hirdetés
hirdetés

Melyik antidiabetikumok mérséklik a mortalitást a legnagyobb mértékben?

A GLP-1 agonisták, az SGLT-2-gátlók és a DPP-4-gátlók összehasonlításában az első két hatóanyagcsoportba sorolt vegyületek képesek az összmortalitás és a kardiovaszkuláris elhalálozás szignifikáns csökkentésére.

hirdetés

A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében alapvegyületnek számító metformin alkalmazása nem vezet minden esetben eredményre. Ha a beteg HbA1c-értékei a metformin-kezelés ellenére újra emelkednek, akkor egyéb antidiabetikumok alkalmazására, köztük az elmúlt években bevezetett vegyületek felírására kerülhet sor.

Alkalmazhatók a glukagon-szerű-peptid-1 hatását utánzó GLP-1 agonisták (pl. liraglutid); a GLP-1 lebontását gátló dipeptidil-peptidáz-4-gátlók (DPP-4-gátlók), az ún. „gliptinek”; valamint a vesében található nátrium-glükóz kotranszportert gátló SGLT-2-gátlók, vagyis a „gliflozinok”.

Szigorúan nyomon követett gyógyszer(hatás)

Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága, az FDA néhány éve fix végpontú vizsgálatok végrehajtását kéri az új típusú antidiabetikumok gyártóitól. Az első eredmények már napvilágot láttak. A JAMA hasábjain számoltak be arról, hogy melyik hatóanyagcsoport milyen mértékben csökkenti az összmortalitást és a kardiovaszkuláris elhalálozást.

Copyright: <a href='https://hu.123rf.com/profile_designer491'>designer491 / 123RF Stock fotó</a>

GLP-1 agonisták, DPP-4-gátlók és SGLT-2-gátlók versenye

236 vizsgálat eredményeinek összevetésével, összesen 176 310 cukorbeteg kezelésének az összegzésével arra keresték a választ, hogy a GLP-1 agonisták, a DPP-4-gátlók és a SGLT-2-gátlók közül melyik hatóanyagcsoportba sorolható szerek csökkentik az összmortalitást és a szív- és érrendszeri elhalálozást a legnagyobb mértékben a kontroll-csoporthoz, azaz a placebo kezeléshez vagy a gyógyszeres kezelés nélküli állapothoz képest.

Az eredmények alapján az SGLT-2-inhibitorok alkalmazása 1,0 százalékkal, míg a GLP-1 agonisták adagolása 0,6 százalékkal mérsékli az összmortalitás abszolút rizikóját a kontroll-csoporthoz viszonyítva; mindez 20, illetve 12 százalékos relatív elhalálozási rizikócsökkenésnek adódik. A DPP-4-agonistáknál nem tapasztaltak szignifikáns mértékű összhalálozásbeli csökkenést a kontroll-ággal összehasonlításban.

Az SGLT-2-inhibitoroknál 0,8 százalékkal, míg a GLP-1 agonistáknál 0,5 százalékkal volt kisebb az abszolút rizikó a kardiovaszkuláris elhalálozás vonatkozásában, mint a kontroll-csoportban.  Az SGLT-2-gátlóknál a szívelégtelenség abszolút rizikója mérséklődött 1,1 százalékkal, míg a szívinfarktusé 0,6 százalékkal a kontroll-ághoz képest.

Vezetnek az SGLT-2-gátlók és a GLP-1 agonisták

A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján azoknak a 2-es típusú cukorbetegeknek az összmortalitása, akik SGLT-2 vagy GLP-1 agonista kezelést kaptak, kisebb volt, mint a DPP-4-gátlóval kezeltek körében tapasztalt összmortalitás. A meta-analízis szerzői szerint mindez a DPP-4-gátlók kevésbé kifejezett vércukorszintcsökkentő hatására vezethető vissza. Nem zárható ki, hogy hosszabb távú vizsgálatokkal a DPP-4-gátlók összmortalitásra és/vagy kardiovaszkuláris elhalálozásra kifejtett kedvező hatására is igazolható.

 

Forrás: JAMA

Dr. B. L.
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés