hirdetés
hirdetés
2020. március. 31., kedd - Árpád.
hirdetés

Európai Antibiotikum Nap a felelősségteljes gyógyszeralkalmazásért

„Mindannyiunk felelőssége, bárhol is élünk”

Az idei Európai Antibiotikum Nap, illetve hét központi témája az antibiotikumokkal történő öngyógyítás veszélyei és a gyógyszerészek szerepe az antibiotikum-rezisztencia leküzdésében.

hirdetés

A november 18-án immár hetedik éve megrendezett Európai Antibiotikum Nap – illetve a ténylegesen hétfőn indult egyhetes rendezvénysorozat – keretében az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC, European Center for Disease Prevention and Control) az antibiotikum-rezisztencia közegészségügyi veszélyeire és az antibiotikumok felelősségteljes alkalmazására kívánja felhívni a figyelmet. A programban több mint 40 ország vesz részt, köztük az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is. A Stockholmban tartott nyitó rendezvényen a szervezők méltatták a skandináv országok példa értékű sikertörténetét, amelynek eredményeként mára jelentősen visszaszorult a felesleges antibiotikum-alkalmazás gyakorisága. Ezzel szemben a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban az antibiotikum-felhasználás napjainkban is növekvő tendenciát mutat, amelynek visszaszorítása csak az egészségügyi hatóságok és a szakmai szervezetek összefogásával, valamint sikeres lakossági tájékoztató kampányokkal lehetséges.

 

Indul az európai kampány

Ennek jegyében a mai napon széles körű európai kampányt indítanak a lakosság antibiotikum-kezeléssel kapcsolatos tájékozottságának növelésére és az antibiotikumok felelősségteljes alkalmazására irányuló tudatosság előmozdítására. Az alapellátásban dolgozó orvosokat és a gyógyszerészeket is megszólító kampányban az antibiotikum-rezisztencia Európa-szerte megfigyelhető, riasztó terjedésére való tekintettel kérik a szakma támogatását a gyógyszerrezisztens baktériumtörzsek terjedése elleni küzdelemben. Az ECDC felmérései 2009 óta konzekvensen azt jelzik, hogy a betegek több mint harmadának (36%) megváltozik az antibiotikum-kezelés szükségességéről alkotott véleménye, ha kezelőorvosától vagy gyógyszerészétől megfelelő tájékoztatást kap az antibiotikum-terápia racionális alkalmazásáról. Az ECDC legfrissebb felmérésének (Eurobarometer on Antimicrobial Resistance, 2013) adatai szerint a 15–39 év közötti korosztály fogékonyabb a tájékoztatásra, míg a 40 év felettiek kialakult véleménye nehezebben formálható. Azok, akiknek az antibiotikumokkal kapcsolatos felvilágosító programok formálták a látásmódját, háromnegyed részben úgy nyilatkoztak, hogy a későbbiekben feltétlenül konzultálnak orvosukkal az antibiotikum-kezelés szükségességéről, és negyedrészük állította, hogy kizárólag előírásra fog antibiotikumhoz nyúlni.

Az egészségügyi szakemberekre – elsősorban az orvosra, de jórészt a gyógyszerészre is – a laikusok túlnyomó többsége úgy tekint, mint a legmegbízhatóbb, leghitelesebb információforrásra az antibiotikumok alkalmazásával kapcsolatosan. Több vizsgálat is igazolja, hogy az alapellátásban a betegek elégedettségét sokkal inkább a hatékony orvos-beteg kommunikáció, semmint az antibiotikum-felírás határozza meg. A felső légúti fertőzésekre rendelt antibiotikus kezelés nem csökkenti a kórlefolyás alatti orvos–beteg-találkozások gyakoriságát. A kezelőorvos szakmai tanácsai – beleértve a várható kórlefolyásra, a gyógyulásig reálisan eltelő időtartamra és a tüneti kezelési módokra kiterjedő tájékoztatást – jelentősen befolyásolják, mennyire fogadja el és hogyan éli meg a páciens a betegségét, illetve mennyire érzi szükségét az antibiotikum-kezelésnek. A vizsgálatok tanúsága szerint a beteggel való konzultáció átlagos időtartama akkor sem hosszabb, ha az antibiotikum-felírás helyett az orvos egyéb terápiás tanácsokkal látja el betegét a vírusos eredetű felső légúti infekciók kezelése tekintetében – az antibiotikum-felírás elmaradásának körültekintő magyarázata és a gyógyulást segítő stratégiák ismertetése hozzájárulnak a betegek nagyfokú elégedettségéhez.

 

Az öngyógyszerezés problémája

A humán gyógyászatban az antibiotikumok alkalmazásának túlnyomó része (80–90 százaléka) az alapellátásban zajlik. Nem elég azonban a felelősségteljes gyógyszerfelírást ösztönözni, hiszen a betegek öngyógyszerezése jellemzően az orvos közreműködése nélkül vezet az antibiotikum-rezisztencia súlyosbodásához. A felmérések szerint a betegek mintegy 3 százaléka előzetes orvosi konzultáció és orvosi rendelvény nélkül szed antibiotikumot, és 2 százalék körülire tehető azok aránya, akik egy korábbi alkalommal felírt, megmaradt antibiotikumot alkalmaznak. Mivel a gyógyszerész napi szinten kerül közvetlen kapcsolatba a betegekkel, ez kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy befolyásolja a betegséggel kapcsolatos szemléletmódjukat és hozzáállásukat, illetve azt, hogy hogyan ítélik meg az antibiotikumok használatának szükségességét – körvonalazza az ECDC a gyógyszerészi közreműködés lehetőségét.

Az ECDC által rendelkezésre bocsátott tájékoztató anyagok között található olyan vizuális anyag, amely például a gyógyszertári zacskókra nyomtatható, továbbá a gyógyszertárban kihelyezhető poszterek, amelyek az öngyógyszerezés veszélyeiről és az antibiotikumok megfelelő alkalmazásáról nyújtanak tájékoztatást. Az antibiotikumokkal történő öngyógyítással foglalkozó eszköztár magyar nyelven itt érhető el. A lakossági tájékoztatás kulcsinformációit az Öngyógyítás antibiotikumokkal: Kulcsfontosságú információk a lakosság számára  című összeállítás tömöríti, amely hasznos segítséget nyújthat az eredményes kommunikációban. A lakossági kampányt betegtörténetekkel és videóanyagokkal is támogatják.

 

Antibiotikum-felhasználás és gyógyszer-rezisztencia

Az Európai Unió ügynökségeként 2005-ben felállított, stockholmi székhelyű ECDC az EU számos szakmai szervezetével és egészségügyi hálózatával, továbbá a WHO Európai Irodájával is együttműködik a racionális antibiotikum-felhasználás előmozdítása érdekében. Az európai országok antibiotikum-felhasználásának alakulását vizsgáló European Surveillance of Antimicrobial Consumption (ESAC) projekt adatai szerint a DDD/1000 lakos egységben kifejezett antibiotikum-fogyasztás országonként igen jelentős eltéréseket mutat. Míg például Oroszországban mindössze 10,0 az 1000 lakosra jutó DDD (azaz a gyógyszerhatóanyag egy napi átlagos felnőtt adagja a főindikációban), Svédországban 14,6, Görögországban viszont a 45,2-et is eléri (2008. évi adatok).

Dr. Marc Sprenger, az ECDC igazgatója az Európai Antibiotikum Nap kapcsán arra is rámutat, hogy bár a humán antibiotikum-felhasználás zöme a járóbeteg-ellátáshoz köthető, a nozokomiális infekciók hátterében álló többszörösen gyógyszer-rezisztens baktériumok terjedéséért a fekvőbeteg-ellátás keretében történő antibiotikum-felhasználás okolható. A kórházi fertőzések gyakorisága az Európai Unióban, Norvégiában és Izlandon 5–12 százalék között mozog. A nozokomiális infekciókkal diagnosztizált betegek körében évről évre mintegy 400 ezerre tehető azok száma, akiknél a fertőzést antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek okozzák – közülük átlagosan 25 ezren belehalnak a fertőzésbe. Jóllehet ez már önmagában is ijesztő számadat, az antibiotikum-rezisztencia gazdasági kihatásai sem kevésbé jelentősek: a becslések szerint a többszörösen gyógyszerrezisztens baktériumtörzsek okozta fertőzéssekkel összefüggő gazdasági veszteség éves szinten meghaladja a másfél milliárd eurót.

Az európai terápiás gyakorlat nyomán bizonyos baktériumok esetében kifejezetten felgyorsult az antibiotikum-rezisztencia felerősödése. Kiemelt figyelmet érdemelnek e szempontból a Gram-negatív kórokozók (pl. Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae), amelyek esetében számos új rezisztencia-mechanizmust leírtak, miközben újabb hatásos antibiotikumokkal nem rendelkezünk.

 

Riasztó tények

Az elmúlt négy év (2010–2013) során az Európai Unióban, illetve az Európai gazdasági térségben (EU/EEA) szignifikánsan megnőtt a K. pneumoniae azon törzseinek előfordulási gyakorisága, amelyek a fluorokinolonokkal, a 3. generációs cefalosporinokkal vagy az aminoglikozidokkal, illetve mindhárom felsorolt antibiotikum-csoporttal szemben rezisztensek. Hasonlóképpen nőtt a 3. generációs cefalosporinokkal szemben rezisztens E. coli okozta infekciók gyakorisága is.

A többszörösen gyógyszerrezisztens Gram-negatív kórokozók – köztük az E. coli és a K. pneumoniae – kezelésének végső mentsvárát a karbapenem antibiotikumok jelentik. A velük szembeni rezisztencia gyakorisága az európai országok többségében továbbra is viszonylag kicsi, a K. pneumoniae karbapenem-rezisztenciájának lakosságszámmal súlyozott átlagos előfordulási gyakorisága azonban jelentősen nő az EU/EEA-országokban – a 2010-beli 4,6%-ról 2013-ig 8,3%-ra emelkedett –, ami a betegbiztonságot veszélyeztető, fontos népegészségügyi probléma.

Azokban az országokban, ahol nagy arányban fordulnak elő többszörösen gyógyszerrezisztens (köztük karbapenem-rezisztens) baktériumok okozta infekciók, a rendelkezésre álló kisszámú kezelési lehetőség egyike a polimixin-terápia, napjainkra azonban már a polimixinekkel (colistinnel) szemben is megjelent a rezisztencia. Dr. Sprenger szerint aggasztó tény, hogy 2013-ban az EU-országokban izolált K. pneumoniae törzsek 5 százaléka már a colistinnel szemben is rezisztensnek bizonyult, ami pedig lényegében a végső terápiás lehetőség volt a kórokozó karbapenemre rezisztens törzseinek izolálása esetén.

Az Acinetobacter-törzsek antibiotikum-rezisztenciája terén jelentős eltérések mutatkoznak az egyes európai országokban. A 2013. évi adatok alapján a dél- és délkelet-európai országokban nagy arányban (>25 százalék) fordulnak elő a fluorokinolonokkal, aminoglikozidokkal és karbapenemekkel szemben egyaránt rezisztens Acinetobacter-törzsek.

Pozitív változást mutat viszont a meticillinre rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta fertőzések gyakorisági trendje: 2010–2013 között szignifikánsan csökkent az EU/EEA országaiban, bár a csökkenés mértéke kisebb, mint a megelőző négy év során volt. Az ECDC összegzése szerint a csökkentő tendencia okot ad ugyan némi optimizmusra, de az MRSA továbbra is komoly népegészségügyi problémát képvisel: 2013-ban az EU/EEA 30 jelentéstevő országa közül 7-ben az MRSA lakosságszámmal súlyozott átlagos előfordulási gyakorisága meghaladta a 25 százalékot.

 

Következtetések

A megfontolt és körültekintő antibiotikum-alkalmazás az egészségügyi ellátás minden szektorában – így az akut és a krónikus fekvőbeteg-ellátásban, valamint a járóbeteg-ellátásban is – létfontosságú ahhoz, hogy kivédjük az antibiotikum-rezisztencia megjelenését és gyakoriságának további növekedését. Ahogy dr. Sprenger fogalmaz, a valóban hatásos antibiotikumok számának csökkenésével fokozatosan visszatérünk az antibiotikumok felfedezése előtti érához, amikor a bakteriális infekcióknak nem volt hatásos ellenszere, és így a betegek többsége belehalt a fertőzésbe. A felelősség pedig mindannyiunké, éljünk bárhol is a világban.

(Forrás: European Center for Disease Prevention and Control, Eurobarometer on Antimicrobial Resistance, 2013)

Dr. Bokor Dóra
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés