hirdetés
hirdetés

Miért jó a fizikai aktivitás az agynak?

Az amerikai Society for Neuroscience november végi konferenciáján fellebbentették a fátylat arról, hogyan segíti a mozgás új agysejtek kialakulását, a neuronális plaszticitást, a stressz és az öregedés elleni küzdelmet.

hirdetés

Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a diéta és a testedzés révén módosított energiafelhasználásunk milyen metabolikus változásokon keresztül segíti elő a neuronális és a mentális egészséget, írja a szimpóziumról beszámoló Emilie Reas idegkutató, a PLOS Neuroscience Community szerkesztője. A szimpózium egyik előadója, Monika Fleshner elmondta: a testgyakorlás alapvetően módosítja a stresszválaszt, azaz a fizikai aktivitás nem pusztán élvezetes – még a patkányok, békák, sőt a csigák is önként futnak a természetbe kihelyezett futókerekeken -, de növeli a stresszel szembeni tűrőképességet és a lelki rugalmasságot. Ennek mechanizmusa az agyi dorzális raphe mag stressz által kiváltott aktivációjának csökkentése, márpedig a dorzális raphe mag a szerotoninerg agyi pályák fontos kiindulópontja, és a stresszre adott szerotoninválasz mediátora. A kutatások szerint már 6 hetes futókerekezés is növeli az inhibitoros 5HT1A receptorok szintjét és csökkenti a stressz által kiváltott szerotonin-felszabadulást. Ráadásul fizikailag aktív személyekben az inaktívakhoz képest módosul a stresszválasszal kapcsolatban álló gének átíródása: a testgyakorlás epigenetikai változások kialakítása révén is növeli a stresszel szembeni ellenálló képességet.

 

Mi lehet ennél boldogítóbb tevékenység?

Mark Mattson egy Joyce Carol Oates írónővel kapcsolatos anekdotával kezdte előadását, aki arról is ismert hogy legjobb írásainak némelyikét kocogás közben alkotta, és mint erről ő maga nyilatkozott: „A futás ideális esetben egy olyan kitágult tudatállapotba juttat, amelyben úgy látom, hogy mit kell írnom, mint egy filmet vagy álomjelenetet. Nem tudom elképzelni, mi lehet ennél boldogabb és a képzeletet jobban tápláló tevékenység.”

Mint Mattson elmondta, a kutatások szerint a testgyakorlás azáltal is támogatja a neurális hatékonyságot, hogy szisztematikusan elősegíti a mitokondriumok növekedését, nemcsak az izomsejtekben, de a neuronokban is. Az idegkutató külön felhívta a figyelmet egy olyan molekuláris útvonalra, amelynek révén a fizikai aktivitás elősegíti a mitokondriális integritást, a neurogenezist és a hippokampusz plaszticitását. Ennek során két főszereplőt érdemes említeni: a PGC1-alpha nevű fehérjét (peroxisome proliferator-activated receptor gamma coactivator-1alpha), amit a testgyakorlás aktivál, és a SIRT3-at, aminek szintje emelkedik testgyakorlókban – mindkettő szerepe alapvető a mitokondriumok biogenezisében, illetve a reaktív oxigéngyököket (ROS) közömbösítő enzimek kialakulásában. A Sirtuin3 összefügg az élettartam-növekedéssel is.

 

Öregedés ellen

Mattson a továbbiakban rámutatott néhány párhuzamra a testgyakorlás által, illetve az energiamegvonás révén kialakuló neuroprotekció között. Így pl. a kocogásról kimutatták, hogy serkenti az agyi növekedési faktor (BDNF) termelődését, a DNS-javító mechanizmusok hatékonyságát, valamint a CREB-aktivációt. A CREB részt vesz a neuronális plaszticitás, valamint a hosszú távú memória kialakításában, és elképzelhető, hogy terápiás hatású lehet Alzheimer-kóros betegek esetében. Vagyis a vizsgálatok szerint a kocogás szerepet játszhat az öregedés káros hatásainak kivédésében.

Az energiamegvonás is számos hasonló pozitív neurobiológiai hatást vált ki, növeli a szinapszisok denzitását és a neurogenezist, növeli az élettartamot. Mattson szerint a  kalóriarestrikció hatásánál erőteljesebb lehet az intermittáló éhezés/böjt hatása, mivel hatékonyabban csökkenti a szívfrekvenciát (ez a hatás valószínűleg a BDNF szintjének növelése révén alakul ki). Végezetül annak is komoly hatása van az agyi funkciókra, hogy a testgyakorlás és az éhezés egyaránt növeli a ketontestek termelődését, márpedig az idegsejtek számára hatékony energiafelvételt biztosító ketontestek serkentik a kognitív funkciókat és a neuronális plaszticitást.

 

Segíti a kognitív kontrollt

A fizikai aktivitás nemcsak az öregedés káros hatásainak kivédése szempontjából hasznos, de a gyerekek agyi működését is serkenti, javítja kognitív teljesítményüket, így elősegíti iskolai előmenetelüket – erre a következtetésre jutnak a Monographs of the Society for Research in Child Development új, tematikus számának tanulmányai is. Mint a szerzők megjegyzik: az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent a gyermekek fizikai aktivitása, és nőtt körükben az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség előfordulása. A The Relation of Childhood Physical Activity to Brain Health, Cognition and Scholastic Achievement című tanulmány kifejti: az iskolákban részben azért lett kevesebb a fizikai aktivitás, hogy több idő jusson a tanulásra, a csökkenő fizikai aktivitás miatt romlik a tanulás hatékonysága. Az USA egészségügyi minisztériumának irányelve szerint az iskolásoknak nap közben összesen legalább 60 percnyi testmozgásra lenne szükségük, azonban a Centers for Disease Control and Prevention 2012-es adatai szerint csak a gyerekek 30%-a jár olyan iskolába, ahol lehetőség van a mindennapi testmozgásra, és a gyerekek zöme semmilyen fizikai aktivitást nem végez az iskolahét alatt. Pedig a fizikailag aktív gyerekek iskolai teljesítménye és teszteredményei jobbak, mint inaktív társaiké, aminek hátterében többek között az állhat, hogy nagyobb az agytérfogatuk a kognitív kontrollért és a memóriáért felelős területeken (bazális ganglionok, hippokampusz). A fizikailag aktív gyerekek – a speciális igényűek és az egészségesek egyaránt - jobban és tovább képesek koncentrálni, és a kutatók arról is beszámolnak, hogy a testedzés a figyelemhiányos, hiperaktív, valamint az autista gyermekek gyógyszermentes kezelésében is jó eredménnyel alkalmazható.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés