hirdetés
hirdetés
2020. szeptember. 22., kedd - Móric.
hirdetés

Úton az önkormányzatként működő kamara felé

„Néhány év múlva lesz kiknek átadni a stafétabotot”

A liberalizált rendszer korrekciója megtörtént, akárcsak a gyógyszertárak gazdasági válságból való kivezetése – lényegében elindult egy stabilizációs folyamat, amelynek kezdőpontja 2014–2015-ben keresendő. Interjú Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara közelmúltban újraválasztott elnökével.

hirdetés

– Új építkezés időszaka következik?

Így van, bár inkább az építkezés új időszakának mondanám. Ennek mintegy első aktusaként fogható fel a kamara jövőbeni feladatait számba vevő, egy évvel ezelőtt elfogadott új 12 pont. Ez praktikusan azt is jelenti, hogy míg az ágazat törvényi rendbetételét lényegében befejezettnek tekinthetjük –tudomásul véve természetesen, hogy a változó világban bizonyos korrekciókra mindig szükség van –, most már inkább a rendeleti szintű szabályozásra kell figyelnünk, valamint arra, hogy a jogszabályokban megfogalmazottak miként jutnak érvényre a napi gyakorlatban. Másfelől azt látom, hogy a szakmai érdekvédelmi tevékenység mellett egyre indokoltabbá válik a kamara egyfajta szakmai önkormányzatként való működése. Ennek ugyan adottak a jogszabályi feltételei, de e lehetőség kiaknázására sem idő, sem energia nem jutott eddig elegendő. Amennyiben az önkormányzatiságot az eddigiekhez képest hangsúlyosabban szeretnénk megjeleníteni, úgy ez szükségessé teszi a köztestület szervezetének, döntéshozó mechanizmusának újragondolását. Ezek határozzák meg az elkövetkezendő időszak munkáját.

Fogalmazhatunk úgy, hogy a jövőben a hétköznapi, gyógyszerészi munka kerül a középpontba?

Mondanék néhány példát. Személyi jog, ahol a jogokat és a kötelességeket jogszabály rögzíti – itt az a cél, hogy ezek a napi gyakorlatban is érvényre jussanak. Ismerjük a gyógyszerészekkel szemben támasztott szakmai és vállalkozói követelményeket, ebből adódik: azt kell elősegítenünk, hogy ehhez megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezzenek. Ez viszont rögtön felveti a képzés-szakképzés-továbbképzés reformjának kérdését. Más: gyógyszertári gyógyszerkészítés. Miközben az orvosok és a lakosság igényli, a patikák számára nem rentábilis a magisztrális készítmények előállítása. Itt is komplex program kell, szülessen meg az új FoNo, legyenek beszerezhetők az ebben felsorolt anyagok, a patikákban álljanak rendelkezésre a megfelelő eszközök – de legyen meg e tevékenység anyagi fedezete is. Közeledik a generációváltás ideje, kiöregedőben az a korosztály, amely az elmúlt negyed században vitte a kamarai ügyeket. Meg kell tehát oldani a fiatalok integrálását, bár már látható, hogy néhány év múlva lesz kiknek átadni a stafétabotot. A kamarának fel kell vállalnia olyan, a szakmai progressziót elősegítő programokat is, amelyek a jelenlegi társadalmi igényekhez képesek igazítani a gyógyszerészi és a gyógyszertári munkát.

Mit jelent a gyakorlatban a szervezeti korrekció?

A kamarai törvény és az alapszabály által előírt szervezeti struktúrában működik az elnökség, a területi szervezetek elnökeinek értekezlete, az országos hivatal, a különböző – felügyelő, etikai, ipari, oktatási – bizottságok, valamint az etikai kollégium. Régi vágyunk ugyanakkor egy módszertani intézet létrehozása, amire nagy szükség lenne. Ennek első lépéseként egy módszertani bizottságot kell kialakítani, amely mindazokat a feladatokat magába gyűjtheti, amelyek a szakmai munka fejlesztését és minőségének javítását célozzák. Helyet kaphat itt többek között egy gazdasági-elemző műhely, a költségracionális gyógyszertár-működtetést támogató csapat, de ugyanitt menedzselhető a kompetenciafejlesztés-gyógyszerészi gondozás-népegészségügy, illetve a továbbképzések szervezése, és szükség van egy pályázatfigyelő rendszerre is. Mindezek tehát ebben a nagy bizottságban kaphatnak helyet. Emellett a Táltos Képzőnek immár a területi szervezetekre is kiterjedő munkája okán szükség lesz egy integrációs bizottságra. Ez először a fiatalok integrálásával, majd a beosztott gyógyszerészek problémáival kell, hogy foglalkozzon. Javítani kellene a kamara, de általában a gyógyszerészet kommunikációját, mint ahogy elengedhetetlen egy informatikai bizottság létrehozása is. A közeljövőben ugyanis három nagy informatikai kihívással szembesülünk, ezek: az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, az új elszámolórendszer, valamint az egyedi dobozazonosítás. Foglalkozni kell a tulajdonosi programmal is, annak érdekében, hogy ez rendezetten befejeződjön, s én személy szerint nagyon szeretnék egy közgazdászklubot is látni a szakma körül, mégpedig olyan szakemberekből, akik egyben gyógyszerészek is.

Léteznek ilyenek?

Hogyne. Nem is kevesen. A lakossági gyógyszerellátás hazai modellje nem növekedésorientált, de mi olyan piacon működünk, ahol a partnereink – gyártók és nagykereskedők, de még a rendszergazdák is – növekedésvezérelt modellben működnek, ráadásul növekedési célpontként tekintenek a patikákra. Szerintem ez nagyon speciális helyzet, amelyre nehezen húzhatók rá a szokásos és ismert közgazdasági modellek. Mutatják ezt a különböző szakmai viták is, amikor az eszközökről vitatkozunk a célokat és a problémákat figyelmen kívül hagyva. Ráadásul ennek a speciális helyzetnek a végiggondolása elvi alapot jelenthet a piacszabályozás által erősen meghatározott szegmenseiben, így például a marketing különböző területein, az árszabályozásban, a támogatás- vagy akár az árréspolitikában is. A kamara előtt álló nagy feladat, hogy minden területen segítsük a gyógyszerészet szakmai fejlődését és javuljanak a működési feltételek. S mivel e feladatok jó részét a területi szervezetekkel kell majd végrehajtani, a ránk váró munkához ezen a szinten is át kell hangolni a kamara belső szervezeti struktúráját. Ezek a kérdések a vándorgyűlés programjában kerülnek terítékre.

A távlati tervek mellett számos, napi szinten megoldandó feladat is vár a kamarára. Itt van például a gyógyszerészi tulajdonhányad meghatározó mértékűvé növelésének második etapja, ami –mivel itt várhatóan már jelentősebb összegeket kell mozgósítani – talán nehezebbnek ígérkezik, mint tavalyelőtt, amikor még csak a 25 százalékos tulajdonrészt kellett elérni.

A rendelkezésünkre álló tavaly őszi adatok szerint a közel 2400 gyógyszertár közül körülbelül 700 olyan patika van, ahol nincs meg a többségi gyógyszerészi tulajdon, és ezen belül körülbelül 500 azok száma, ahol a gyógyszerészi tulajdoni hányad nem haladja meg a 40 százalékot. A 40 százalék fölötti tulajdoni hányaddal rendelkező gyógyszertárakat szakmapolitikai szempontból nem tekintem problematikusnak, mert itt a tulajdonosok közötti egyeztetéshez és a tulajdoni arány korrekciójához is megvannak a személyközi és a gazdasági feltételek. Itt a tulajdonostársak a közös érdek alapján megoldhatják a szükséges üzletrész adás-vételét. Szakmapolitikai kihívást azok a patikák jelentenek, ahol a gyógyszerészi tulajdoni hányad nem éri el a 40 százalékot. Tapasztalataim szerint az ágazat gazdasági-pénzügyi konszolidációja révén a tulajdonrész rendezéséhez szükséges tőke- és hitelfedezet ágazati szinten rendelkezésre áll. Ami a hitelt igénybe vevőket illeti, a patikaalap szabályozási szempontból rendben van, viszont az adható hitel mértékét alapvetően befolyásoló, jelenleg is alkalmazott képlet miatt jóval kisebb kölcsönhöz lehet jutni, mint amennyiért egy adott gyógyszertári üzletrész megvásárolható. Nemrég ígéretet kaptam arra, hogy a közeljövőben várható jogalkotás során végre rendezik ezt a problémát…

… más lesz a képlet?

Nagyon remélem, mert a tulajdonosi program szempontjából érintett gyógyszertárak egy részénél még az utolsó évben is olyan mérlegbeszámolók készültek, amelyek alapján a felvehető hitel összegénél az értékesítendő üzletrészek értéke jóval nagyobb. Elegendő a 2014-es adatok szerint még mindig negatív saját tőkével vagy veszteséget termelve működő gyógyszertárakra utalnom, holott ezek jó része az irreális menedzsmentdíjak vagy bérleti költségek nélkül reális hozamvárakozással működhetnének. Ugyanakkor két bankkal is sikerült egy olyan hitelkonstrukciót kidolgozni, amely megkönnyíti, hogy a patikus mint magánszemély hitelt vehessen fel a tulajdonrendezéshez. Nagyon segítőkészen álltak a problémához.

Mivel állítólag a kormány már márciusban nekilát a 2017-es költségvetés megfogalmazásának, nem nagyon halogatható a gyógyszertári ügyelet rendezése. Ehhez, akárcsak az MGYK, a hálózati gyógyszertárak és a magángyógyszerészek szövetsége is szeretne állami hozzájárulást kapni, ám sietniük kell a megegyezéssel, ha ezt az összeget már a jövő évi büdzsében látni szeretnék. Hol áll most ez az idestova két évtizede húzódó ügy?

A legfontosabb pontok törvényi szinten rendeződtek idén januártól. Most a rendeleti szintű szabályozás előkészítése folyik. Az államtitkárság tavaly novemberben arra kérte a kamarát, hogy a másik két szervezettel egyeztessen és tegyen javaslatot a szabályozásra azzal, hogy az esetleges véleménykülönbségeket is jelöljük meg. A két szervezettel többször is egyeztettünk, s az anyagot – amelyben vannak kérdések, amelyekben konszenzusra jutottunk, s vannak olyanok, amelyekben külön véleményt fogalmaztak meg a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, illetve a hálózati patikák képviselői – a másik két szervezet által jóváhagyott szövegezésben eljuttattuk az államtitkárságra.

A három gyógyszertári szervezet sarkos különbségeket fogalmazott meg?

Vannak kérdések, amikben nincs egység.

Például?

Az alapellátás részeként tekintünk-e a gyógyszertári ügyeletre vagy sem. Miután ezt az anyagot megküldtük az államtitkárságra, a másik két szervezet külön is eljuttatott egy-egy saját előterjesztést a minisztériumba. Ezzel együtt remélem, hogy rövid időn belül megkapjuk véleményezésre az ügyeleti rendelet tervezetét. Ami pedig a finanszírozását illeti: arra már a korábbi szakállamtitkár is ígéretet tett, hogy képviseli ilyen irányú igényünket a nemzetgazdasági tárcánál, s a mostani vezetés is akceptálja e kérésünket. Más kérdés, hogy az ügyeleti rendszer finanszírozási igénye alapvetően attól függ, mennyi ügyeletes patika kell, ezek hány órát kötelesek ügyelni stb. Amíg ebben nincs döntés, nehéz a finanszírozás összegéről és forrásáról határozni. Ha azt sikerülne elérni, hogy az ügyeletet ellátó gyógyszerész személyi javadalmazásának költsége – valamilyen átalány alapján – központilag megjelenjen a rendszerben, akkor én már nem lennék elégedetlen.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés