hirdetés
hirdetés
2022. december. 05., hétfő - Vilma.
hirdetés

A csukamájolajtól a D-vitaminig és a telítetlen zsírsavakig

A tőkehal májából nyert olajat kezdetben az angolkór megelőzésére adták. Az azóta eltelt időben egyre bővülnek ismereteink arról, hogy a halolajnak – D- és A-vitamin-, valamint telítetlenzsírsav-tartalmánál fogva – milyen további kedvező egészségi hatásai lehetnek, elsősorban gyakori betegségek megelőzésében, az általános egészségi állapot javításában.

hirdetés

A csukamájolajjal jórészt csak irodalmi olvasmányainkban találkozhatunk – és talán egyetlen olyan regényhős sincs a világirodalomban, aki szívesen vette volna be gyermekkora kötelező gyógyszerét, a keserű kanalas orvosságot. Ahogyan Konrád György írja „Elutazás és hazatérés” című önéletrajzi regényében: „Hozzánk a háziorvos, Spernáth doktor civilben jött, szürke öltönyben. Évike és én az ebédlőfüggönyök mögé bújtunk előle, hogy ne tudjon megszúrni, hogy ne kelljen bevennünk az undorító csukamájolajat.”

A csukamájolaj az otthonok népszerű házi szere volt például a XIX. század Angliájának, ahol a napfényszegény időjárás – melyet a nagyvárosok szmogja csak fokozott – igen kedvező körülményeket teremtett a rachitis kialakulásának – nem véletlenül nevezték el a betegséget éppen angolkórnak.

A csukamájolaj (latin nevén //Oleum jecoris aselli// – melynek valójában semmi köze a csukához, hiszen tőkehal májából nyerik – telítetlenzsírsav-tartalmán túl rendkívül gazdag A- és D-vitaminban, kedvező hatását is nagy részben ezzel magyarázzák. A csukamájolaj − vagy nevezzük most már inkább halolajnak − terápiás és prevenciós hatása rendkívül felértékelődött az utóbbi időkben. Az íze és a szaga nem lett jobb, és ezen nem segítettek a különféle ízesítő és illatosító anyagok hozzáadásával történő szakadatlan próbálkozások sem. A patikákban és bioboltokban manapság kapható halolajkapszulák azonban már nem rendelkeznek ezekkel a hátrányokkal: szagtalanok, és ízük is semleges.

Kiderült, hogy a halolaj előnyös hatásaiért nem az A-vitamin – mint ahogyan kezdetben gondolták −, hanem a D-vitamin a felelős. A D-vitamin a zsírban oldódó vitaminok családjának tagja, melyről a legutóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy nemcsak a csontozat fejlődésében játszik jelentős szerepet, hanem bizonyos sejtfunkciók szabályozásáért és normális működéséért is felelős. A becslések szerint az ember genetikai anyagának a szabályozásáért legalább részben a D-vitamin felelős: az emberi génállomány 10 százaléka legalább részben a D-vitamin hatása alatt áll, és vannak olyan gének is, melyek működését kizárólag a D-vitamin szabályozza. Mostanában egyre több bizonyíték merül fel arra vonatkozóan, hogy a D-vitamin hiányának nemcsak a csontritkulás, hanem számos más betegség kialakulásában is szerepe van. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhányat.

A közelmúltban mind több közlemény lát napvilágot annak igazolására, hogy összefüggés lehet a D-vitamin-hiány és a rákbetegség bizonyos típusai között. Bár az eddigi adatok még nem egybehangzóak, de például a vastagbél- és végbélrák, a hasnyálmirigyrák és az emlőrák esetében merült fel a D-vitamin-hiány kóroki jelentősége a rosszindulatú tumorok közül.

Megfigyelték továbbá, hogy az idősek körében igen gyakori a D-vitamin-hiány, ami szív- és keringési betegségekre hajlamosíthat és növeli a betegek halálozási arányát is. Ugyancsak korrelációt feltételeznek a nem megfelelő D-vitamin-ellátottság és a szívelégtelenség között is. Úgy tűnik, hogy fordított összefüggés van a D-vitamin-szint és a vérnyomás között is – azaz magasabb D-vitamin-szintek mellett kisebb arányban fordul elő magas vérnyomás −, ám ezeket a megfigyeléseket további kutatásokban kell majd bizonyítani.

Az elmúlt években több olyan közlemény is nyilvánosságra került, melyben felvetették, hogy a lassacskán szinte már népbetegségnek számító 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezőjeként az elégtelen D-vitamin-ellátottságot is számításba kell vennünk. Ezt látszik igazolni az a vizsgálat, melyben napi 4000 NE D-vitamin 6 hónapon át történő alkalmazása javította az inzulinérzékenységet (és tudvalevőleg az inzulinrezisztencia a cukorbetegség kialakulásának egyik lényeges mechanizmusa).

Több megfigyelés is szól arról, hogy az autoimmun kórképek jelentős részében a normálisnál alacsonyabb D-vitamin-szintek mérhetők, ami felveti, hogy a D-vitamin-hiánynak jelentősége lehet többek között a reumatoid artritisz vagy az SLE (szisztémás lupusz eritematózus) létrejöttében. Egyértelmű összefüggést igazoltak továbbá a vér D-vitamin-szintje és a szklerózis multiplex (SM) között is.

A szakirodalomban fellelhetők olyan tanulmányok is, melyek szerint felnőttkorban az alacsonyabb D-vitamin-szint a légúti fertőzések gyakoribb előfordulásával társul. Egy vizsgálatban hasonló összefüggéseket fogalmaztak meg a felnőttkori asztmával kapcsolatosan is. Már a csukamájolaj korában is feltételezték, hogy e népszerű házi szer segítséget nyújthat a XIX. század rettegett betegségének, a tüdőgümőkórnak (tuberkulózis) a megelőzésében is. Korábbi vizsgálatok alapján feltételezték, hogy ebben nemcsak a tőkehalmájolaj D-, hanem A-vitamin-tartalmának is szerepe lehet – a két vitamin egymás hatását mintegy erősítve védheti a szervezetet a betegség kialakulásával szemben. Más tanulmányok ugyanakkor arra intenek, hogy a tuberkulózis iránti hajlamban nemcsak az alacsony, hanem a magas D-vitamin-szint is közrejátszhat. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a kontroll nélküli bevitel nem megengedhető, hanem a D-vitamin-szintet mind a kezelés megkezdése előtt, mind közben, mind pedig a terápia lezárásakor ellenőrizni kell.

Ez utóbbi megállapítás nem csak a tuberkulózis esetében igaz. A D-vitaminról fontos tudni, hogy – mint ahogyan korábban már említettük is – a zsírban oldódó vitaminok közé tartozik. Miközben a vízben oldódó vitaminok – mint amilyen például a B-vitamin-csoport vagy a betegségmegelőzésben igen népszerű C-vitamin – felesleges mennyisége a vizelettel kiürül, addig a zsírban oldódó vitaminok túlzott bevitel esetén a szervezetben felhalmozódva ugyanúgy egészségi problémákat okozhatnak, mint a vitaminhiány – csupán megnyilvánulási formáikban térnek el egymástól.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a halolaj kedvező egészségi hatásaiért nemcsak a D-vitamin és a – cikk korábbi részében érintőlegesen már említett – A-vitamin játszik szerepet, hanem az is, hogy nagy mennyiségben tartalmaz többszörösen telítetlen zsírsavakat, elsősorban ómega-3-zsírsavat is. Ez utóbbi elengedhetetlen az anyagcsere-folyamatok normális működéséhez. A legalább egy éven át nagy (napi 1 gramm feletti) dózisban alkalmazott ómega-3-zsírsav csökkentette a szív eredetű halálozást, a hirtelen halál és a szívinfarktus előfordulását. Magas vérnyomásban (hipertóniában ) szenvedő betegeknél ómega-3-zsírsav rendszeres bevitele mellett kisfokú vérnyomáscsökkentő hatást is kimutattak, és hasonló hatást figyeltek meg normális vérnyomású személyeknél is.

Vannak adatok arra nézve is, hogy a hosszú láncú ómega-3-zsírsavak gyulladásellenes hatást is kifejtenek. Tekintve, hogy a legújabb elméletek szerint a szív- és érrendszeri betegségek jelentős része valójában krónikus gyulladásra vezethető vissza, ennek jelentősége lehet a keringési betegségek megelőzésében, de a kedvező hatás kiaknázható autoimmun betegségek esetében is, melyek hátterében a feltételezések szerint ugyancsak részben idült gyulladás áll.

Hosszú utat tettünk meg a halolaj kedvező egészségi hatásainak megismerésében, de minden bizonnyal még messze nem értünk az út végére.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés