hirdetés
hirdetés
2022. június. 30., csütörtök - Pál.
hirdetés

Munkával kapcsolatos mozgásszervi bántalmak: kinek mi fáj?

Nem csak a betegeket emelgető nővérek, hanem a tanárok, sőt a zenészek is számíthatnak a munkájukból adódóan fájdalmas mozgásszervi betegségekre. 

hirdetés

A BMJ kiadó csoport szakfolyóiratai közé tartozó Injury Prevention friss közleményeit áttekintve megállapíthatjuk: a fájdalom jóval többször megelőzhető, mint gondolnánk.

Nővérek: a derékon túl is van fájdalom

Az Új Zélandon dolgozó nővérek szakmai szervezetének nyilvántartásából véletlenszerűen kiválasztott 280 nővér prospektív vizsgálatában postázott kérdőívben kellett nyilatkozni a megadott anatómiai pontokon (derék, nyak, váll, könyök, csukló vagy kézfej, térd) kialakult, a munkavégzést legkisebb mértékben is befolyásoló fájdalomról. Az egyes testrészeiket megterhelő feladataikat anatómai pontonként elemezték. Nemcsak a munkájukkal kapcsolatos fájdalmak helyét és kumulatív incidenciáját kívánták meghatározni, hanem a tartósságát is, ezért 12 hónappal később a felmérést megismételték. A munkával kapcsolatos mozgásszervi bántalmak kumulatív incidenciája a deréktáji fájdalom esetében volt a legkiemelkedőbb (35%), de nem volt sokkal kisebb a nyakat érintő zavarok gyakorisága sem (31%). Ez után a váll következett (25%), majd a csukló/kéz (18%), a térd (17%) és végül a könyök (11%). Az anatómiai ponttól függően a fájdalom 45–76%-ban volt tartós vagy kiújuló. A munkát hátráltató fájdalom 1 hónapos prevalenciáját 14–20%-nak találták (a legkisebb értékek a váll esetében mutatkoztak, és növekedtek a csukló, a térd és leginkább a derék esetében). A munkát hátráltató fájdalom 12 hónapos prevalenciája egyértelműen a derék esetében volt a legnagyobb (20%-os) és jelentős volt a váll esetében is (10%). A szerzők eredményeik fényében arra hívják fel a figyelmet, hogy nem helyes, ha a kialakult szokásoknak megfelelően a nővéreknél csak a derékfájást tekintjük foglalkozási betegségnek.

Tanárok: válltól térdig

A munkával kapcsolatos mozgásszervi bántalmak a tanárok körében sem ritkák, és mivel eddig alig foglalkoztak vele, nemrég Kínában is elvégeztek e témakörben egy nagy volumenű keresztmetszeti vizsgálatot. A vizsgálati idő itt is 12 hónap volt, a kitöltendő kérdőívet Észak-Európából vették át (Nordic Musculoskeletal Questionnaire). A válaszarány 85%-os volt (1050 felkért tanár közül 893 válaszolt). A válaszadók 59,5%-a számolt be arról, hogy legalább egyszer már jelentkezett nála munkából fakadóan mozgásszervi fájdalom. A munkavégzést hátráltató fájdalom 1 hónapos prevalenciája 45.6%-os volt a deréktájon és 42%-os a nyaki régióban, de a váll és a csukló is gyakran bizonyult gyenge pontnak (35,9 és 20,9%-os értékek). Ami az alsó végtagot illeti, a térdtáji fájdalom a tanárok 22,6%-ánál jelentkezett. Ezen kívül nemcsak szignifikáns életkori különbséget írtak le (az idősebbek körében gyakoribbak voltak a panaszok), hanem iskolatípus szerinti differenciát is: a középiskolai tanároknál gyakrabban jelentkezett ilyen fájdalom, mint az alsóbb szintű iskolákban. Testhelyzeti elemzést is végeztek, ami megerősítette, hogy a tartós állás és pad fölé hajolás a derekat (esélyhányados 1,62), a nyaki régiót (2,25) sőt szinte hasonló nagyságrendben a könyöktájat (2,17) is veszélyezteti. A térdbántalom kialakulásának esélye is több mint duplája az átlagnak (esélyhányados 2,14). A tartós ülés ugyancsak veszélyeztette a felső testi régiókat, nagyjából hasonló mértékben.

Zenészek: aszimmetrikus terhelés, adaptív változások

A pontos játékhoz szükséges neuromuszkuláris aktiváció tartósan és a hangszertől függően specifikus régiókban áll fenn a professzionális zenészeknél. Nem csoda, hogy a különféle felmérések (a vizsgálat módszertanától is függően) 39 és 87% közötti gyakorisággal számolnak be a mozgásszervi bántalmakról. A folyamatos és kumulatív terhelés mind a vázizomrendszert, mind a neuromuszkuláris rendszert megterheli és adaptív változásokat hoz létre, aszimmetrikus terheléssel, különösen a derék és a felső végtagok esetében. A szakirodalomban mégis alig akad ezzel foglalkozó kutatás, állapították meg ausztrál kutatók, akik a prevenció és a kezelés módszereire kerestek bizonyítékokat, és országosan elismert szakértők bevonásával meg kívánták határozni a legjobb prevenciós mozgásprogram jellemzőit. Jellemző, hogy a zenészek és a mozgásterápia keresőszavak kombinációjával mindössze öt közleményt találtak.

A szakértői konzultációkból összeálló mozgásprogramot 13 zenész közreműködésével mindjárt ki is vizsgálták egy pilot vizsgálat keretében. Az átlagosan 44,7 éves résztvevők mögött már közel 22 éves zenészi múlt állt. A 30 perces mozgásfoglalkozásokat ebédidőben tartották, összesen 5 percet hagyva a bemelegítésre és a levezetésre. A programba a sportolóknál már kidolgozott mozgásformákat integrálták a hangszeres játék igényei szerinti arányban. A legnagyobb javulást a deréktáji fájdalmak terén, a legkisebbet a vállat és bizonyos hangszereknél a hasizmokat megterhelő zavaroknál érték el. A zenészek a program közben megértették, hogy a munkájuk során nagy megterhelésnek kitett izmaik számára speciális erősítő gyakorlatok szükségesek.

Dr. Varga Zoltán
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés