hirdetés
hirdetés

Órabérgyógyszerészek Nógrád megyében

Gyógyszertár van elég, a patikus a kevés, és van olyan település, ahol hetente mindössze hat órát van nyitva a patika. A 24.hu Nógrád megyében térképezte fel a helyzetet.

hirdetés

Az egyik szécsényi gyógyszertár a Szent Jób, gazdája Rózsahegyi Katalin gyógyszerész, neki a központi egység mellett három fiókja van: egy Varsányban, egy Rimócon, egy Nógrádmegyeren.

A varsányi lerakatban találunk Rózsahegyi Katalinra. Azért van itt, mert itt kell lennie. Azt mondja ugyanis a törvény, hogy patika kizárólag akkor adhat ki gyógyszert, ha az üzletben jelen van legalább egy fő diplomás gyógyszerész; a szakasszisztens kevés az árusításhoz, a sima asszisztens pláne. Rózsahegyi Katalin szerint idejétmúlt az elvárás, „ha bármi kétsége támad az asszisztensnek, hívhat, azonnal elér, ha gyanús vagy számára olvashatatlan egy recept, átküldi emailen, egy perc alatt megoldjuk”. Logikusnak tűnik, amit mond, de ezt a harcot majd megvívja ő meg a kollégái a kamarával.

A lényeg tehát: jelenleg egyszerre annyi patika/fiókpatika lehet nyitva, ahány gyógyszerész mozgósítható. És innentől sima matek, mikor és hol válthatjuk ki a receptjeinket.

Az egyenlet alapeleme, hogy bár orvosi egyetemeink elvileg kellő számú gyógyszerészt képeznek, a végzősök zöme nem patikában helyezkedik el, hanem megy gyógyszergyárba, vagy inkább orvoslátogatónak (ők azok a szakemberek, akik az új pirulákkal, porokkal ismertetik meg a doktorokat, valamint intézik a marketingmunkát szórólapokkal, „neocitrános tollakkal, matricákkal, pendrive-okkal”), és az idejét maga osztva be keres meglehetősen jól.

Jobban, mint azok, akik beállnak a patikapult mögé. Pedig ez utóbbi, mármint a gyógyszertárosi munka sem fizet rosszul: Rózsahegyi Katalin nettó háromszázötvenezer forint fizetést utal egyetlen diplomás kolléganőjének, asszisztenseket és szakasszisztenseket ennek feléért, harmadáért foglalkoztat.

Vagyis adott egy nagy Szent Jób és három kicsi, ezekre jut két gyógyszerész. A szécsényi patika egyiküket szinte folyamatosan lefoglalja, a három fiókot kell megoldania a másik diplomásnak: így jön ki, hogy egy-egy fiókra és a hozzá tartozó községre heti kétszer-háromszor pár óra orvossághozzáférés jut.Ha a két gyógyszerész valamelyik megbetegszik, vagy szabadságra megy, akkor: nem nyitnak ki a fiókpatikák, vagy átmenetileg helyettes gyógyszerész áll be.

Utóbbi szervezésére léteznek nővér-, orvos- és gyógyszerész-közvetítéssel foglalkozó cégek, tőlük három-négyezer forintos óradíjért „kölcsönözhető” szakember. Pech, hogy a fregoliként bevethető gyógyszerészek javarészt budapestiek, Nógrádig nem autóznak el, vagy ha mégis, az út alatt is ketyeg az órabér és a benzinköltség. A legutóbbi vészhelyzetet úgy oldotta meg Rózsahegyi Katalin, hogy egy közeli településen élő, épp szabadságon lévő orvoslátogatót szerződtetett pár hétre.

A Szent Jób forgalmának négyötödét és a profit zömét a szécsényi üzlet adja. Mondjuk a fiókok sem veszteségesek, de sokkal több velük a pluszmunka, mint a haszon. Az ok, hogy mégis csinálja a gyógyszerész: van felelősség is a világon, ha ember a munka tárgya.

A nógrádmegyeri fiókot pár hónapja viszi Rózsahegyi Katalin. Nem az ő ötlete volt terjeszkedni, hanem a falu polgármestere kereste meg őt, segítsen. Abban maradtak, az önkormányzat adja a berendezett helyiséget, egy évre elengedi bérleti díjat és az iparűzési adót. Rózsahegyi Katalinra az engedélyek, a pénztárgép és a számítógépek beszerzése maradt, ez bő egymillió forint, plusz feltöltötte áruval az üzletet.

Benézünk Megyerre, nyitásra, délután egyre érkezünk, nem fér be a nép, az ajtón kívül a sorvége.

– Délelőtt ugyanezekkel álltam órákat, csak a rendelőben – így összegzi a helyzetet antibiotikumra várva egy megyeri.

A varsányi fiók csöndesebb. Itt is az önkormányzat biztosítja az épületet s benne a bútort; a bérleti díj havi harmincezer forint, amiben a rezsi is benne foglaltatik, baráti.

A gyógyszerárak Nógrádban, mondja Rózsahegyi Katalin, nem magasabbak, mint Budapesten. A tébés orvosság kötött áras, ott nincs mozgástér, néhány alapgyógyszeren csupán nyolcvan forint az árrés, a szabadárasok eladásának pedig az szab határt, hogy kevés a pénz. „Itt teljesen normális, hogy azzal kezdődik egy vásárlás, hogy mi, mennyibe kerül, és számoljuk csak ki, mely gyógyszerek kiváltása fér bele a keretbe. Vitaminfélét már leginkább akkor visznek, amikor látják a reklámban az országos akciót.”

A teljes riportot a 24.hu közli.

(forrás: 24.hu)
hirdetés
Olvasói vélemény: 1,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés