hirdetés
hirdetés
2022. január. 23., vasárnap - Zelma, Rajmund.
hirdetés

Máriatövis és parlagfű – áldás és átok?

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya az „Év Gyógynövényének” a máriatövist választotta. Egy közeljövőben megrendezendő gyógynövény konferencián pedig külön szekcióban vitatják meg a parlagfű esetleges felhasználását, főként az általa okozott pollenallergia problémakörét. Minderről honlapunkat böngészve már tudomást szerezhettek. De mennyire indokolt a címben olvasható kérdés felvetése?

Noha mindkét növényre vonatkozó szakirodalom bőséges, mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy melyik növény, gyógynövény lesz az ember szempontjából hasznos vagy káros. Az ökológusok ugyanis nem ismerik a haszon és kár fogalmát. A bioszférában minden fajnak megvan a sajátos életmódja és szaporodási „sratégiája”. A növények közül a máriatövis ritkán gyomosít, de hajtása szúrós, a parlagfű „hódító”, mindenhol megjelenik, ahol éppen az ember lustasága miatt parlagon maradnak művelt és feltört talajfelületek. Özöngyom. Ha nincs jobb, a kecske például vígan lelegeli zöld hajtásait, akár még nem, akár már ontja virágporát. És nem lesz tőle allergiás, még csak nem is tüsszent.

Silybum marianum – máriatövis

A régi magyar növénynevek érdekessége, hogy gyakran a felhasználásra, máskor a termőhelyre utalnak. A szakrális jelzők áldásos hatásra valószínűsítenek. Csapody Vera híres növényfestő botanikus és Priszter Szaniszló, a növénynevek tudósa a Magyar növénynevek szótára című könyvükben (1966) a Silybum marianum hivatalos magyar nevén – máriatövis vagy szúrós máriatövis – kívül egyéb népi neveket is felsorolnak: Boldogasszony káposztája, Boldogasszony tövise, máriabogáncs, pápafű, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, tarkabogáncs. A máriatövis valóban közeli rokona a bogáncs fajoknak a fészkesvirágzatúak családján belül. Minden része szúrós. Virágzata lehet bíborlila vagy fehér, azaz „tarka”. Nemesített fajtái zömmel fehér virágzatúak, ezek kaszattermés-fala többféle flavanolignánt tartalmaz, mint a színes virágzatúak. Szilimarin-komplex hatóanyaga értékesebb májvédő, emiatt elsősorban ezt a változatot dolgozzák fel az iparban.

Érdemes kiemelni, hogy az ipari nyersanyag a napraforgóhoz hasonló, csak kisebb kaszattermés. Olajban és fehérjében gazdag, de a flavanolignánok a kaszatfalban koncentrálódnak. Ezek a vegyületek védik – a levelekben és termésekben általánosan előforduló flavonoidok és antocianinok mellett – a kaszatfallal körülvett embriót az erős fény és az oxidatív stressz ellen, egyben hozzájárulva a kórokozók és kártevők elleni védelemhez. A flavanolignánok képződése egy ideig azonos úton zajlik, mint a flavonoidoké. Az ember számára fontos szilimarin (mint hatóanyag-csoport) azért vált fontossá, mert biológiai és klinikai vizsgálatok igazolták sejtprotektív, májszövetvédő és -regeneráló hatását.  Így lett a mediterrán vidékekről származó, nálunk nem honos, adventív növény „áldásos” gyógynövény. Néha képes kivadulni, spontán elterjedni.

Készítményeit – mely többnyire extractumot tartalmaznak – a gyógyszerész javasolhatja, bár felszívódásuk hatékonysága gyengébb, mint a mérgezések (gyilkos galóca!) esetén alkalmazott injekciós készítményeké. Étrend-kiegészítőként is kapható sokféle néven. Alkoholisták, gyógyszerekkel túlterhelt betegek májműködését javíthatja. Mindenképpen ajánlatos a „kezdő” panaszost megkérdezni, hogy volt-e már szakorvosnál. Akkor is így kell eljárni, ha tudjuk, hogy a készítmények szinte minden tekintetben ártalmatlanok. Néha előfordul, hogy a kaszatot („magot”) kérik, ugyanis megőrölve, kiskanállal fogyasztják – rendszerint mézzel. Ekkor szó sincs szelektív kivonatról és standardizált formáról. A hatóanyag-komplex felszívódása és gyógyászati értéke a 10 százalékos arányt is alig éri el. Rizikótényező, hogy a nyers mag biztosan nincs-e csávázva. Tehát erről az alkalmazási formáról beszéljük le a beteget! 

Ambrosia artemisiifolia – ürömlevelű parlagfű

Az „átkos” Ambrosia artemisiifolia hivatalos magyar neve: ürömlevelű parlagfű. Ismert nevei még: paradicsomgyom, szerbfű, tengeriszőlő, vadkender. Mindegyik név valamennyire jellemző, mivel az Asteraceae családba tartozik a szintén pollenszóró és allergiát okozó fekete és fehér üröm, amelyekből szegélyeken, a szántóföld szélein különösen hatalmas példányok nőnek. Levelük alakja emlékeztet a parlagfűére, ahogyan a kivadult kenderé is.

A vadkender valójában rost- vagy olajkender vetésből származik, semmi köze a parlagfűhöz. A szerbfű arra utal, hogy a melegebb, déli országokból terjedt hozzánk a múlt század elején, de őshazája Észak-Amerika. Nincs kizárva, hogy a szintén amerikai paradicsom és kukorica (tengeri) vetőmagjával került Európába. Szaporodási startégiája igen összetett: apró kaszattermései dúsan képződnek, folyamatosan érnek, a talajba fúródva hosszú évekig megtartják csírázóképességüket, emiatt nem egyszerre csíráznak. Szél útján könnyen terjednek. Gyorsan fejlődnek, a növény kompetíciós tulajdonságai (fényért, tápanyagért folyó versengés) különösen parlagterületen jut érvényre, háttérbe szorítva más vad vagy haszonnövényt.

Minél hamarabb kaszálják mozgalomszerűen, annál erősebb karógyökeret fejleszt, megőrizve talajközeli rügyeinek újrafejlődését. Az ilyen példányokat ki sem lehet tépni. A porzós fészekvirágzatok kifejlődéséig nem okoznak bajt. Előfordul, hogy a sűrű kaszálások miatt törpévé nőtt növénykék is virágoznak és pollent szórnak. A pollen felülete rücskös, ami lehetővé teszi, hogy mikroszemcsék (nehézfém-tartalmú ásványi por, gombaspóra, féreg- vagy rovarpete) tapadjanak hozzá, ezzel is növelve allergén tulajdonságát. Tehát az ellene való „küzdelem” egyáltalán nem egyszerű.

Az, hogy a parlagfűnek lehet-e az ember szempontjából haszna, vita tárgya. Szeszkviterpén-laktonjai miatt kissé keserű a zöld hajtás, kioldódva fékezhetik a szomszédos növény fejlődését (úgynevezett allelopátiás hatású). Ártalmas vegyületet az eddigi kutatások szerint nem tartalmaz. Kizárólag dús pollenhozama miatt veszélyes, akárcsak más, szénanáthát okozó, specifikus allergén-fehérjéket tartalmazó virágpor, például egyes fák, pázsitfűfélék. A gyógyszerész egyet tehet, allergológus szakorvoshoz irányítja a panaszost vagy olyan allergiát tompító gyógyszereket ajánl, ami szabadon forgalmazható. Gyorssegélyként javasolhatja a borsosmenta-cseppel illatosított tiszta papírzsebkendőt, mint náthaenyhítőt és pollenszűrőt.  A parlagfüvön nevelkedett kecsketej használatát hagyjuk a mai népgyógyászokra!    

Dr. Szabó László Gyula, az MTA doktora, emeritus professzor Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés