hirdetés
hirdetés

Növények, gyógymódok, népi orvoslás

Növényporok: nem árthatnak, de alkalmazásuk vitatható

Az utóbbi időben megjelent reklámkiadványokban gyakran hallhatunk „gyógyszertárban” is beszerezhető növényi porokról. A „kofák tudománya” immár bevonult a „gyógyszerészi gondozás” tárgykörébe is. De valóban van-e értelme kis mennyiségű, porított zöldségeket és gyümölcsöket vízzel lenyelni, mintha orvosságok lennének? Sorozatunkban ezúttal a növényporokkal kapcsolatos lehetséges veszélyekről és azok elkerüléséről ejtünk szót.

hirdetés

A gyógyszerészetben a klasszikus gyógyszerformák közé tartozik a pulvis, az extractum fluidum és siccum, de a modern technológia alkalmazza a liofilezést (fagyasztva szárítást) és az így töményített kivonat granulálását is. A tablettázás és kapszulázás is megszokott gyógyszerformulázási eljárások. Megszoktuk, hogy a tabletta és kapszula tiszta és megbízható eredetű vegyületet, hatóanyagot vagy kombinációt tartalmaz, akárcsak a homogenizált pulvis. Ezek a formák gyógyszertárban kaphatók vagy ott készíthetők – szigorú követelmények betartása mellett.

Ha növényszárítmányról van szó, legyen az zöldség-, gyümölcs-, gabonanövény vagy akár gyógynövény, megszokott konyhai művelet a darálás, esetleg a porítás. Azt is tudjuk, hogy a porított növényi anyag (esetleg drog) íz- és illatanyagai vagy más tartalmi összetevői a tárolás során elég gyorsan lebomlanak. Emiatt elvileg nem rossz ötlet port készíteni a garantált minőségű, mechanikai portól, növényvédő szerektől vagy ezek maradványaitól, továbbá nehézfémektől, mikroorganizmusoktól mentes, vagy csak hivatalosan megengedett mennyiséget tartalmazó alapanyagokból. Ennél az eljárásnál azonban sokkal hatásosabb lenne kíméletes extrahálással, szelektív kivonással töményíteni az illető növényre jellemző tartalmi anyagokat.  

Hatásukra nincs elég tudományos bizonyíték 

Nem mindig egyértelmű...

A Magyarországon is ismert növényi porok esetében nem mindig egyértelmű, hogy valóban port, vagy porított extraktumot tartalmaz-e a csomagolt italpor, tabletta vagy kapszula. Mindez a gyógyszerész szempontjából azért fontos, mert az előállítók étrend-kiegészítőként a szaküzleteken kívül gyógyszertárakban is forgalmazhatják e termékeket. A reklámhordozókból „jól értesült” vevő a gyógyszertárban valójában élelmiszert vásárol, akárcsak a piacon vagy az áruházakban.  Mégis nyugodt, mert a patikában is beszerezheti, s esetleg kérheti a gyógyszerész tanácsát.

Ma, amikor a gyógyszerek alkalmazása kölcsönhatásra vonatkozó kérdéseket is felvet, nem egészen mindegy, hogy a kapszulában vagy tablettában valóban 100 százalékban növényi por van-e, vagy nem. Nincs ugyanis elég tudományos bizonyíték arra, hogy a „gyógyszerformába becsomagolt” porok vagy kivonatok miként szívódnak fel a gyomorból, illetve hogy egyáltalán van-e kimutatható hatásuk. A növényi porok is lehetnek erős hatásúak. Klasszikus példa erre a biológiai módszerrel mért hatóanyaggal jellemezhető, ma már alig használatos Digitalis-por.

Veszélyt is jelenthet a porforma, mivel elvileg bármilyen, erős hatású vegyülettel „dúsítható”. Garanciát a gyártónak kell vállalnia; számos hiteles bizonylattal ajánlatos igazolnia, hogy az általa forgalmazott termék csakis azt tartalmazza, ami a dobozon vagy a reklámszövegen olvasható!

Az utóbbi időben megjelent reklámkiadványokban gyakran hallani „gyógyszertárban” is beszerezhető növényi porokról. A „kofák tudománya” immár bevonult a „gyógyszerészi gondozás” tárgykörébe is. De valóban van-e értelme kis mennyiségű, porított zöldségeket és gyümölcsöket vízzel lenyelni, mintha orvosságok lennének?

Mint tudjuk, a gyógynövényekről sem könnyű a tájékozódás és tájékoztatás. A Valeriana-készítmények egy része porított extractumot tartalmazó kapszula, ami „hozzájárul az egészséges alváshoz”. Étrend-kiegészítő termék, azaz nem növényi gyógyszer. Más példa: az egyik patikában kapható Gingko-készítmény alighanem levélpor tablettázva, ami „magnéziumvegyületet is tartalmaz”. Igaz, a pontos információ nem is várható el, mivel ez a készítmény is étrend-kiegészítő, azaz – tágabb és „jogi” értelemben – élelmiszer, ehhez képest azonban javallat is olvasható a dobozon, miszerint szellemi frissességet idéz elő, biztosítja az idegrendszer kiegyensúlyozott működését.

Ugyancsak a patikában – vény nélkül kapható gyógyszer – a páfrányfenyő levél száraz kivonatát tartalmazó kapszula. Ez is feltünteti, hogy alkalmazása szellemi frissességet, megfelelő agyi vérkeringést biztosít. Ez vajon mit jelent?

Sokkal gyakoribb a mono- és multikomponensű növényi porokat tartalmazó, étrend-kiegészítő kapszulák forgalmazása. Ugyanabból a növényből legtöbbször por (italpor) és tabletta is létezik. Ez jellemző például az articsókára, a barna algára, de ezek közé tartozik a cékla, a citromfű, a csalán, az echinacea (miért nem kasvirág?), az édesgyökér, a fekete áfonya, a fekete retek, a fokhagyma, a galagonya, a ginseng, a gránátalma, a grapefruitmag, az izlandi zuzmó, a kapor, a kisvirágú füzike, a komló, a licium, a maca, a máriatövis, a medvehagyma, a propolisz, a szenna, a szója (vajon melyik része?), a tamarind, a tőzegáfonya, a vadgesztenye, a zabfű, a zöldárpafű (árpafű), a zöldbúzafű (= búzafű) is.

Mindegyik ismert gyógy- és/vagy fűszernövény, hatásukat a szakkönyvek és cikkek értékelik, ismertetik.  Érdekességként említhető még az orosz néphagyományokon alapuló „Káposztaleves por” és az ezt tartalmazó kapszula.

Homályos értelmű feliratok

Gyógyszertárban is kapható és keresett étrend-kiegészítő készítmény a porított extractumot tartalmazó kurkuma-kapszula, „az ízületek támogatására”. Kurkuminnal dúsított változata is beszerezhető.  A Gyógyszerkönyvünkben is hivatalos jávai kurkuma (Curcumae xanthorrhizae rhizoma) 1-2 százalék kurkumint és 3-12 százalék kurkuménekből álló illóolajat tartalmaz, és elsősorban choleretikus hatása emelhető ki. Homályos értelmű a termék „ízület-támogató hatása”, és a kurkuminnal való dúsítás célja is.

Egy másik, kombinált kapszulakészítményben emésztést javító növényi enzimeket tartalmazó (?) porított extractum van. Ha az enzimek valóban működőképesek, akkor liofilezett port kellene, hogy tartalmazzon. Tudjuk azonban, hogy az enzimek a szárítás, azaz a hőhatás és az oxidáció során elveszítik aktivitásukat. A szárított növények enzimei inaktiválódnak. A belőle extrahált kivonat aligha tartalmaz az ananászból származó bromelaint és a dinnyefából (Carica papaya) származó papaint. E fehérjebontó növényi enzimek csak az élő, friss növényben aktívak.

Külön magyarázatot igényel a gabonafüvek jótékony hatása. Régóta használják a
vegyszermentes zöldség- és gabona- és egyes hüvelyes magvak csíranövényeit vitaminpótlóként, ízesítőként. A szikleveles és primér lombleveles, esetleg fiatal, pár lombleveles élő növények tényleg tartalmaznak értékes enzimeket, könnyen

A fotoszintézisről 

Biológiai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy minden zöld növény tartalmaz klorofillt. Ez a pigment a karotinoidok mellett olyan sajátságú, hogy elektronrendszere fényenergia hatására gerjesztett állapotba kerül, elektronjai tovább jutnak a kloroplasztisz tilakoid-membránjában a fotoszintézisben kulcsfontosságú NADP-re (a nikotinsavamid-adenin dinukleotid-foszfátra). Ez az elektrontöbblettel rendelkező, redukált állapotú nukleotid enzimatikus lépések révén viszi végbe a megkötött szén-dioxid redukcióját primer cukrokká. A klorofillból kilépő elektron folyamatos pótlását a vízmolekula fotolízise biztosítja, amit egy mangán-tartalmú fehérjekomplex tesz lehetővé. A vízmolekulából – úgynevezett elemi töltésszétválás következtében – elektron és proton képződik, miközben molekuláris oxigén szabadul fel. A tilakoidmembránban szuperoxid-gyököket hatástalanító tényezők védik a növényi sejteket az erős UV-B sugárzás ellen. 

metabolizálódó tartalék-tápanyagokat és ezek építőköveit, sőt, a már fotoszintézist végző zöld hajtásokban (levelekben) megjelenő bioaktív molekulákat is. Kedvelt például a házilag csíráztatott kerti zsázsa (Lepidium sativum) vagy a takarmánylucerna (Medicago sativa). A gabonafélék közül a csíráztatott árpa, zab és búza is értékes. Füveknek nevezhetjük őket, mivel rendszertanilag a pázsitfűfélék családjába (Poaceae, korábban Gramineae) tartoznak. Amint a növény növekszik, egyre több benne a rost, az ilyenkor levágott példányok kevesebb vizet (és benne oldott elemeket, bioaktív anyagokat) tartalmaznak. Ha a szárítmányt (és port) ebből készítik, akkor jóval kisebb lesz a klorofill-tartalmuk. Az előállítók mégis a klorofillt tüntetik fel fő tápértékű anyagként. Az étrend-kiegészítő búzafű por, tabletta és kapszula „egyik legfőbb hatóanyagának” a klorofillt nevezik meg a termékismertetőkben és dobozokon, miközben ismeretes, hogy az ipari klorofillt leginkább a csalánból nyerik ki, és tisztítva például tésztafestésre és kozmetikai cikkek gyártásához használják fel.

Nem helyettesítik a növények fogyasztását! 

 Az előbb jellemzett fotoszintetizáló, zöld levél kloroplasztiszai értékes mikro- és mezoelemeket, például cinket, mangánt, rezet, vasat, magnéziumot tartalmaznak fehérjékhez kötve, de antioxidáns komponensei (aszkorbinsav, tokoferol, karotinoidok) csak az élő növényben aktívak. Magasabb rendű növényekben a molekuláris hidrogénnek nem lehet antioxidáns szerepe, mivel nem is képződik; egyes baktériumok képesek a protont és elektront egyesítve molekuláris hidrogént produkálni. Egyes „hatóanyagkutatók” ugyanis hidrogén-, mások oxigéndúsítást emlegetnek, félrevezetve a zavarosban halászó, hiszékeny olvasót.

Azt mondhatjuk, csak olyan zöld növény használata veszélyes, ami toxikus vegyületeket szintetizál, például a dohány nikotint. A búza(fű), a tönkölybúza(fű), az árpa(fű), a zab(fű), a lucerna (már ez is fű) korlátozott mennyiségben, akár porként (kapszulában, tablettában is) nem árthatnak, de alkalmazásuk értelme  erősen vitatható. Biológiai előnyeik akkor érvényesülnek, ha nem szárítmány formájában fogyasztjuk a zsenge, csíráztatott, még nem erjedt, vagy hervadó és penészes növénykéket. Azt, hogy gluténmentesek, kár kiemelni, hiszen csak egyes gabonafélék, például a búza vagy a rozs lisztje tartalmazhat glutént. A zöld növényben, a „fűben” nincs ez az egyéni érzékenységet kiváltó magfehérje.

Érdemes megemlíteni, hogy felületesen fűnek nevezik a hallucinogén növényeket, például az indiai kendert is, így félrevezető lehet a fű elnevezés. Egy azonban bizonyos: a növényi porok gyógyszerformában való bevétele egyáltalán nem helyettesítheti a rostokban, vitaminokban, antioxidánsokban és zamatanyagokban gazdag növényi termékek vagy teaitalok fogyasztását!

Mit mondjon a gyógyszerész? 

A gyógyszerész az ilyen jellegű termékekkel kapcsolatban annyit jegyezhet meg a vevő érdeklődésére, hogy meg lehet próbálni, de lehetőleg a gyógyszerszedéstől független időpontban alkalmazza, bő ivóvízzel lenyelve vagy – nem kapszula esetén – ivóvizben jól elkeverve. Ha panasza van, segítsünk neki, hogy miként forduljon kérdéseivel a forgalmazóhoz. Ha a vevő bízik a termékben, ne beszéljük le a vásárlásról, de megjegyezhetjük, hogy inkább friss növényeket fogyasszon.

       

 

Dr. Szabó László Gyula, az MTA doktora, emeritus professzor Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Ajánlott

Miért vágyik a gyógyszerész szakma valós adatokra?

A modern gyógyszereknek a piacvezető státusz eléréséhez képesnek kell lenniük arra, hogy nagyrészt helyettesítsék a rendelkezésre álló kezeléseket a jobb hatékonyságuk, biztonságosságuk vagy kényelmük miatt. (x)

 

Az étrend-kiegészítők forgalma még a legmélyebb gazdasági válság évében is tíz százalékkal nőtt.

Együttműködések teszik unikálissá a debreceni gyógyszerészek képzését: a hallgatók egy szemeszteren keresztül bepillantást nyerhetnek az ipari gyógyszerészet mindennapi gyakorlatába – számol be a szon.hu.

hirdetés