Mennyit érnek az antibiotikumok a Lyme-kór ellen?
A kullancsok terjesztette Lyme-kór alattomos betegség. A Borrelia-k okozta infekció korai diagnózisa és antibiotikumos kezelése egyaránt nehézségekbe ütközik.
A Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi baktériumok fő terjesztői az embernél a kullancsok. A kórkép kezelésében az antibiotikumok minél korábban megkezdett alkalmazására lehet támaszkodni. Egyre több vizsgálat mutat azonban rá, hogy a baktériumok teljes mértékű elölésére ebben az esetben sem lehet számítani.
A Lyme-kór kezelése antibiotikumokkal
A Németországi Borreliosis Társaság 2010-ben kiadott irányelveiből is kiderül, hogy a fertőzés korai stádiumában, azaz az infekció létrejöttét követő négy héten belül megkezdett, általában 14 napos antibiotikum-kúrák az esetek mintegy 90 százalékában vezetnek eredményre. Ezzel szemben a később megkezdett baktériumellenes gyógyszeres kezeléseknél – amik jellemzően 28 napig tartanak – átlagosan csak 50 százalékos eredményességgel lehet számolni.
Nehezíti a helyzetet, hogy kullancs csípése által okozott kokárdaszerű bőrpír a betegek egy részénél csak enyhe, alig vagy egyáltalán nem észrevehető formában jelentkezik, így a betegség diagnózisára nem az erythema chronicum migrans alapján, hanem sokkal inkább később, csak az ízületi panaszok jelentkezésekor kerül sor.
Nem szükségszerű a bőrpír
Egy a PLOS One folyóiratban frissen megjelent, majmokkal (n=10) végzett kísérleteken alapuló közlemény arra mutat rá, hogy az állatok egy részénél a Lyme-kór antibiotikumos kezelését követően is kimutathatók a fertőzőképes kórokozók.
Az ember genetikai anyagával 94 százalékban átfedő örökítő anyaggal rendelkező, cerkófmajmok közé tartozó makákókkal végzett kísérletekből kiderült, hogy a majmoknál is hasonló lefolyást mutat a Lyme-kór, mint az embernél. A csípéssel való megfertőzést követően ugyanis csak egyetlen állatnál lépett fel a kokárdaszerű bőrpír, ami olyan halványnak bizonyult, hogy csak borotvált bőrfelületen volt észrevehető.
A fertőzést követően egy-két hét elteltével végzett bőrbiopsziák alapján az állatok felénél volt kimutatható a baktériumok jelenléte. PCR (polimeráz láncreakció)-tesztekkel nyolc állatnál volt pozitív az eredmény. Antitest-szintek mérése alapján kilenc állatnál mutatták ki a fertőzést, és épp annál az egy egyednél nem, amelyiknél a klasszikus bőrpír megjelent.
Az antitest-koncentráció sem megbízható információ
A fertőzést követően 16 héttel megkezdték nyolc állat doxiciklines kezelését, ami 28 napig tartott. A gyógyszeres terápiát követően az immunreakciók különfélék voltak. Míg egyes állatoknál az antest-szintek a fertőzés előtti értékekre estek vissza, addig másoknál továbbra is emelkedett szinteket tudtak igazolni.
„Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az antitest-szintek meghatározásai nem alkalmasak az antibiotikum-kezelés eredményességének a megítélésére”, mondja a kutatást vezető Monica Embers.
Egyéb vizsgálatok során kiderült az is, hogy az antibiotikummal kezelt állatok egy részénél a Borrelia-k az idegrendszerben, a szívben, a vázizomzatban, az ízületekben és a húgyhólyagban is kimutathatók voltak. Míg két állatnál intakt, metabolikusan aktív spirochaetakat találtak az agyban, addig egy harmadik majomnál a szívizomzatból izoláltak intakt kórokozót.
Az antibiotikum-kúra sem pusztít el valamennyi Borrelia-t
Már számos korábbi vizsgálat is rámutatott arra, hogy a Lyme-borreliózis antibiotikumos kezelését a kórokozók valamilyen formában túlélhetik. Vizsgálatok alapján még az ismételt antibiotikumos kúrákat (ceftriaxon, doxiciklin, cefotaxim) követően is kimutathatók a Borrelia-k bizonyos szövetekből.
Forrás:
