Az Európai Gyógyszerügyi Hivatal (EMA) Humán alkalmazásra szánt orvosi termékekkel foglalkozó bizottságának (CHMP) májusi ülésén született támogató döntés nyomán július derekán az Európai Bizottság engedélyezte a pembrolizumab hatóanyagú immunonkológiai készítmény, a Keytruda® (50 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz, MSD) forgalomba hozatalát, így hosszas várakozás után az Európai Unió tagországaiban, továbbá Svájcban, Lichtensteinben, Izlandon és Norvégiában is elérhetővé válhat a PD-1-gátlók e jelentős képviselője. Javallata az előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő felnőttek kezelése monoterápiában.
A pembrolizumab hatóanyagú Keytruda Japánban tavaly augusztusban, az Egyesült Államokban egy hónnappal később kapott forgalomba hozatali engedélyt, Kanadában pedig idén május óta engedélyezett ugyanilyen javallattal. A monoklonális antitest célpontjai a T-limfociták: a programozott sejthalál beindításáért felelős PD1-receptor gátlószereként megakadályozza, hogy a tumorsejtek megbújjanak a detektálásukra és elpusztításukra irányuló immunválasz elől.
Hatásosság
A daganatellenes immunválasz felerősítésével a pembrolizumab az első és egyetlen PD-1-gátló, amely előrehaladott stádiumú melanomában, monoterápiaként szignifikánsan javítja a progressziómentes túlélést a kórkép jelenlegi standard kezelésének számító ipilimumab-kezeléssel összevetve, függetlenül attól, részesült-e a beteg korábban ipilimumab-terápiában vagy sem.
Az Európai Bizottság jóváhagyó döntése három klinikai vizsgálat (KEYNOTE-001, -002, -006) adatain alapul, amelyekben több mint 1500, előrehaladott stádiumú melanomában szenvedő beteg részesült pembrolizumab-terápiában első vagy többedik vonalban, és a hatásosság értékelését számos befolyásoló tényező – köztük a korábbi kezelés jellege, a prognosztikai faktorok, a tumor jellemzői és a BRAF-mutációs státusz – figyelembevételével végezték.
Biztonságosság
Az engedélyezéshez benyújtott biztonságossági adatok (n=1012) tanúsága szerint a pembrolizumab-kezelés leggyakoribb (azaz a betegek több mint 10 százalékánál előforduló) mellékhatásai a hasmenés (15%), a hányinger (12%), a bőrviszketés (25%) és bőrkiütés (25%), az ízületi fájdalom (13%) és a fáradtság (33%), amelyek többnyire enyhe-középsúlyos formában jelentkeznek. A legsúlyosabb nemkívánatos hatások az immunmediált hatásmechanizmusból erednek – ilyenek a pneumonitis, a colitis, a hepatitis, a nephritis, az endocrinopathiák, az uveitis, a myositis, a pancreatitis, illetve a súlyos bőrreakciók, ezek azonban kezelhetőek.
Klinikai jelentőség
A melanoma új, immuntámadáspontú kezelési lehetőségei a túlélés jelentős javulásával biztatnak. A bőrrák e nagy malignitású formájának incidenciája jelentősen nőtt az elmúlt négy évtized során, és az előrehaladott stádiumú betegség ötéves túlélési aránya még ma is elkeserítően kicsi: az Egyesült Államokban a becslések szerint 15–20 százalék, Európában 5–22 százalék között mozog. Az újonnan diagnosztizált melanomás esetek száma Európában évi 100 ezerre tehető, ami közel fele a betegség globális incidenciájának.
Deepak Khanna, az MSD európai régióért felelős elnökének nyilatkozata szerint az európai országok kormányaival és az egészségbiztosítókkal kapcsolatos tárgyalások már folyamatban vannak annak érdekében, hogy a pembrolizumab minél rövidebb időn belül a gyógyítás szolgálatába állhasson.
A KEYNOTE vizsgálatokról röviden Az 1b fázisú, nyílt dózisösszehasonlító KEYNOTE-001 vizsgálatban megelőző ipilimumab-kezeléstől mentes és korábban ipilimumabbal (és BRAF V600 mutáció-pozitivitás esetén kiegészítő BRAF- vagy MEK-inhibitorral) kezelt betegek vettek részt. A három hetente, 2 mg/ttkg-os adagban alkalmazott pembrolizumab az előzetesen kezeletlen betegek körében 33 százalékos hatásarányt, az ipilimumabbal már kezelt populációban 25 százalékos hatásarányt biztosított. A II. fázisú, multicentrikus, véletlen besorolásos KEYNOTE-002 vizsgálatban az előrehaladott stádiumú melanoma korábbi ipilimumab- ± BRAF-/MEK-gátló kezelését követően alkalmazták a pembrolizumabot (három hetente 2 vagy 10 mg/ttkg-os adagban), kontrollként a vizsgálók által szabadon megválasztható kemoterápiával összevetve. A pembrolizumab-kezelés 6 és 9 hónap elteltével egyaránt hatásosabbnak mutatkozott a kemoterápiánál: a két időpontban a progressziómentes túlélés több mint két-, illetve háromszorosa volt a kemoterápiával elérhetőnek. A III. fázisú, multicentrikus, véletlen besorolásos KEYNOTE-006 vizsgálatban a pembrolizumab (2 vagy 3 hetente 10 mg/ttkg) a progressziómentes túlélés és a teljes túlélés tekintetében is hatásosabbnak mutatkozott az ipilimumab kontrollnál: a 6, illetve 9 hónapos becsült progressziómentes túlélési arány 47 és 40 százaléknak adódott a kéthetenkénti kezelés, illetve 46 és 42 százalékot ért el a három hetenkénti pembrolizumab-terápia ágán, míg az ipilimumabbal kezelt betegcsoportban mindössze 27, illetve 16 százalék volt. A pembrolizumabbal kezelt betegek egyéves teljes túlélési aránya a kéthetenkénti kezelés mellett 74 százalék, a három hetenkénti kezelés mellett 68 százalék volt, az ipilimumabbal kezelt betegeké pedig 58 százalék. |
