hirdetés
hirdetés
2020. július. 06., hétfő - Csaba.
hirdetés

Társbetegség hiányában 150 Hgmm-ig elfogadható

Megemelték a kezelést indokló hipertónia határértékét

A legfrissebb amerikai irányelv szerint 60 éves kor felett 150 Hgmm- ig elfogadható a szisztolés vérnyomásérték, ha nem társul kísérő betegséggel.

hirdetés

Az American College of Physicians (ACP) és az American Academy of Family Physicians (AAFP) legfrissebb állásfoglalása szerint alapvetően egészséges idősek esetében 60 éves kor felett csak akkor indokolt vérnyomáscsökkentő kezelést indítani, ha a szisztolés vérnyomás tartósan eléri vagy meghaladja a 150 Hgmm-t, és az életmód-változtatás nem segít. Ilyen esetben az újonnan indított antihipertenzív terápiát úgy kell beállítani, hogy a szisztolés vérnyomás 150 Hgmm alatt legyen, ami megfelelőnek ítélhető a stroke, a kardiális történések és az elhalálozás kockázatának csökkentése szempontjából – mondja ki a jó minőségű evidenciákon alapuló, erős ajánlás. Az abszolút értelemben vett kedvező hatások akkor a legnagyobbak és a leginkább következetesen kimutathatók, ha a kezelés előtt a szisztolés vérnyomás meghaladja a 160 Hgmm-t. Az erélyesebb – tehát jóval 149 Hgmm alatti szisztolés értéket célzó – antihipertenzív kezelés további pozitív hatása elenyésző.

Azon 60 éves kort betöltött betegek esetében, akik kórtörténetében stroke vagy átmeneti ischaemiás roham (TIA) szerepel, az újabb stroke kivédése érdekében 140 Hgmm alá (130–140 Hgmm közé) javasolt csökkenteni a szisztolés vérnyomást (közepesen erős bizonyítékokra alapozott, gyenge ajánlás). Az antihipertenzív kezelés megindításáról vagy a már folyamatban lévő vérnyomáscsökkentő terápia módosításáról az alacsonyabb, illetve magasabb vérnyomás-célértékek elérése esetén várható előnyök és lehetséges kockázatok rendszeres átbeszélése nyomán kell dönteni.

A nagy kardiovaszkuláris kockázatúnak tekintett, 60 éves kort betöltött betegek esetében személyre szabottan –az egyéni rizikótényezők, a társbetegségek, az egyéb gyógyszeres kezelések, a lehetséges nemkívánatos hatások és a terápiás költség – figyelembe vételével javasolt dönteni a vérnyomáscsökkentő kezelés megindításáról vagy az aktuális terápia módosításáról. A stroke és a kardiális történések megelőzése érdekében a szisztolés vérnyomás célértéke e betegpopulációban is 140 Hgmm alatti (gyenge vizsgálati bizonyítékokon alapuló, gyenge ajánlás).

Evidenciák

A két szakmai társaság konszenzusára alapozott irányelv-módosításhoz a 60 év feletti populációra vonatkozó határértékek felülvizsgálata vezetett: ennek során véletlen besorolásos, kontrollos klinikai vizsgálatok és megfigyeléses tanulmányok szisztematikus áttekintésével elemezték az antihipertenzív kezelés alacsonyabb, illetve magasabb küszöbértékeihez kapcsolódó előnyöket és kockázatokat.

Az EMBASE, a Cochrane, a MEDLINE és a ClinicalTrials.gov adatbázisokban a kezdetektől 2015 januárjáig futtatták a keresést, a MEDLINE esetében 2016 szeptemberéig kibővítve. A randomizált, kontrollos vizsgálatok esetében az elsődleges végpontokra fókuszáltak – ide értve az októl független elhalálozást, a stroke-kal összefüggő morbiditást és mortalitást, a major kardiális történéseket (halálos és nem halálos kimenetelű miokardiális infarktus, illetve hirtelen szívhalál), valamint az antihipertenzív terápia nemkívánatos hatásait. A három fenti ajánlást az összesítet előnyök és hátrányok tükrében fogalmazták meg.

Mérlegen a hátrányok

A nemkívánatos hatások miatti lemorzsolódásról nem adnak egységes képet az áttekintett vizsgálatok. Az alacsonyabb célértékre törekvő kezelés 10 közül 4 vizsgálatban nagyobb valószínűséggel társult olyan mellékhatásokkal – leggyakrabban köhögéssel és hipotóniával –-, amelyek a vizsgálatból való kilépéshez vezettek. Gyenge vizsgálati bizonyítékok alapján az alacsonyabb szisztolés értéket célzó farmakoterápia kapcsán nagyobb az ájulás kockázata, míg a renális kimenetel (beleértve a végstádiumú veseelégtelenséget), az általános állapot és az elesések rizikója tekintetében nem mutatkozik különbség az alacsonyabb és a magasabb célértékek között. Közepesen erős evidenciák alapján a célértéktől független a kognitív hanyatlás mértéke, a csonttörések gyakorisága és az életminőség alakulása.

Az izolált diasztolés hipertóniára vonatkozóan nincs ajánlás

Mivel a publikált tanulmányok többségében a szisztolés vérnyomás függvényében vizsgálták a klinikai kimenetelt, és egyetlen olyan vizsgálat sem áll rendelkezésre, amelyben izolált diasztolés hipertóniában (átlagos szisztolés vérnyomás 90 Hgmm) szenvedő betegek vettek volna részt, az aktuális evidenciák alapján nem dönthető el, milyen kedvező hatásai vannak az antihipertenzív kezelésnek akkor, ha csak a diasztolés vérnyomás emelkedett.

Diabetesben is előnyösebb a magasabb célérték

Egy, a BMJ honlapján egy évvel ezelőtt közzétett szisztematikus irodalmi áttekintés azt jelzi, hogy a hipertóniás cukorbetegek (T2DM) kezelése során is előnyben részesítendő a kevésbé radikális vérnyomáscsökkentésre törekvő stratégia. Az ENTRAL, a Medline, az Embase és a BIOSIS adatbázisában fellelt 49 vizsgálat, és ezzel több mint 73 és fél ezer (n=73 738) beteg adatai alapján megállapítást nyert, hogy a szisztolés vérnyomás 140 Hgmm alá történő csökkentése a kardiovaszkuláris okú halál nagyobb kockázatával társul, anélkül, hogy plusz kedvező hatások érvényesülnének a 140 Hgmm feletti célértékkel összehasonlítva.

 Ha a kezdeti szisztolés vérnyomás meghaladja a 150 Hgmm-t, az antihipertenzív terápia az összmortalitást, a kardiovaszkuláris mortalitást, valamint a miokardiális infarktus, a stroke és a végstádiumú veseelégtelenség gyakoriságát is csökkenti a 2-es típusú cukorbetegek körében. Ha a kezdeti szisztolés érték 140–150 Hgmm közé esik, akkor csak az összmortalitás, a miokardiális infarktus és a szívelégtelenség rizikója csökken a gyógyszeres terápia hatására, míg akkor, ha 140 Hgmm alatti szisztolés értékek mérhetők, a további vérnyomáscsökkentés – épp ellenkezőleg – átlagosan 15 százalékkal  növeli a kardiovaszkuláris mortalitás kockázatát (relatív rizikó: 1,00–1,32), és az októl független elhalálozás rizikója is emelkedő tendenciát mutat (relatív rizikó: 1,05 [0,95–1,16])

 Források:

Annals of Internal Medicine

Brunström, M et al. Effect of antihypertensive treatment at different blood pressure levels in patients with diabetes mellitus: systematic review and meta-analyses. BMJ 2016;352:i717.

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés