hirdetés
hirdetés
2021. február. 25., csütörtök - Géza.
hirdetés

Új gyógyszercélpontok a világossejtes veserák kezelésében

Egy német kutatócsoport felfedezte, hogy a világossejtes veserák tumorképző őssejtjeinek működése két szignalizációs útvonalon is gátolható.

hirdetés

A berlini Max Delbrück Centrum for Molecular Medicine kutatócsoportja a Nature Communications folyóiratban publikált cikkében arról számolt be, hogy a világossejtes veserák tumorképző őssejtjeinek működése a WNT és a NOTCH jelátviteli útvonal blokkolásával jó hatásfokkal gátolható.

A rákos daganatokban körülbelül 2%-ban találhatók olyan tumorképző őssejtek, amelyek egyrészt áttéteket hoznak létre, másrészt a betegség kiújulását okozzák, ha sikeresen elkerülik a kezeléseket. A mostani vizsgálatban a német kutatócsoport első lépésben három olyan fehérjét azonosított, amelyek alapján a világossejtes veserák (ccRCC, clear cell renal cell carcinoma) tumorképző őssejtjei megjelölhetők és izolálhatók, majd sikeresen különítette el ezeket a sejteket FACS technikával, azaz fluoreszcenciás módszert használó, szortoló képességekkel rendelkező áramlási citométer segítségével. Ezt követően felfedezték, hogy a tumorképző sejtek működése két biokémiai jelátviteli útvonal, a NOTCH és a WNT szignalizációján alapszik.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

A NOTCH receptorok transzmembrán fehérjék, amelyek eredetileg az embrionális fejlődésben vesznek részt, de a 2000-es évek elején kiderült, hogy T-sejtes leukémiás esetekben egy transzlokáció miatt permanensen aktiválódnak, és szolid tumorok kialakulásával hozhatók összefüggésbe. A WNT (a név egy Drosophilában leírt mutációból származik: „wingless”= szárny nélküli) jelátvitel az egész életen keresztül kulcsszerepet játszik, az embrionális fejlődéstől kezdve, a különböző fajta tumorok kialakulásán át, a különböző öregedési folyamatokig. A WNT jelátvitel számos szervben széles körben szabályoz fejlődési eseményeket és sejtes funkciókat, egyes feltevések szerint az Alzheimer-kór patogenezisében is szerepet játszik. Mindkét jelátviteli útvonal ismert volt tehát a kutatók előtt, és rendelkezésre álltak olyan készítmények, amelyekkel blokkolni lehetett működésüket. Az eredmények szerint a sejtkultúrák háromnegyede mutatott választ legalább az egyik blokkolóra, 50%-uk működése pedig mindkét inhibitor molekula jelenlétében gátlódott.

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés