hirdetés
hirdetés

A leggyakrabban alkalmazott gyógyteák

Feltételezhető, hogy már az ősember is készített hideg vagy meleg vizes kivonatot növényi részekből. A Patika Magazin ad áttekintést a témában.

hirdetés

Az ősemberek az idők során felismerték egyes növények gyógyhatását, és arra is rájöttek, hogy a "hatóanyagok" általában jobb hatásfokkal vonhatók ki meleg vagy forró, mint hideg vízzel. Ma már tudjuk, hogy a forrázás azzal az előnnyel is jár, hogy a teakészítés során elpusztul a növényi alapanyagon és a vízben lévő kórokozók jelentős része – olvasható a Patika Magazinban.
 
A napjainkban forgalomban lévő gyógyteák összetétele, felhasználása jórészt a tapasztalaton, tradíción alapul – folytatják. Míg a modern gyógynövénykészítmények között sorra jelennek meg az olyan termékek, amelyeket az elmúlt évtizedek kutatási eredményei nyomán fejlesztettek ki, a gyógyteák összetételében, alkalmazásában nagyon kevés változás történt az elmúlt száz évben. Ez részben előnyös is: a teáink nagy része évszázadokon át kipróbált és biztonságosnak bizonyult növényekből készült – olvasható a lapban.

A legjelentősebb változás egyes gyógytea-alapanyagok eltűnésében és az adagolás változásában fedezhető fel. Ma már nem alkalmaznak teaként olyan növényeket, amelyek már kis mennyiségben is mérgezők lehetnek. Így például az évszázadokon át fogyasztott – és sok ember halálát okozó – gyűszűvirág- (Digitalis sp.) tea már csak a történeti munkák lapjain található meg, a modern könyvek még az érdekességek között sem említik.

Számos növényről derült ki az elmúlt évtizedekben, hogy hosszú távon károsítják a szervezetet, vagy olyan más nemkívánatos hatásuk van, amelyet a hosszas tradicionális felhasználás dacára sem ismertek fel. Ezek közé tartozik a fekete nadálytő (Symphytum officinalis), amely levelének teáját mozgásszervi panaszok enyhítésére fogyasztották. A nadálytő alkaloidjainak májkárosító hatása ma már közismert, ezért termékeit csak külsőleg, ép bőrön alkalmazzák (így nem szívódnak fel veszélyes mértékben).  A jelenleg forgalomban lévő gyógyteák általában olyan növényeken alapulnak, amelyek túladagolva sem jelentenek komoly veszélyt a szervezetre – számol be a Patika Magazin. A gyógynövények túlzott fogyasztásából eredő károsodások előfordulhatnak, de az adagolási utasítást betartva ezek megjelenése kizárható.
 
A teák adagjának meghatározása részben a hagyományos felhasználás során nyert tapasztalaton, részben pedig a modern kutatások során nyert ismereteken alapul. A jelentős élettani hatással nem rendelkező gyógynövények (pl. hársfavirág) esetén az adagolás tágabb, a markánsabb hatású növények (pl. szennalevél) dozírozása szűkebb határok között mozog mind a napi adagot, mind az alkalmazás időtartamát illetőleg.
 
A gyógyteák töretlen népszerűsége több okra vezethető vissza.
Bár egyre modernebb és hatásosabb szintetikus gyógyszerek állnak a terápia szolgálatában, vannak olyan felhasználási területek (torokfájás, csecsemők hasfájása, tejelválasztás fokozása), amelyeken a gyógyteák hegemóniáját a legkorszerűbb készítmények sem veszélyeztetik.
A teák széles körű elfogadottságához a tapasztalati úton nyert tudás és a tudományos eredmények is hozzájárulnak: míg a lakosság elsősorban áthagyományozott tea-fogyasztási szokásokat követ, a szakemberek számára a tapasztalaton túl a tudományos bizonyítékok is fontosak. Számos gyógynövény esetén modern vizsgálatok is alátámasztják a teaivás hasznosságát.
A gyógyteák népszerűségének fontos tényezője, hogy ízük általában kellemes, fogyasztásuk pozitív érzetet kelt, így a beteg könnyebben elfogadja a kezelést.

(forrás: Patika Magazin)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés