hirdetés
hirdetés

Reverz farmakológia tradicionális növényi szerekkel

A klasszikus farmakológia ellentéteképp tételezett reverz farmakológián kívül van egy másik módszer is, amiben megfordul a szokásos kutatási sorrend, azonban máshogy: először klinikai vizsgálatok folynak, és csak később történik meg az aktív hatóanyagok izolálása.

hirdetés

A gyógyszerkutatás tradicionális módszere, aminek során különböző molekulák hatását in vitro, majd állatkísérletekben vizsgálják (megnézik, hogy egy-egy szer módosítja-e a sejtek vagy az állatok egy bizonyos fenotípusát), végül a hatékonynak és biztonságosnak tűnő szereket embereken, klinikai vizsgálatokban tesztelik, az elmúlt két évtizedben alacsony hatásfokkal működött: kevés új molekula került e módszer révén kereskedelmi forgalomba. A gyógyszergyártók, attól félve, hogy kifogynak a szabadalmazott blockbusterekből, új stratégiákkal kísérleteznek.

 

A laboratóriumból a klinikumba

A klasszikus farmakológia (forward pharmacology, illetve fenotípusos gyógyszerkutatás; forward: előre haladó) mellett elterjedt a target-validáláson alapuló reverz farmakológia, amikor először egy hipotézist állítanak fel a kutatók – egy adott speciális fehérje-célpont aktivitásának a módosítása hasznos lesz a terápiában -, majd a kémiai könyvtárak átfésülésével olyan molekulákat keresnek, amelyek nagy affinitással kötődnek a tisztított fehérje-célponthoz, és módosítják annak aktivitását, majd ezután kezdődnek az állatkísérletek és klinikai vizsgálatok. A módszer elterjedését elősegítette, hogy a humán genom szekvenálásával lehetővé vált a klónozás és nagy mennyiségű tisztított fehérje előállítása, így a gyógyszerkutatásban a reverz farmakológia ma már elterjedtebb, mint a forward (David C. Swinney és Jason Anthony: How were new medicines discovered?). (Így születtek meg az elmúlt két évtized sikeres biológiai terápiás szerei is.)

Egy másik fajta gyógyszerkutatási módszer is kialakult az elmúlt két évtizedben, amelyik megfordítja a szokásos sorrendet, azonban máshogy, mint a target-validáláson alapuló farmakológia. Ebben az esetben először klinikai vizsgálatok folynak, és csak később történik meg az aktív hatóanyagok izolálása.

 

A klinikumból a laboratóriumba

Hogyan lehetséges a szokásos irány ilyen alapvető megfordítása? A módszert a tradicionális növényi szerek hatásosságának vizsgálata során kezdték alkalmazni: a kutatók gondosan megfigyelik a tradicionális növényi gyógyszereket használókat, azonosítják a hatékonynak tűnő szereket, majd azokkal kezdenek klinikai vizsgálatokat. A klinikai vizsgálatokban eredményesnek bizonyuló szerek aktív összetevőit azonosítják, majd azok lesznek a további gyógyszerfejlesztés kiinduló pontjai. E második féle reverz farmakológia első sikere az ősi ayurvédához kapcsolódik: a CIBA gyógyszergyár Indiában ayurvédikus orvosokkal együttműködve olyan szereket keresett, amelyek hatékonysága és biztonságossága kiállta az idők próbáját, így találtak rá a rezerpinre, a Rauvolfia serpentina nevű növény antihipertenzív hatású alkaloidjára.

A „klinikumból a laboratóriumba” gyógyszerfejlesztési irány legutóbbi sikeréről a Scientific American című lap számol be. Cikkében Brendan Borrell, aki a növényi gyógyszerek szakértője, bemutatja két nyugat-európai kutató együttműködését az afrikai Mali hagyományos gyógyítóival, amelynek eredményeképpen egy olyan malária-ellenes szert találtak, amely igen ígéretes a további gyógyszerfejlesztés szempontjából: hatékonysága már most megközelíti a (szintén növényi alapanyagból származó, az Artemisia annua-ból kivont) artemisinin-alapú terápia sikerét. Mint Borell megjegyzi: a megközelítés külön szépsége, hogy ha nem lesz a szerből gyógyszergyárak által gyártott készítmény, a kutatók akkor is informálhatják a közösséget és annak tradicionális gyógyítóit, hogy melyik növényi szer bizonyult szerintük is hatékonynak.

Habár sok gyógyszerünk növényi alapanyagból készül vagy egy-egy növényi molekula módosított változata, kevés az etnobotanikai sikertörténet, mivel a tradicionális növényi szerek hatékonyságának vizsgálata több akadályba ütközik (ráadásul nem szabadalmaztathatók). A fő probléma az, írja Brendan Borrell, hogy nem alakultak ki olyan módszerek, amelyek révén a kutatók még a gyógyszerfejlesztés elindulása – és az ehhez szükséges dollármilliók befektetése – előtt meg tudnák állapítani egy szer hatékonyságát (az etnobotanikusok leírják egy-egy növény használatát, de nem maradnak a helyszínen a következő hónapokban, hogy megfigyeljék a gyógyulást). A tradicionális gyógyszerkutatásban először izolálják a növényekből (gombákból, baktériumokból) a lehetséges hatóanyagot, optimalizálják, állatkísérletekben és klinikai vizsgálatokban tesztelik, majd esetleg ismeretlen okok miatt kénytelenek feladni annak használatát (némelyik növényi hatóanyagnak ismeretlen hatásmechanizmusa lehet, amit a standard laboratóriumi tesztek nem tudnak kimutatni; a növényi hatóanyagok jelentős része nem önmagában, hanem a növényben előforduló többi anyaggal kombinációban hat). A „klinikumból a laboratóriumba” gyógyszerfejlesztési irány áthidalhatja ezeket a költséges kudarcokat okozó problémákat.

A népi maláriagyógyításban hatékony szereket kereső Bertrand Graz, a University of Lausanne és Merlin Willcox, a University of Oxford kutatója szerint érdemes sietni a hasonló kutatásokkal, mivel a modernizáció hamarosan elsöpörheti a népi gyógyítók tudását, ami ráadásul a kínai gyógynövények óriási mértékű beáramlása miatt is veszélyeztetett. Márpedig szükség van újabb hatékony malária-ellenes szerekre, mert a kórokozó már szinte minden jelenleg rendelkezésre álló szer ellen rezisztenciát fejlesztett ki, és évente fél millió ember halálát okozza (évi 200 millió fertőzött).

 

„High-throughput screening” emberekkel

Graz és Willcox Mali közegészségügyi intézetének tradicionális orvoslással foglalkozó igazgatójával, Drissa Dialloval több hónapon keresztül látogattak olyan családokat, ahol valaki a közelmúltban maláriában betegedett meg (összesen 952 beteg), ennek során 66 olyan növényt azonosítottak, amelyeket a családok a malária gyógyítására használnak. A kutatók megfigyelték, hogyan gyógyulnak a betegek, és ennek során kiderült: azok, akik az Argemone mexicana nevű növény leveleiből készült teát fogyasztották, mind meggyógyultak (30 páciens). A kutatók ezt követően prospektív vizsgálatba kezdtek: szövetkeztek egy tradicionális gyógyítóval, Tiemoko Bengaly-val, aki Argemone mexicana-t használt maláriás betegei gyógyításához, így pontosabb megfigyeléseket tudtak tenni (pl. megállapították a hatékony dózist), és laborvizsgálatokat is végeztek. Két hét alatt a betegek 89 százaléka láztalanná vált, vérükben a parazita-szám 30.000/ml-ről kevesebb mint 2.000/ml-re csökkent. Ezután következtek a randomizált klinikai vizsgálatok, amibe a kutatók 301 beteget vontak be, felüket A. mexicana teával, másik felüket artemisinin-alapú terápiával (ACT) kezelték. Az A. mexicana teával kezeltek 89 százaléka, míg az ACT-terápiában részesültek 95 százaléka gyógyult meg. Kiderült tehát, hogy az A. mexicana hatóanyagait érdemes továbbfejleszteni, optimalizálni, már csak azért is, mert a vele való kezelés 75%-kal olcsóbb, mint az artemisinin-alapú modern gyógyszerterápia.

 

Kudarc helyett siker

Ha Graz és Willcox a szokásos, „a laboratóriumból a klinikumba” megközelítést használta volna, az A. mexicana kudarcot vallott volna, mivel az az összetevő, amelyiknek in vitro a legnagyobb volt a maláriaellenes aktivitása – berberin –, az állatkísérletekben és a humán vizsgálatokban nem pusztította el a parazitát. Hogy a teljes növény miért olyan hatékony, egyelőre rejtély – a kutatók remélik, hogy a további vizsgálatok során erre is fény derül. Graz és Willcox addig is a Csendes-óceáni szigeteken a diabétesz kezelésére használt szereket vizsgálja a fordított irányú módszerrel. Már van is két jelöltjük, amelyeket a Morinda citrifolia és a Phaleria nisidai nevű növényekből állítanak elő a bennszülöttek.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés