hirdetés
hirdetés

Gyógyszerfejlesztési kaland

A paklitaxel izgalmas és lenyűgöző története azt mutatja meg, hogyan lehet a kezdeti nehézségek leküzdésével egy milliók életét megmentő gyógyszert fejleszteni, írja a Gyógynövénylap.

hirdetés

A tiszafafajok tudományos „felfedezése” csak a XX. század második felében vette kezdetét. A paklitaxel története 1962-ben, az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) széleskörű szűrővizsgálatával kezdődött. A program keretein belül közel 15 ezer növény 115 ezer kivonatát vizsgálták azzal a céllal, hogy természetes eredetű daganatellenes vegyületeket találjanak. A minták között volt az Arthur S. Barclay botanikus által gyűjtött oregoni tiszafa (Taxus brevifolia) kérge, levele és „termése” is. A növény kérgéből készült kivonat laboratóriumi körülmények közt (in vitro) mérgező (citotoxikus) hatásúnak bizonyult különböző daganatos sejtekre. Miután a kivonat hatását további tesztek is megerősítették, az évtized végén megkezdődött a növény hatóanyagainak vizsgálata, amely során 12 kg szárított kéregből 500 mg paklitaxelt sikerült kinyerni. A 47 szénatomot tartalmazó vegyület pontos szerkezetének meghatározása évekig tartott.

Bár a paklitaxel daganatellenes hatása előbb volt ismert, mint kémiai szerkezete, az NCI kutatói mégis kételkedtek a vegyület sikerében, mivel csak igen kis mennyiségben sikerült kinyerni a növényből. Ráadásul a kéreg eltávolítása a fa halálához vezetett, így félő volt, hogy a hirtelen megnövekedő nyersanyagigény egy ilyen lassan növekvő faj, mint az oregoni tiszafa állományainak jelentős megritkulásához vezethet. A paklitaxel azonban két kivételes tulajdonsága révén fenntartotta a kutatók érdeklődését. Egyrészt kiemelkedő daganatellenes hatást mutatott, másrészt ez a hatása egy új, addig ismeretlen mechanizmus révén jött létre.

A paklitaxel kinyerése és kémiai szerkezetének meghatározása után több mint 20 év telt el, mire 1992-ben az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) jóváhagyta a vegyület gyógyszerként történő felhasználását. A paklitaxel és a hozzá hasonló vegyületek napjainkban a daganatellenes gyógyszeres terápia alapját képezik, széles körben alkalmazzák őket mell-, petefészek- és nem-kissejtes tüdőrákban, illetve az AIDS gyakori kísérőjeként kialakuló Kaposi-szarkómában. Közülük ma is a paklitaxel az egyik leggyakrabban alkalmazott rákellenes hatóanyag, melynek éves forgalma meghaladja az 1 milliárd dollárt.

A paklitaxel kalandos történetének részleteiről a Gyógynövénylapon olvashat részletesen.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés