hirdetés
hirdetés

120 éves orvosság

1897. augusztus 10-én Felix Hoffmann német vegyész először állított elő sikeresen vegytiszta és stabil formában acetilszalicilsavat, és ezzel megszületett az aszpirin, a világ egyik legismertebb és legsokoldalúbb gyógyszere, közli az MTI alapján az Origo.

hirdetés

A különböző betegségek szalicilátokat tartalmazó növényekkel való kúrálása a legősibb gyógymódok egyike. A szalicilsav tartalmú fehér fűz (Salix alba) gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását már az ókori civilizációk, a sumérok és az egyiptomiak is ismerték, és az i.e. 1550 körül keletkezett, Ebers papirusztekercsként ismert egyiptomi gyógyszerkönyvben is lejegyezték. I.e. 400 körül a görög Hippokratész a vajúdó nők fájdalmát fűzfalevélteával enyhítette, mintegy 400 évvel később Dioszkoridész görög katonaorvos apróra vágott és borssal, borral kevert leveleket ajánlott a kólika ellen, a köszvényt pedig a levelek és a kéreg főzetével gyógyította, mégis csaknem két évezrednek kellett eltelnie a tiszta hatóanyag előállításáig.

1763-ban Edward Stone Chipping Norton-i vikárius a londoni tudóstársaság, a Royal Society előtt ismertette a kínafakéregből kivont kinin pótlására használt szárított fűzfakéregpor lázcsillapító hatásával kapcsolatos megfigyeléseit.

A fűzfafőzetből 1828-ban Johann Buchner müncheni gyógyszerészprofesszor kesernyés, sárgás anyagot vont ki, amelyet a fűzfa latin neve (Salix) után szalicinnek nevezett el. Két évvel később Johann Pagenstecher svájci gyógyszerész a réti legyezőfűben (Spiraea ulmaria) is megtalálta a szalicint. 1853-ban Charles Frédéric Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora a szerves savak szerkezetének általános leírása során foglalkozott a szalicilsavval, amely nemcsak szerkezete, hanem az élelmiszerek tartósítására használt fertőtlenítő hatása miatt is érdekelte. A sav azonban marta a szájat, ezért Gerhardt megpróbálta módosítani a szerkezetét. A szalicilsav nátriumsóját acetilkloriddal reagáltatta, és acetilszalicilsavat (aszpirint) kapott. Az eljárás nehézkessége miatt azonban lemondott az új vegyületről.

A szalicilsav kémiai szerkezetét végül Hermann Kolbe marburgi professzor állapította meg 1859-ben, és módszert dolgozott ki a sav előállítására is. A növekvő szükséglet kielégítésére ezt a reakciót 1874-re ipari szintézissé fejlesztette tovább. (A híres Kolbe-féle szalicilsav-szintézis a szintetikus gyógyszeripar megszületésének tekinthető.) A baktériumölő hatása miatt alkalmazott szalicilsav használata közben fedezték fel a reumás megbetegedéseket is gyógyító hatását. A szalicilsav a reuma általánosan használt gyógyszere lett, ám szedése komoly gyomorbántalmakat okozott. A beteg édesapja által is elszenvedett káros mellékhatásokat igyekezett kiküszöbölni Felix Hoffmann német vegyész, amikor 1897. augusztus 10-én először szintetizálta vegytiszta és stabil formában az acetilszalicilsavat.

A teljes cikk

(forrás: MTI/Origo)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés