizelettartási zavar az esetek egy részében csak enyhe fokú, és a szüléskor vagy nem sokkal később rendeződik. Más esetekben azonban súlyosabb formában is jelentkezhet, és a szülés után is tartósan fennáll.

Forrás: 123rf (archív)
Forrás: 123rf (archív)

Az inkontinencia formái közül várandósság alatt a leggyakoribb a stresszinkontinencia. Ennek oka, hogy a terhes méh fokozott nyomást gyakorol a húgyhólyagra, mely terhelés egy ponton túllépi a húgyhólyag záróizmának teljesítőképességét, így az már nem tudja zárófunkcióját ellátni, így vizeletcsepegés alakul ki. Ez enyhébb esetekben csak köhögés, tüsszentés vagy nevetés kapcsán következik be, míg súlyosabb esetekben spontán is létrejöhet, naponta többször ismétlődik.

A vizelettartási zavar hátterében ritkább esetekben hiperaktív hólyag is állhat, mely voltaképpen a húgyhólyag beidegzési zavara. Ennek következtében a húgyhólyag kontrollálatlanul húzódik össze, melynek rendszertelen, gyakori vizelési inger a következménye.

Bizonyos tényezők fokozhatják az inkontinencia előfordulásának esélyét, kezdve alkati sajátosságoktól (pl. medencefenék gyengesége) életmódbeli tényezőkön (pl. mozgásszegény, ülő életmód) át bizonyos betegségekig (pl. cukorbetegség).

Bármelyik mechanizmus és hajlamosító tényezők is bújnak meg az inkontinencia hátterében, abban minden eset csaknem egyforma, hogy az állapot az érintettekben erős szégyenérzetet ébreszt, félnek a megbélyegzéstől, ezért még orvosuk előtt is szemérmesen elhallgatják ilyen jellegű problémáikat. Nem segíti a tisztánlátást az sem, hogy sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a várandósság alatti vizeletcsepegés nem normális állapot, ehelyett azt az állapotuk elkerülhetetlen és szükségszerű velejárójának tekintik.

A helyzet javítása érdekében a hatékony betegedukáció mellett az első lépés az kell, hogy legyen, hogy felmérjük a helyzetet, beszéljünk róla, hogy ledőljenek a tabuk, és a várandósok merjenek segítséget kérni. Ez segíthetne eloszlatni az érintettekben gyakran élő tévhitet, miszerint egyedül őket éri az inkontinencia sorscsapása. Fontos lenne tudatosítani bennük, hogy nincsenek egyedül, sőt a várandósság alatti inkontinencia nagyon is sok nő problémája. Így talán javulhatna az a jelenleg még igen kedvezőtlen helyzet, hogy vizeletinkontinenciájával csak a várandósok töredéke jut el orvoshoz, illetve kezeléshez.

Csak egy cseppnyi önbizalmat!

Ezt szolgálja a Magyar Kontinencia Társaság hét évvel ezelőtt elindított Cseppnyi Önbizalom Kontinencia Betegedukációs Programja, mely éppen a vázolt célokat tűzte maga elé: a vizelettartási zavar hazai epidemiológiai helyzetének feltérképezését, illetve a tabuk és a stigmatizáció oldását.

A programba eddig már több mint 100 ezer érintettet és hozzátartozóit, illetve az e betegek gondozását végző szülészeti-nőgyógyászati és urológiai praxisokat vonták be. A felmérés több mint 24 ezer válaszadójával az eddigi legnagyobb magyarországi helyzetjelentés az inkontinens betegek állapotáról, problémáiról. Korábban nem rendelkeztünk az inkontinencia hazai előfordulásáról megbízható adatokkal, a program tapasztalatai azonban megerősítik azt az – egyébként nem meglepő – tényt, hogy a vizelettartási zavar sokkal inkább a nők problémája. Bár a közhiedelem általában az időskorral társítja az inkontinenciát, a vizelettartási zavar – nem utolsósorban a várandósság alatti gyakoribb előfordulása révén – a fiatalabb nőket is sújtja. Míg a férfiak esetében a prosztata betegségei állnak a háttérben, a nőknél leginkább a várandósság/szülés és a menopauza okolható a panaszokért, ám bizonyos betegségek – elsősorban a diabétesz – szerepe sem elhanyagolható.

A Cseppnyi Önbizalom betegedukációs programban összegyűlt válaszokból az derül ki, hogy az érintettek úgy érzik, hogy a vizelettartási zavar mélyen sérti emberi méltóságukat, családon belüli és kívüli társas kapcsolataikat, és kedvezőtlenül befolyásolja munkájukat, munkahelyi előmenetelüket is. Mindezek hosszú távon akár mentális betegségek – szorongás, depresszió stb. – kialakulásához is vezethetnek.

A felmérésnek a számok nyelvére lefordított legnagyobb tanulsága, hogy az érintettek egyharmada – és ebbe nem kizárólag a várandósság alatti vizelettartási zavar esetei tartoznak bele – nem jut megfelelő eszközös ellátáshoz tünetei megszüntetésére, ami minden 1 millió főre számítva több mint 20 ezer ellátatlan érintettet jelent! Magyarországon összességében több mint 200 ezer olyan érintett él jelenleg is, akik nem jutnak megfelelő tüneti ellátáshoz.

A vizeletcsepegésre van megoldás!

A vizeletinkontinencia kezelésére számos módszer áll ma már rendelkezésre. E módszerek közül várandósság alatt értelemszerűen azokat kell választani, melyek nem veszélyeztetik sem a mama, sem pedig a baba állapotát. A legbiztonságosabb módszer az időzített hólyagürítés és a medencefenék izmait erősítő gyakorlatok végzése. Ezek előnye – azon túl, hogy semmilyen mellékhatással nem járnak –, hogy otthon is végezhetők, azt a várandós saját ütemében illesztheti be a napirendjébe, nem szükséges egészségügyi intézményt felkeresnie hozzá. Az időzített hólyagürítés módszerének első lépése a vizeletürítések és vizeletcsepegések időpontjának feljegyzése. Az adatok alapján megtervezhető az időzített vizeletürítések menetrendje.

A hólyagtréning során az érintett vizelés közben a folyamatot többször, rövid időre megszakítva, majd folytatva erősíti a vizelet visszatartásához szükséges izmokat.

A fenti két módszerrel idővel elérhető a két vizeletürítés között eltelt idő fokozatos növelése.

Ezen túlmenően gyógyszerek is rendelkezésre állnak az inkontinencia tüneti kezelésére, ám ezek alkalmazása – az inkontinencia mostanában elterjedő korszerű lézerkezeléséhez hasonlóan – inkább csak a szülés után jön szóba, amennyiben a vizelettartási zavar a baba világra jövetelét követően is tartósan fennáll.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés