Figyeljünk a kielégítő kalciumfogyasztásra!

Az európai lakosság kalciumfogyasztása jelentősen elmarad a kívánatostól, ami növeli a csonttörések kockázatát. Az életkornak megfelelő napi kalciumbevitel és a rendszeres fizikai aktivitás bizonyítottan hozzájárul a csontok épségének megőrzéséhez – különösen a gerinccsigolyák töréseinek kivédéséhez.

hirdetés

Az étrendi kalciumbevitel világszerte alacsonyabb a kívánatosnál, holott a csontok megfelelő ásványianyag-tartalmának biztosításához nélkülözhetetlen az életkor szerinti szükségletet kielégítő kalciumfogyasztás. Kisgyermekkorban legalább napi 700 mg, felnőttkorban napi 1000–1200 mg, míg a posztmenopauzában lévő nőknek napi 1400 mg kalciumot kell a szervezetbe juttatni ahhoz, hogy a vázrendszer mechanikai szilárdsága ne csökkenjen. Ha a naponkénti kalciumbevitel felnőttkorban nem éri el a minimálisan javasolt 800 mg-os határértéket, a szervezet a csontállományból mobilizál kalciumot a sejtszintű élettani folyamatok zavartalan működésének biztosításához – következésképpen csökken a csontok ásványianyag-denzitása, ami növeli a csonttörések bekövetkezésének kockázatát. Kórosan alacsony kalciumfogyasztás esetén a vázrendszeri negatív kalciumegyensúly mellett a csontszerkezet minőségi átalakulása (kóros mineralizációja) is hozzájárulhat a törések nagyobb gyakoriságához.

Érdemes tudni, hogy a kalciumbevitel és a csontok ásványianyag-sűrűsége (BMD, bone mineral density) közötti kapcsolat nem lineáris. A gyermekkori rendszeres tejfogyasztás igazoltan kedvezően befolyásolja a felnőttkori csontdenzitást, a pre-, illetve posztmenopauzában lévő nők és az idősebb férfiak esetében megfigyelték viszont, hogy a javasolt kalciumfogyasztást meghaladó bevitel nem társul plusz kedvező hatásokkal (a jelentősen csökkent kalciumbevitel ugyanakkor korrelál a csökkent BMD-értékkel). Egy frissen közzétett keresztmetszeti vizsgálatban olaszországi kutatók arra keresték a választ, milyen kapcsolatban áll az étrendi kalciumfogyasztás a csontok ásványianyag-denzitásával és a csontmetabolizmust jelző markerek koncentrációjának alakulásával, továbbá a csonttörések előfordulási gyakoriságával.

Betegek és módszerek

A reprezentatív mintának tekintett, 1000 fős vizsgált populáció (838 nő és 162 férfi) a metabolikus csontbetegségek diagnosztikájára szakosodott klinikai részlegen vizsgálatra jelentkező betegekből került ki, válogatás nélkül (életkor: 19–89 év a nők és 20–78 év a férfiak esetében). Kizáró okot csak a kalciumtartalmú étrend-kiegészítők fogyasztása jelentett (lévén a vizsgálat az étrendi kalciumfogyasztás hatásait kívánta felmérni). A csonttörések kockázati tényezőinek fennállásáról a kutatók klinikai interjú keretében tájékozódtak, kitérve az antropometriai adottságok (testmagasság, testtömeg, etnikai hovatartozás), az életmódbeli jellemzők (dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás), a csontdenzitásra ható gyógyszeres kezelések (krónikus kortikoszteroid-terápia, hormonpótló kezelés), valamint a csonttörések családon belüli és egyéni előfordulásának felmérésére.

A napi kalciumfogyasztást validált étrendi kérdőív segítségével becsülték meg. A csontszövet metabolikus állapotáról a kettős röntgenabszorpciós vizsgálattal mért BMD (g/cm² a femurnyak és az ágyéki csigolyák területén), valamint a kvantitatív ultrahangvizsgálattal mért sarokcsontdenzitás adott információt. A csontok csökkent ásványianyag-tartalmával vagy kóros szerkezetével összefüggő (röviden: oszteoporotikus) törésnek a nem traumás eredetű, illetve a minimális traumával összefüggő csonttöréseket tekintették. A parathormon (PTH) és a 25-hidroxi-D₃-vitamin szérumszintjét, továbbá a vizelettel ürített kalcium mennyiségét laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizték (normál tartományok: PTH, 10–65 pg/ml; 25(OH)D ≥30 ng/ml; vizeletbeli Ca-koncentráció: 100–300 mg/24 h).

Az ajánlott mennyiségtől jelentősen eltérő napi kalciumbevitel (

Eredmények

Napi kalciumfogyasztás

A reprezentatívnak tekinthető populációban az étrendi kalciumfogyasztás minimumértéke napi 106 mg-nak, maximális értéke napi 1250 mg-nak adódott; az átlagos napi kalciumbevitel 620 ±257 mg volt. Ez az átlagérték messze elmarad a napi szükséglettől, de még a minimumként definiált 800 mg-os napi adagtól is. Az elemzés szerint a vizsgálati alanyok mindössze 10 százaléka fogyaszt elegendő kalciumot (naponta ≥1000 mg-ot), és a kép akkor sem sokat javult, ha a javasolt minimumnál (≥800 mg/nap) húzták meg a határt – a két alcsoport így is csak a teljes vizsgált populáció 13 százalékát tette ki. A mérleg másik oldalán a résztvevők 10 százalékának napi kalciumfogyasztása a 400 mg-ot sem érte el.

Érdekes módon, a napi kalciumbevitel nem korrelált a csontdenzitometriai paraméterekkel. Hasonlóképpen, a PTH- és a D-vitamin-szint, illetve a vizelettel ürülő kalcium mennyiségének medián értéke sem különbözött szignifikánsan a napi kalciumfogyasztás alapján kialakított alcsoportokban.

Csonttörési gyakoriság

A kritikusnak tekinthető 400 mg-os kalciumbeviteli értéket választva küszöbnek, megállapították, hogy az étrend kalciumtartalma szignifikánsan befolyásolja az oszteoporotikus csonttörések gyakoriságát: a kórosan kevés kalciumot fogyasztók (

A 70 évesnél idősebb nők körében statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a csigolyatörések bekövetkezése és a fizikai aktivitás között. A rendszeres és legalább heti 2 órányi fizikai aktivitás véd a csigolyatörések bekövetkezésétől, míg az alkalomszerű testmozgás nem fejt ki ilyen protektív hatást. Más lokalizációk vonatkozásában nem mutatták ki a fizikai terhelés védő hatását. Ugyanerre az eredményre jutottak akkor is, ha a rendszeres testmozgás mellett a napi kalciumfogyasztást is figyelembe vették: a csigolyatörést elszenvedett vizsgálati alanyok nemcsak hogy kevesebbet mozogtak, de kalciumfogyasztásuk sem volt kielégítő.

Következtetések

A vizsgálat rávilágít az elégtelen kalciumfogyasztás gyakoriságára, és felhívja a figyelmet arra, hogy az idős (70 év feletti) nők körében különösen fontos a csontok egészségi állapotának védelme: a megfelelő kalciumbevitel és az életkornak megfelelő rendszeres fizikai aktivitás kiemelt szerepet játszik az oszteoporózissal összefüggő csigolyatörések megelőzésében.

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:

Vannucci L. et al. Calcium intake, bone mineral density, and fragility fractures: evidence from an Italian outpatient population. Arch Osteoporos 2017;12:40 (megjelenés előtt elérhető online: 2017. április)

Dr. Bokor Dóra
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!