hirdetés
hirdetés
2020. április. 04., szombat - Izidor.
hirdetés

A hagyományos alkalmazástól a preklinikai vizsgálatokig

Ördögcsáklya – a Kalahári-sivatagtól a modern fitoterápiáig

A dél-afrikai bennszülöttek által évszázadok óta alkalmazott ördögcsáklya közel hatvan év leforgása alatt a harmadik leggyakrabban alkalmazott gyógynövénnyé vált Németországban, ahol a reuma-ellenes készítmények piacának háromnegyedét – közel 30 millió eurót – a Harpagophytum termékek jelentik.

hirdetés

Ördögcsáklyagyökérként a szezámfélék családjába tartozó két faj a Harpagophytum procumbens és a Harpagophytum zeyheri másodlagosan megvastagodott gyökérgumóit definiálják. Mind a gyógyszerkönyvek, mind a monográfiák engedélyezik mindkét drog alkalmazását, bár ez utóbbiban az aktív komponensek aránya alacsonyabb. Nevét – angolul devil's claw – jellegzetes formájú gyümölcséről kapta, amely karom-szerű tüskékkel borított (görögül a ′harpagos′ horgot jelent).

A drog legnagyobb mennyiségű exportőre Namíbia, Dél-Afrika és Botswana. A kivitel a 2000-es évek elején meghaladta az évenkénti 1000 tonnát, amely jelentősen hozzájárult ezen országok bevételéhez, azonban a nagymértékű kitermelés miatt a növény felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. A hagyományos afrikai gyógyászat több száz éve számos célra, többek között gyomor-bélrendszeri panaszok, lázas megbetegedések kezelésére, fájdalomcsillapítóként; külsőleg sebek, sérülések esetén alkalmazza az ördögcsáklyagyökeret.

A növény első európai leírása az 1800-as évek elejéről származik; az első komolyabb kémiai, farmakológiai vizsgálatok az 50-es években születtek. Kezdetben a drogot keserű íze miatt diszpepszia kezelésére javasolták, majd a főbb tartalomanyagok izolálását követően gyulladáscsökkentő hatása került előtérbe. A gyökérgumó jellegzetes és terápiás szempontból is fontos komponensei az iridoid-glikozidok, köztük a harpagozid, harpagid és a prokumbid. A korszerű készítményeket ezekre a hatóanyagokra standardizálják.

Az ördögcsáklya gyulladás-csökkentő hatását először a hatvanas években állatmodelleken figyelték meg. Azóta számos in vivo és in vitro vizsgálat igazolta a drog és a tiszta iridoid-glikozidok gyulladásgátló aktivitását. A hatás legvalószínűbb mechanizmusa az arachidonsav kaszkád gátlása mellett a különböző gyulladásos citokinek felszabadulásának csökkentése. További preklinikai tesztek alapján az ördögcsáklya csökkenti a szívfrekvenciát és az arteriális vérnyomást, illetve antioxidáns, antimikrobiális hatását is tanulmányozták.

A gyökér vizes, illetve alkoholos kivonata és a tiszta iridoidok alacsony toxicitást mutatattak akut és szubakut vizsgálatokban, de a krónikus toxicitást, mint a mutagén, karcinogén vagy a teratogén hatásokat nem vizsgálták. Nagy múltra tekintő felhasználása ugyanakkor nem veti fel a toxicitás veszélyét.

Az ördögcsáklya kivonatával napjainkig összesen 28 klinikai vizsgálatot végeztek. A vizsgálatokba összesen kb. 7000 különböző mozgásszervi betegségben (osteoarthritis, deréktáji fájdalom, rheumatoid arthritis) szenvedő beteget vontak be, azonban a vizsgálatoknak csak mintegy harmada randomizált, kettős-vak. Általában a drog vizes, vagy 60% alkohollal készült kivonatát adagolták, amely napi kb. 50-100 mg harpagozidnak felelt meg. A kezelés időtartama két vizsgálat kivételével nem haladta meg a 8 hetet. A kezelés hatásosságát a fájdalom intenzitásával mérték, de csak csekély számban alkalmazták a nemzetközileg is elfogadott betegség-specifikus skálákat (LBP index, WOMAC skála). A témában született összefoglaló közlemények a klinikai vizsgálatok metodikai hiányosságaira hivatkozva általában mérsékeltnek ítélték meg a drog hatásosságát, azonban a Cochrane adatbázissal összhangban igazoltnak találták az ördögcsáklya 50 mg harpagozidnak megfelelő standardizált kivonatának alkalmazását deréktáji fájdalom kezelésében.

A klinikai vizsgálatok komoly mellékhatásokról nem számoltak be, csak enyhe gasztrointestinális mellékhatásokat említettek, melyek gyakorisága 3 % volt. Az ördögcsáklya biztonságosságáról szóló publikációk ellenjavalltnak találják alkalmazását fekélyes betegeknek, illetve a lehetséges kardiovaszkuláris hatások miatt óvatosságra intenek szív-és érrendszeri betegségben szenvedő páciensek esetén. Komoly interakciókat a terápiás használat során nem figyeltek meg, bár ismert a drog CYP 450 enzimrendszert gátló aktivitása.

 Az ördögcsáklya hatásossága bizonyos indikációban igazoltnak látszik, elgondolkodtató azonban az az olasz kutatók tollából nemrég született közlemény, amely egy ördögcsáklyagyökeret is tartalmazó gyulladásgátló növényi készítményben nimezulid jelenlétét igazolta. Bár ilyen esetek előfordulhatnak a kevéssé, elégtelenül ellenőrzött termékkategóriákban, a gyógyszerkészítmények esetén nem kell tartani hasonló minőségi problémáktól. Az ördögcsáklya az Európai Gyógyszerügynökség értékelése szerint hagyományos növényi gyógyszerként ízületi fájdalmak és emésztési panaszok kezelésére használható.

Dr. Liktor-Busa Erika
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés