hirdetés
hirdetés
2022. augusztus. 10., szerda - Lörinc.
hirdetés

Merre tovább gyógyszerészet?

Milyen kihívások előtt áll a gyógyszerészet? Felkészültünk a kutatás és -fejlesztés, a gyógyszergyártás és a gyógyszerellátás előtt álló változásokra? És mire számíthatnak a gyógyszerészi karra jelentkezők? Van esély a pályamódosításra? A PharmaOnline körképében a gyógyszerészi hivatás ismert és elismert szaktekintélyei mondják el véleményüket. 

hirdetés

Paradigmaváltás elején

A gyógyszerészetet érintő legnagyobb, máig ható változás az ipari társadalom felemelkedése, ezen belül leginkább az ipari gyógyszergyártás megjelenése és általánossá válása volt. A hatóanyaggyártás nem rázta meg annyira ezt a hivatást, mint amennyire a kész termékek megjelenése; ezzel kicsúszott a talaj a gyógyszerészet sok száz éves alapküldetése, a gyógyszergyártás alól. Pontosabban, élesen kettévált a gyógyszerdisztribúció és a gyógyszerkészítés, ami felerősítette a régi – amúgy buta módon polarizált – vitát arról, hogy a gyógyszertár “bolt” (vagyis a disztribúció helyszíne) vagy egészségügyi intézmény-e.

Mindez annyiban nagyon is valós kérdés volt és ma is az, hogy a törvényhozó hatalom annak megfelelő törvényeket vonatkoztat rá, aminek tekinti. Kijelenthetjük, hogy a gyógyszertár Magyarországon már 1848-ban közegészségügyi intézménynek számított, még ha éppen akkor a gyógyszerészi ügyeket a kereskedelmi tárca is intézte.

A gyógyszerész mindig is egészségügyi szakember volt. Hazai elődeink, kollégáink az elmúlt mintegy 80 évben folyton keresték a megújulást, az új szakmai missziókat, tekintettel arra is, hogy időközben, 1940-től a gyógyszerészi diploma az orvosi és a vegyészi diplomával azonos értékűvé vált. Ma ilyen új dolog a gyógyszerészi gondozás. A gyógyszerész végzettség tehát már 1940 óta versenyképessé tette birtokosát arra, hogy a gyógyszertártól a gyógyszeriparon át a kutatóhelyekig számos területen (gyógynövényügy, gyógyszergyártás, gyógyszerkutatás és -fejlesztés, különféle alkalmazott és elméleti természettudományok, hatósági gyógyszerészet, stb.) megállja a helyét. Persze, egyéntől függő, hogy miként.

A gyógyszerészi diploma ma is értékes. Figyelni kell persze a trendeket, és az egyetemeknek nehézséget okozhat szemléletileg és gyakorlatilag is a tőlük – ha nem tesznek ellene eleget – nagyon távol lévő modern munkapiaci követelményeknek megfelelő gyógyszerészek kibocsátása. Magyarország kis és nem túlságosan fejlett ország, így nem ritkán gondot okoz gyógyszerészi PhD-vel a végzettségnek-szakiránynak megfelelő munkát találni – de ez nem csak a gyógyszerészet problémája.

A távlatos tervek alkotását nehézzé teszi, hogy gyógyszerfronton most állunk egy következő paradigmaváltás, vagy legalábbis új korszak elején. Nem merek találgatni, hogy ez milyen lesz, de annyi talán elmondható, hogy a szintetikus gyógyszerkutatás összességében már elért odáig, ameddig tudott. Nyilván lesznek és vannak még új molekulák, de tendenciájában egyre kevesebb; már nem sok értelme van egy még újabb beta-blokkolónak, újabb kortikoszteroidnak, újabb bárminek, ami 1-2%-kal javítja klinikai vizsgálatokban a bármilyen paramétert.

Nincs új „blockbuster”. Már az úgynevezett lifestyle gyógyszerek potenciálja is kifulladni látszik, mint amilyen például a Viagra. Az antibiotikum-rezisztencia egyre nagyobb probléma, de nem gondolnám, hogy erre a végtelenségig újabb antibiotikumokkal reagálhatnánk. Egyre inkább a niche gyógyszerek és a ritka betegségek gyógyszerei, illetve pár területen a kombinációk kerülnek engedélyezési fázisba. És persze a biológiai gyógyszerek, és nyomukban a biosimilar-ek. Kérdés azonban, hogy ezeket a bomladozó jóléti társadalmak mennyi ideig és mennyiben képesek finanszírozni.

Talán nem is véletlen, hogy a hatóságok egyre inkább a gyógyszerbiztonság felé mozdulnak el. Ez a terület fejlődött a legnagyobbat az elmúlt években, bár itt a fejlődés sajátosan keveredik az íróasztalok szülte értelmetlenségekkel.

Ami a kereskedelmet és az üzletet illeti, nincs igaza annak, aki ezeket antagonisztikusan szembeállítja a szakmával, a szakmaisággal. Éppen az az állami szabályozás egyik feladata, hogy jó szakmai felkészültséggel és háttérrel (és minél inkább csak így) a lehető legjobban lehessen keresni, és komoly, társadalmilag is hasznos üzleteket lehessen csinálni. Így épült ki a gyógyszeripar is, és éppen azért maradt alul a szocialista gyógyszeripar a nyugatival szemben, mert a szabadalmi rendszer jellege és a piaci verseny hiánya elsorvasztotta a kutatás-fejlesztést, legfőképpen orvosbiológiai-klinikai téren. Máig ható üzleti gondot okoz, hogy régi hazai gyógyszereink nagyon rosszul dokumentáltak. Fejleszteni és adót fizetni pedig csak az tud, akinek van miből – és ehhez bevétel kell.

Halmozottan problémásak hazánkban (és máshol is Kelet-Európában) az állam és a magánszféra szakmai kapcsolatainak anomáliái (mindkét oldalról, itt nincs fekete-fehér), a racionális, átgondolt állami iparpolitika szükségessége, a megfelelő tartós, többpárti politikai konszenzus, majd az ennek megfogalmazására és végrehajtására képes szakemberek dolgoztatása, támogatása és békén hagyása, szemben az elmúlt két évtized rossz hagyományaival. Mindez fontos lenne ahhoz, hogy a hazai gyógyszeripar mai középvállalatai közül is egyesek regionális vállalatokká nőhessék ki magukat.

Dr. Dobson Szabolcs, Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság (MGYTT) , elnök

 

Erősíteni a kompetenciákat a betegközpontúságért

Előtérbe kell kerülnie ismét annak a patikaliberalizáció miatt elhalványult szemléletnek, hogy a gyógyszerészi munka elsősorban nem a kereskedelemről, hanem a beteg ember szolgálatáról szól, a gyógyszerészet hivatásként ugyanis csak a humánum talaján állva maradhat fenn a jövőben. Minél szélesebb körben követendő példává kell válnia az emelt szintű gyógyszerészi gondozásnak, s a korábban vásárlásra ösztönző ajándékokkal korrumpált lakosságban is növelni kell az igényszintet és tudatosságot. A termékközpontúság helyett a betegközpontúságnak kell uralkodnia, s ennek az alappillérnek kell alárendelni az összes graduális és posztgraduális képzési területet.

Meg kell megfelelnünk a magunkkal szemben támasztott szigorú elvárásoknak, eközben pedig reagálnunk a gyógyszergyártási és gyógyszer-felhasználási szokások változása által gerjesztett kihívásokra, az ipar és az egészségügy elvárásaira. Ennek fontos része az is, hogy a képzés tradicionális kémiai orientáltságának el kell mozdulnia a biológia, a biokémia felé, mert a gyógyszerészi gondozás magasabb szintű gyakorlásához a mainál szélesebb kórtani, klinikai ismeretekre van szükség. Nem kell és nem is szabad orvosi feladatokra törnünk, de a krónikus betegek gondozásában a havi orvos-beteg (valójában inkább asszisztens-beteg) találkozások ritkítása indokolt lenne, és a két vizit közötti gyógyszer alkalmazási kontrollt a gyógyszerészeknek kell(ene) gyakorolniuk. A sokszor kilátásba helyezett, de a közeljövőben immár minden bizonnyal valósággá is váló elektronikus vények bevezetése, azaz az információtechnológia fejlődése még inkább felgyorsítja ezt a folyamatot. A helytálláshoz elengedhetetlen új kompetenciák elsajátítása, ami annak is előfeltétele, hogy a fekvő betegek gyógyításában a gyógyszerészt a gyógyító team tagjai partnernek tekintsék.

Prof. Dr. Soós Gyöngyvér, egyetemi tanár, SZTE GYTK Klinikai Gyógyszerészeti Intézet

Mire számíthatnak a gyógyszerész hallgatók?

Mivel a gyógyszerészi tudományok rohamosan bővülnek és fejlődnek, ez megújuló és változó követelményeket támaszt a hallgatók elé. A felvételi rendszerében nem várható jelentős változás, hiszen az így is a legnehezebbek között van a megkövetelt két emelt szintű érettségi tárggyal. Elképzelhető, hogy hamarosan legalább egy nyelvvizsga is a felvételi feltétele lesz, a gyógyszerészi diploma megszerzéséhez pedig szükség lehet egy másik nyelvvizsgára is. A gyógyszerészképzésnek véleményem szerint jelentős átalakuláson kell átmennie, melyben a terápia sokkal nagyobb szerephez jut, mint a természettudományos tárgyak (kémia, fizika, matematika). Kiemelten fontos lesz, hogy olyan gyógyszerészek kerüljenek ki az egyetemekről, akik egyenrangú szakemberek lehetnek a gyógyszeres terápiában az orvosokkal, hiszen a gyógyszerésznél jobban senki sem ismerheti a gyógyszereket, beleértve előállításukat, hatásukat, javallatukat, mellékhatásukat, interakcióikat és ellenjavallataikat.

Óriási szükség van a klinikai gyógyszerfejlesztés területén a jól képzett klinikai farmakológusokra, akik között jelenleg szinte nincs is gyógyszerész, holott a gyógyszerészi szaktudás és egy ráépített szakképzés kiváló gyógyszerész végzettségű klinikai farmakológusokat szülhetne.

Van-e esély a pályamódosításra szakmán belül? A gyógyszerészi szakma azon kevés hivatás közé tartozik, amely nagyon sok lábon áll, és nagyon sok lehetőség adódik a szakmai tudás kamatoztatására. Gyógyszertár, gyógyszergyár, klinikai gyógyszerfejlesztés, kutatás, oktatás, klinikai diagnosztika, közigazgatás, gyógynövényes szakterület, de perifériásan a kozmetikai vagy élelmiszeripar is megemlíthető, ahol jelenleg egy gyógyszerész állást találhat. A szakosodással a pályamódosítás lehetősége csökken, ugyanakkor a táraasztalhoz nagyobb kitérők, és egy-két hónapos visszarendeződés után szinte bármelyik szakterületről vissza lehet találni. Azt is meg kell jegyezni, hogy a gyógyszertári állások száma valószínűleg nem fog nőni a következő években a rosszul működő patikák várható kényszerű bezárása miatt. A tára mellől is lehet váltani gyógyszercégekhez, gyógyszergyárakhoz. Megítélésem szerint ugyanakkor egyre népszerűbbek lesznek a külföldi munkalehetőségek – és nem csak a fiatalok között.

Mennyire jól konvertálható a gyógyszerészi diploma? Véleményem szerint a gyógyszerészi diploma az egyik legjobb befektetés a hazai diplomák között, ha figyelembe vesszük az álláslehetőségeket, a kezdők keresetét és az elégedettségi mutatókat. Mindezt az is alátámasztja, hogy a gyógyszerészek között jelenleg a külföldön munkát vállalók száma még mindig lényegesen alacsonyabb, mint más egészségügyi vagy egyéb szakmákban. A külföldi kereseti lehetőségek kimagaslóak, bőven lehet választani a kínálatból – egyszóval: megéri gyógyszerésznek tanulni.

Dr. habil. Gáspár Róbert, intézetvezető egyetemi docens, SZTE Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet

Mi a legjobb marketing?

A foglalkozásdoktori cím elérése néhány éve nagy sikernek számított, amelynek révén sokan hivatásunk presztízsének növekedését vártuk. Hogy az azóta eltelt időben hogyan változott szakmánk megítélése, nehezen mondható meg. Ami bizonyos, hogy az egyetemre jelentkezők körében a gyógyszerész szak iránti érdeklődés nő, azonban ez még most sincs arányban a munkaerőpiaci igényekkel.

A magas szintű gyógyszerellátás szempontjából kulcsjelentőségű lenne, hogy megőrizzük jó hagyományainkat és a hétköznapokban is alkalmazzuk az újabb eredményeket. Mindehhez elsősorban az szükséges, hogy a gyógyszertárakban megfelelő számú jól képzett gyógyszerész dolgozzon. Sajnos, az elmúlt években hivatásunk formai felértékelésével párhuzamosan egyre jelentősebb arányban gyógyszerész képesítéssel nem rendelkező szakszemélyzet lát el gyógyszerészi feladatokat. A folyamat hosszú távú következményei beláthatatlanok, az azonban biztos, hogy a klasszikus gyógyszerészi feladatokról (expediálás, tanácsadás, gyógyszerkészítés) való lemondás legalább annyival rontja szakmai presztízsünket, mint amennyivel a gyógyszerészdoktori cím emelte.

Az okok felderítése nehéz, erre nem is vállalkoznék. Ha a patikai gyógyszerészhiány oka a diplomás szakemberek hiánya, akkor mindent meg kell tenni azért, hogy a képzésbe vontak száma növekedjen. A gyógyszerészi hivatás és a képzés vonzóvá tétele egyaránt fontos lenne. Az a benyomásom, a pályaválasztás előtt állók sem a diploma munkaerőpiaci értékével, sem pedig az annak birtokában elvégezhető munka sokszínűségével nincsenek tisztában. Jó lenne, ha a természettudományos érdeklődésű, kémia, biológia iránt érdeklődő diákok előtt az orvosi, biológusi, vegyészi diploma elnyerése mellett egyre kívánatosabb cél lenne a gyógyszerészi oklevél megszerzése. Ezért a legtöbbet maguk a patikusok tehetnek, akik a potenciális gyógyszerészhallgatók, azok családtagjai számára mutathatnak példát hivatásunk szépségére. A gyógyszerészképző helyek feladata pedig nem lehet más, mint a lehető legmagasabb színvonalú, a jelenkori kihívásoknak is megfelelő oktatás. Az alapozó tantárgyak jelentőségének megtartása a biztosítéka annak, hogy a gyógyszerészdiplomával rendelkezők megfelelő természettudományos műveltséggel rendelkezzenek, ami a társszakmákkal való párbeszédhez is elengedhetetlen. Mindemellett a gyógyszertári feladatok ellátásához szükséges ismereteknek is kellő súllyal kell megjelenniük a képzésben.

A gyógyszertár-tulajdonosok gazdasági nehézségei nyilvánvalóan közrejátszanak abban, hogy – a jogszabály adta feltételek között – a szükségesnél kevesebb gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban. A gazdasági, üzemeltetési környezet alakulása részben külső, részben belső tényezőkön múlik. Jó lenne, ha utóbbiakat oly módon tudnánk alakítani, hogy még kedvezőtlen körülmények között se járuljunk hozzá hivatásunk leértékeléséhez. Mert annál rosszabb reklám nincs, mint amikor a beteg a kérdésére nem kap adekvát választ. A szakszerű, a beteg bizalmát megnyerő tanácsadásnál talán nincs hatásosabb marketingeszköz.

Csupor Dezső, egyetemi adjunktus

Anomáliák és megosztottság

A mai magyar gyógyszerészet területén mindenhol anomáliákba futhatunk. A gyógyszerészi diploma ma sem rossz választás, de az elmúlt években jelentősen csökkent a munkaerőpiaci értéke. Magam nem értek egyet azzal, hogy ennek kizárólag az asszisztensképzések elterjedése az oka, hiszen a patikák száma és fizetőképessége is csökken, a nagykerek és az ipar pedig inkább kivárnak. Ráadásul az asszisztensképzés sokkal flexibilisebben reagált az igényekre – mind a liberalizáció kezdetekor, mind napjainkban – mint a gyógyszerészképzés, így nem látjuk, hogyan tudnak majd elhelyezkedni a jelenlegi gyógyszerészhallgatók. Az állandóan változó (és nem mindig következetes) jogalkotási lépések (pl. létszámrendelet elodázása, asszisztensképzés szigorítása, gyógyszerészi keretszámok szinten tartása) miatt megjósolhatatlan, milyen problémákkal kell a közeljövőben számolnunk a gyógyszerész- és asszisztensképzés átgondolatlansága miatt.

A közforgalmú gyógyszerészetben, bár komoly problémákat okoz, nem az árrés kérdése minden bajok forrása. A közforgalomban már évek óta az expediálás szakmai színvonalát kellett volna fejleszteni, és azt szigorúan betartatni. Törekedni kellett volna a gyógyszerészi és az asszisztensi kompetenciák szétválasztására, és meg kellett volna találni az egyensúlyt a két különböző végzettséggel betölthető munkakör között.

A legnagyobb probléma, hogy a gyógyszerész társadalom megosztott, nem tud egységesen kiállni az érdekeiért. Mély ellentmondások vannak az „etikus” és a „merkantil” gyógyszerészet képviselői között, és ez a vita a választások közeledtével várhatóan kiélesedik. Az ellentétek szőnyeg alá seprése, egymás kölcsönös lenézése csupán meddő vitákhoz vezet.

Túl sok régi sérelem, rendezetlen ügy, nyitott kérdés van a hazai gyógyszerészet területén, amelyeket nem lenne szabad magunk előtt görgetni. Amit nem lép meg a szakma a saját maga fenntartásáért, azt – előbb vagy utóbb – az élet fogja kikényszeríteni.

Dr. Molnár Zsuzsa, gyógyszerész

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés