hirdetés
hirdetés
2020. szeptember. 24., csütörtök - Gellért, Mercédesz.
hirdetés

Egészségügy és gyógyszerpiac

Sok jóra nem számíthatunk jövőre sem

A régió országainak egészségügyi szektorai alapvetően hasonló problémákkal küzdenek – mondta Mariusz Ignatowicz, a PricewaterhouseCoopers (PwC) közép- és kelet-európai régiójának Pharma Group vezetője a Medical Tribune Költséghatékonyság a gyógyszeriparban című, szeptember 28-án megtartott konferenciáján. Fejletlenek az egészségügyi rendszerek, hiányosak a pénzügyi erőforrások, késedelmesek a kifizetések, s amikor a kormányok pénzügyi források után kutatnak, mindig a gyógyszeripari cégekhez jutnak el.

hirdetés

Ugyancsak jellemző a régióra, hogy gyakran változnak a szabályok, amelyek sokszor hiányosak vagy kétértelműek, lényegében gyenge minőségűek, miközben elenyésző a szabályozó és a piaci szereplők közötti kommunikácó. Mariusz Ignatowicz szerint  megoldásként kínálkozik a „termék helyett csomag” koncepció, amely alapján a piaci szereplők nem terméket kínálnak és értékesítenek a betegeknek és az állami finanszírozónak, hanem komplex megoldásokat. A problémák és kihívások kezelésére egy négy lépcsőből álló megközelítést javasolt: termékportfolió analízist, az értékesítés-előrejelzés újragondolását, az értékesítés- és marketing folyamatok, valamint a szervezet szisztematikus átalakítását, továbbá az erőforrások átcsoportosítását és újraosztását.

A kormány elkötelezte magát a gyógyszerkassza 120 milliárdos visszavágása mellett, végrehajtása radikális változásokat von maga után – mondta a Corvinus Egyetem kutatója. Molnár Márk Péter előadásában – amelyben egyébként a gyászreakció öt stációján mutatta be, hogy milyen fokozatokon mentek keresztül az elmúlt hónapokban a gyógyszercégek – arról is beszélt, hogy a Széll Kálmán Terv (SZKT) lényegében nem hozott semmi újat, viszont katalizálja azokat a folyamatokat, amelyeken a
gyógyszeriparnak így vagy úgy, de át kell menni az elkövetkezendő években
. A SZKT-ban meghatározott összeg azonban véleménye szerint meghaladja a realitásokat, s kimutatható nemzetgazdasági hatása is lesz. Molnár a problémák között említette, hogy a
 megtakarítás során minden ötletet bevetnek, amely az elmúlt 10-15 évben felmerült, de könnyen előfordulhat, hogy ezek idővel elkezdik kioltani egymást.

Egy év múlva az iparági szinten foglalkoztatott 2640 orvoslátogatóból, jó ha 1300 marad, ám tévedés azt hinni, hogy e munkanélkülivé váló emberek – akiknek közel fele orvos – visszamegy havi 100 ezer forintért dolgozni az egészségügybe. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének vezetőségi tagja, Szabó László arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen veszélyeket rejt magában a preferált ársáv illetve a szükséges piaci részesedés 1 százalékra mérséklése. Ez ugyanis azzal jár, hogy az adott termékből nem fogják tudni a piac 20-30 százalékát stabilan, megbízhatóan ellátni. Szólt arról, a már létező (!) jelenségről is, hogy Kínában és Indiában felvásárolt, két év múlva lejáró szavatosságú készítményekkel versenyeznek a vaklicit során, hihetetlenül alacsony árat ajánlva. De mi lesz, ha lejár a szavatossági idő? Új termék után néznek? 

A kórházakban felhasznált gyógyszerek 15-30 százaléka gyártói adományból származik, ezek mértéke folyamatosan csökken, nehéz helyzetbe hozva a fekvőbeteg ellátó intézményeket. A TEVA Magyarország Zrt. vezérigazgatója a hazai gyártók összefogását sürgette, mondván, „nagyon bután” viselkedtek az elmúlt tíz évben, amikor nem voltak képesek együttműködni.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) igazgatóhelyettese a várható mínuszokat sorolta: a rabat igen szerényen becsült 20-30 milliárdja épp úgy hiányozni fog a rendszerből, mint az éves szinten 6-10 milliárd forintot kitevő gyógyszeradomány. A cégek jelentős szerepet vállaltak – 9-15 milliárdos értékben – a szakmai konferenciák, továbbképzések, szakkiadványok finanszírozásában. Ez a pénz épp úgy nem jelenik meg majd az egészségügyben, mint az ipari szférában a K+F ráfordítások. Dávid Tamás arra is figyelmeztetett, minél jobban nő azon készítmények
részaránya, amelyek támogatását a gyártói befizetésekből finanszírozzák, annál kiszolgáltatottabbá, s labilisabbá válik az E-Alap költségvetése! Arra, hogy a megtakarító kormányok néha milyen csapdába lépnek, Dávid Tamás a görög példát említette. Görögországban az európai minimálárnál alacsonyabb hatósági árat vezettek be. Ennek az lett a következménye, hogy a nagykereskedők felvásárolták a készleteket, s más országokban, a hazainál jóval drágábban túladtak rajtuk. Görögországban olyan gyógyszerhiány lépett fel, hogy a kormány kénytelen volt külföldön, nemzetközi áron beszerezni a hiányzó készítményeket, köztük onkológiai gyógyszereket.

Bár az egészségbiztosítási alap idei deficitje 43 milliárd forinttal kisebb – legalábbis augusztusig – mint azt tervezték, a Nemzetgazdasági Minisztérium csak ennek az összegnek a harmadát hagyná az ágazatban felhasználni – mondta Sinkó Eszter. Holott
számításai szerint ennyi pénzből 10 ezer orvosnak havi 100 ezer, 50 ezer nővérnek ugyancsak havi 50 ezer forinttal lehetne többet fizetni egy éven keresztül, s még a háziorvosi praxisoknak is jutna 15-20 százalékos többlet. A jövő esztendőt illetően sem volt túl optimista Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének közgazdásza. Az önkormányzatok körülbelül 80-90 milliárd forinttal támogatták az egészségügyet, ez az összeg az államosítással eltűnik, s hiányozni fog a szolgáltatási rendszerből. Látszólag ezt ellensúlyozza a járulékemelésből keletkező 150-200 milliárdos többlet, ám nagyon úgy néz ki, hogy a kormány pont ennyivel csökkenti majd az E-Alaphoz utalt hozzájárulását. Maradna a népegészségügyi termékdíj körülbelül 20 milliárd forintja, de egyre kétségesebb, hogy ezt megkapja-e az ágazat.

Vajon a kormány tisztában van azzal, hogy mekkora bajban van az egészségügy? Saját adataik szerint igen, hiszen épp a kormányzati szervek mutatták ki, hogy a közkiadások szintje az egészségügyben 4,4 százalék! A Széll Kálmán Terv egyik utolsó oldalán a koncepciót összeállító nemzetgazdasági tárca jelezte, hogy 2015-re ezt az arányt 5,9 százalékra kívánják emelni. A szakállamtitkárságon ennek hírére elkezdtek szervezni egy munkacsoportot annak érdekében, hogy kidolgozza a felívelés menetrendjét. De egyszer csak szóltak a NGM-ből, hogy ezt nem kell komolyan venni…

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline-Pharma-klub)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés