hirdetés
hirdetés
2022. május. 18., szerda - Erik, Alexandra.
hirdetés

Nem szteroid gyulladásgátlók a sportorvoslásban

A nem szteroid gyulladásgátlókat (NSAID) gyakran alkalmazzák a sportorvosok.

hirdetés

A gyógyszercsoport gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, lázcsökkentő és antitrombotikus hatása jól ismert, de a mozgásszervi sérülések terápiájában kihasznált in vivo hatásuk számos élettani részletét homály fedi. A vázizomrendszer sérüléseinek kezelésében nem tűnnek szignifikánsan hatékonyabbnak a paracetamolnál, viszont szélesebb a mellékhatásprofiljuk. Így a fájdalomcsillapítás bizonyítékokon alapuló irányelveit kidolgozó munkacsoportok első vonalbeli kezelésként a paracetamolt ajánlják mind az akut, mind a krónikus vázizomrendszeri fájdalom kezelésében. A British Journal of Sport Medicine összefoglalta, mikor jön szóba az NSAID-ok sportorvosi alkalmazása.

Gyakran és sok formában segíthetnek

Az NSAID-ok a cikloogenáz (COX) enzimen keresztül gátolják azt a folyamatot, amely során arachidonsavból prosztaglandinok termelődnek. Ezzel csökkentik a gyulladásos reakciót, ugyanakkor fokozott leukotrién-képződést idéznek elő. A COX-2-gátlók az NSAID-ok alcsoportját jelentik, az ide tartozó szerek specifikusan a COX-2 enzimet blokkolják, ami kevesebb gasztrointesztinális és vesét érintő nemkívánatos hatást eredményez azon az áron, hogy gyakrabban számíthatunk kardiovaszkuláris mellékhatásokra.

A sportorvoslásban lokális, orális, intramuszkuláris és – ritkán – intravénás gyógyszerformákat is alkalmaznak. Míg az átlagpopulációban a gyógyszercsoport napi felhasználása 1-4%-ra tehető, a FIFA rendezte labdarúgó világbajnokságon 25-35%-os arányról számoltak be. Jó hozzáférhetőségükből kiindulva, a sportsérülések kezelésében a felhasználási arány valószínűleg nem különbözik az átlagpopulációban és az élsportolóknál.

A korai mobilizáció a sportorvosi rehabilitáció kulcsfontosságú komponense. A sporttevékenységhez való korai visszatérés folyamatában jelentős szerepe van a fájdalomcsillapításnak. Alaposan feltárt és bizonyított gyulladáscsökkentő hatásukon túl az NSAID-oknak közepesen erős analgetikus hatásuk van, így amikor szóba jön az alkalmazásuk, tudnunk kell, hogy a gyulladáscsökkentő vagy a fájdalomcsillapító hatást kívánjuk kihasználni, esetleg a kettőt együtt.

Nem mindegy, mikor adjuk

Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően jelentős előrelépéseket tehettünk az akut insérülések és a krónikus tendinopathiák kórélettani folyamatainak megértése terén. Épp az ellenkezője igazolódott annak, amit korábban ténynek véltek: a megerőltetéses izomsérülések korai szakaszában mégiscsak gyulladás zajlik, és ennek befolyásolása meghatározó a kimenetel szempontjából. A gyulladás a makrofágok aktiválódását – az elhalt szövetek fagocitózisát és új kapillárisok képződését – indítja el. Ezek a folyamatok nélkülözhetetlenek az izom regenerálódásához. A gyulladás ugyanakkor ödémát is okoz, ami oxigénhiányhoz és következményes sejtelhaláshoz vezethet. A sérülés utáni korai gyulladásos reakció nagyon erős lehet, ezért a szubakut szakaszban, amikor a makrofágok mediálta folyamat beindul, kedvezően befolyásolhatja a folyamatot az NSAID-ok alkalmazása. Ebben a szakaszban mérsékelni tudják az ödémaképződést anélkül, hogy befolyásolnák az izmok és a kapillárisok regenerációját. Amint azonban elkezdődik a regeneráció folyamata és a fokozott fibrózis, az NSAID-ok alkalmazása ellenjavallt, különösen a COX-2-gátlóké, mert a COX-e enzimnek kritikus szerepe van az izomműködés helyreállásában.

Az inakkal összefüggő panaszok általában krónikus folyamat részeként kialakuló zavarok (tendinopátiák). Ezek jellegzetesen degeneratív elváltozások, amelyek kapcsán nem mutathatók ki gyulladásos sejtek (lokálisan) vagy gyulladásos mediátorok (szisztémásan). Következésképp a társuló fájdalom sem burzitisz vagy tenoszinovitisz, esetleg más gyulladásos elváltozás következménye. Ha azonban az inproblémával jelentkező páciensnél a fájdalom csak 1-2 napja kezdődött, feltételezhető a gyulladásos komponens (pl. az inakat körülvevő szövetekben zajló gyulladás), és ilyenkor a tendinopátia kezelésében is helyet kaphatnak az NSAID-ok.

Bokarándulásban is lehet szerepük

Sok sportoló kerül orvoshoz bokarándulással, amelynek hátterében többféle kórfolyamat – szalagsérülés, ízületi tok sérülése, porckárosodás – állhat. A COX-2-gátlókról kimutatták, hogy lassítják a szalagok és a csontok gyógyulását, így az ízületeket érintő akut sérülésekben nem javalltak (ahogy csonttörés esetén sem). Több vizsgálatban is leírták, hogy a rehabilitációs technikákat NSAID adásával kiegészítve gyorsabban visszatérhet a sérült az edzéshez, de a kutatások feltárták, hogy az enyhébb fájdalom hatására lehetővé váló korábbi visszatérésnek beszűkült mozgásfunkció és fokozott instabilitás lehet a következménye. Amikor azonban szinovitisz vagy tenoszinovitisz a domináns kóros tényező, az NSAID-ok egyértelműen előnyösek. Az agresszívebb beavatkozások előtt ezért elfogadható gyakorlat az NSAID-ok kipróbálása, így a bokarándulás kezeléséből sem érdemes kizárni ezt a gyógyszercsoportot.

Dr. Varga Zoltán
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés