hirdetés
hirdetés

Patikai betegedukáció az NSAID-kezelés kockázatának csökkentéséért

A gyógyszerész tudatosíthatja a betegben az NSAID-kezelés lehetséges kockázatait. A felvilágosítás értékes eszköze lehet a hipertóniás vagy diabéteszes betegeket fenyegető vesekárosodás megelőzésének.

hirdetés

Hipertóniás és diabéteszes betegek körében a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) tartós és ellenőrizetlen alkalmazását gyakran kíséri akut vesekárosodás, ami a krónikus vesebetegség kialakulásának és progressziójának fontos kockázati tényezője. A beteg gyógyszereléséhez való hozzáférés lehetőséget ad a gyógyszerésznek arra, hogy felismerje az akut vesekárosodás (AKI, acute kidney injury) szempontjából veszélyeztetett betegeket, és megfelelő tanácsadással csökkentse a rizikót.

Az NSAID-indukálta AKI következtében hirtelen megváltozik a vesék hemodinamikája, ami a glomuerulusok perfúziójának csökkenését eredményezi. E hemodinamikai eltérés komoly következményekkel járhat azoknál, akiknél – alapbetegségükből (hipertónia, cukorbetegség) kifolyólag – fokozott a vesekárosodás kockázata, és emiatt a renális perfúzió fenntartásához létfontosságú az értágító hatást kifejtő prosztaglandinok jelenléte. Ismert, hogy bizonyos vérnyomáscsökkentők és az NSAID-ok egyidejű szedése többszörösére növelheti az AKI kockázatát. Az ACE-gátlók és az NSAID-ok, illetve a diuretikumok és az NSAID-ok párhuzamos alkalmazásakor háromszor nagyobb az AKI relatív rizikója, mint az ilyen gyógyszer-kombinációt nem szedők körében.

Bár a vesék tökéletesen regenerálódhatnak az AKI-epizód után, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az idős betegek csaknem kétharmadánál két éven belül krónikus vesebetegséggé fajul vagy a már meglévő idült vesebetegség progressziójához vezet az NSAID okozta akut vesekárosodás. Az AKI megjelenése szempontjából fokozottan veszélyeztetett populációban a megelőzés hatékony eszköze lehet a betegedukáció, amiben – az NSAID-ok zömének OTC státuszából adódóan – fontos részt vállalhat a gyógyszerész, akinek egyszerre van rálátása a vényköteles gyógyszerkiváltásokra és a beteg által vény nélkül beszerzett patikaszerekre.

A független szakértők által lektorált Preventing Chronic Disease című folyóirat közelmúltbeli közleménye jól szemlélteti a gyógyszerész általi betegtájékoztatás gyakorlati hasznát. A tanulmányt végző New York-i kutatók a vesekárosodás fokozott rizikójának kitett betegcsoportban végeztek felmérést annak megállapítására, (1) mennyire növeli a patikai  tanácsadás a betegek tájékozottságát és a lehetséges kockázatok tudatosulását, továbbá (2) hozzájárul-e az NSAID-okkal végzett öngyógyszerelés visszafogásához.

 

Módszerek

A betegfelvilágosítást – megfelelő felkészítést követően – patikai gyakorlatukat töltő végzős gyógyszerészhallgatók végezték az őket felügyelő szakgyógyszerész közreműködésével. A programban való részvételre hipertónia vagy diabetes mellitus miatt kezelt betegeket kértek fel – olyanokat, akik ACE-gátlót, angiotenzinreceptor-blokkolót (ARB), aliskirent, diuretikumot, digoxint vagy orális antidiabetikumot szedtek, illetve inzulinkezelés alatt álltak. A gyógyszerkiadáshoz kapcsolódó – átlagosan 10 perces – tájékoztatás keretében felhívták a figyelmet a szisztémás NSAID-kezelés lehetséges vesekárosító hatására; alternatívaként helyileg alkalmazható készítményeket vagy paracetamolt javasoltak, illetve indítványozták a háziorvossal történő konzultációt. A kardiovaszkuláris prevenciót szolgáló kis dózisú aszpirinkezelésről is szó esett, hangsúlyozva, hogy ebben az esetben az előnyök felülmúlják a lehetséges rizikót.

A betegek NSAID-kezeléssel kapcsolatos tájékozottságát a gyógyszerész általi felvilágosítás előtt és után kérdőíves felméréssel ellenőrizték a következőkre fókuszálva: (1) név alapján felismeri-e a beteg, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentőt szed; (2) tisztában van-e a kezelés lehetséges kockázataival; (3) tudja-e, hogyan védheti ki a nemkívánatos hatásokat. A betegedukáció hasznosságát ötfokozatú Linkert-skálán (1 = egyáltalán nem hasznos, 5 = rendkívül hasznos) értékelték a betegek, és arról is számot adtak, hogy a gyógyszerésztől kapott információk visszatartják-e őket a jövőbeli NSAID-használattól. Az értékelésben minden helyes válasz 1 pontot ért, így az összpontszám 0–5 között változhatott.

 

Eredmények

Az intervenció előtti és utáni kérdőívet együttesen 152-en töltötték ki (életkoruk 54,6 ± 17,5 év; 60 százalékuk nő). A betegedukációt megelőző kérdőív válaszainak átlagpontszáma 3,3-nak (szórás: 1,4), míg a felvilágosítást követően megválaszolt kérdések átlagpontszáma 4,6-nak (szórás: 0,9) adódott, ami szignifikáns különbséget takar. Az idősebb betegek (≥65 év) jellemzően kevesebb helyes választ adtak (átlagpontszám 2,9 ± 1,3 vs. 3,4 ± 1,5 pont a 65 éves kort betöltött és a 65 év alatti korosztályt összehasonlítva).

A vesekárosodás szempontjából nagy kockázatúnak tekinthető betegek csaknem fele (48%) alkalmazott rendszeresen NSAID-készítményt (19-en receptre kapható, 54-en OTC-szert); 45 százalékuk havonta egy vagy két alkalommal, 29 százalékuk hetente 1-2-szer, míg 26 százalékuk heti 1-2 alkalomnál gyakrabban. Az NSAID-kezelés vesekárosító hatását növelő, párhuzamosan szedett gyógyszer a leggyakrabban ACE-gátló vagy ARB (27%), orális antidiabetikum (27%), béta-blokkoló (15%) vagy diuretikum (15%) volt. Az NSAID-ot használó betegek 7 százaléka ACE-gátló vagy ARB és diuretikum kombinációt szedett.

A résztvevők kétharmada nagyon hasznosnak (4 pont; n = 46) vagy rendkívül hasznosnak (5 pont; n = 68) találta a gyógyszerész általi tájékoztatást és figyelemfelhívást. Hatvanhét százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a gyógyszerésztől kapott információk ismeretében igyekezni fog visszafogni az NSAID-ok alkalmazását a jövőben. A betegek 72 százaléka azt jelezte, hogy a jövőben nem NSAID-ot fog szedni fájdalomcsillapítóként.

 

Következtetések

A vizsgálat jól szemlélteti a gyógyszerész általi betegtájékoztatást gyakorlati jelentőségét, és egyben arra is rávilágít, mennyire gyakori jelenség az NSAID-alkalmazás az akut vesekárosodás szempontjából nagy kockázatúnak számító hipertóniás, illetve diabéteszes betegek körében. A gyógyszerészi gondozás keretében rendszeres megerősítéssel szolgálhatunk a betegnek az alkalmazott kezelések előnyeiről és potenciális kockázatairól, ami a vény nélküli patikaszerek esetében kiemelt jelentőséggel bír. Figyelembe véve, hogy még a vényköteles NSAID-ok rendelését is csak ritkán előzi meg a vesefunkció ellenőrzése, a szakszerű patikai betegtájékoztatás segítheti az esetleges vesekárosodás kivédését.

 

A betegtájékoztatás során közölt legfontosabb információk

  • A nem szteroid gyulladáscsökkentők – röviden NSAID-ok – vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók. Leggyakoribb képviselőik az ibuprofen (pl. Advil, Algoflex, Nurofen, Rapidophen gyári néven) és a naproxen (pl. Aleve, Apranax néven).
  • A cukorbetegek és a magasvérnyomás-betegséggel élők esetében fennáll a vesekárosodás kockázata.
  • Vesekárosodás veszélye esetén az NSAID-ok alkalmazása nem feltétlenül előnyös, mert ezek a gyógyszerek kedvezőtlenül befolyásolhatják a vesék működését (például ronthatják a vesék vérellátását).
  • Bizonyos vérnyomáscsökkentők és az NSAID-ok egyidejű alkalmazásakor nőhet a vesére kifejtett kedvezőtlen hatások kockázata (ilyen például a vesék vérátáramlásának csökkenése).
  • Azok, akik magasvérnyomás-betegségben és/vagy cukorbetegségben szenvednek, lehetőleg rövid távon se szedjenek nem szteroid gyulladáscsökkentőt. Ha mégis felmerül az NSAID-ok alkalmazásának szükségessége, a gyógyszerszedés megkezdése előtt feltétlenül kérjék ki kezelőorvosuk vagy gyógyszerészük tanácsát.

 

(Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Jang SM et al. NSAID-Avoidance Education in Community Pharmacies for Patients at High Risk for Acute Kidney Injury, Upstate New York, 2011. Prev Chronic Dis. 2014; 11: E220.)

 

Dr. Bokor Dóra
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés