hirdetés
hirdetés

Kockázatos a spironolakton mellé szulfonamid antibiotikumot adni

A trimetoprim–szulfametoxazol kombináció növeli a hirtelen szívhalál esélyét a spironolaktont szedő idősek körében – figyelmeztetnek kanadai orvosok egy nagy betegszámú, közel két évtizedes vizsgálat eredményei alapján.

hirdetés

A 17 évet (1994–2011) felölelő, beágyazott eset-kontroll vizsgálat annak feltárására irányult, igazolható-e kapcsolat a spironolakton és a trimetoprim–szulfametoxazol kombináció interakciója és a hirtelen szívhalál előfordulása között. A vizsgálatot végző torontói kutatók korábban kimutatták, hogy a spironolaktont szedő betegek több mint 12-szeres valószínűséggel kerülnek kórházi felvételre súlyos-életveszélyes hiperkalémia miatt, ha fertőzésüket trimetoprim–szulfametoxazol kombinációval kezelik, mint akkor, ha a szulfonamid antibiotikum helyett amoxicillint kapnak.

A kérdéskör tanulmányozása komoly gyakorlati jelentőségű, mivel az aldoszteron-antagonista spironolakton gyakran alkalmazott diuretikum – különösen azóta, amióta a RALES vizsgálatban (Randomized Aldactone Evaluation Study) mintegy másfél évtizede bizonyítást nyert, hogy a súlyos szívelégtelenségben szenvedők egy megfelelően megválasztott populációjában csökkenti a morbiditást és a mortalitást. Bár általánosságban jól tolerálható, a hiperkalémia a kezelés egy potenciálisan életet veszélyeztető mellékhatása a klinikai gyakorlatban, amit a pontos dózisbeállítás és az elektrolit-egyensúly szoros ellenőrzése mellett a szintén hiperkalémizáló gyógyszerek egyidejű alkalmazásának kerülésével lehet kivédeni. Ez utóbbi kategóriába sorolható egyebek mellett a trimetoprim, amely nagyjából 40 százalékkal csökkenti a vesén keresztüli káliumürítést, így a kálium-megtakarító diuretikumokkal kombinációban növelheti az életveszélyes hiperkalémia kockázatát. A trimetoprim–szulfametoxazol kombináció a húgyúti infekciók kezelésére leggyakrabban rendelt szerek egyike: a statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban több mint 20 millió ilyen receptet váltanak ki évente.

A Canadian Medical Association Journal honlapján néhány napja megjelent közleményben  ismertetett vizsgálat „eset” csoportja a 66 éves kort betöltött ontarioi lakosok közül került ki: azok, akik a spironolakton mellé rendelt antibiotikum-kezelés (trimetoprim–szulfametoxazol, amoxicillin, ciprofloxacin, norfloxacin vagy nitrofurantoin) megindításától számított 14 napon belül hirtelen életüket vesztették. Az eset csoport minden tagjához 1–4 kontrollt rendeltek az életkor és a nem figyelembevétel, akik az adott időpontban legfeljebb 14 napja a szóban forgó antibiotikumok valamelyikét szedték, de nem álltak spironolakton-kezelés alatt. Az elemzéshez a kiváltott recepteket, a kórházi kezelések és az egészségbiztosító adatbázisát, valamint Ontario tartomány hivatalos lakosság-nyilvántartását használták fel.

A spironolaktonnal kezelt 206 ezer beteg közül közel 12 ezer főnél következett be hirtelen szívhalál – közülük 349-nél röviddel azután, hogy a vizsgált ötféle antibiotikum valamelyikét szedni kezdték. Többségük 85 év feletti, és a hozzájuk illesztett kontrollokkal összehasonlítva gyakrabban szenvedtek olyan kísérő betegségben vagy szedtek olyan egyéb gyógyszereket, amelyek kapcsolatba hozhatók a hirtelen halállal. Mindazonáltal, az elemzés egyértelműen azt jelezte, hogy a spironolakton mellett trimetoprim–szulfametoxazol kombinációval kezelt betegeknél több mint kétszer akkora eséllyel következik be hirtelen szívhalál, mint a szintén gyakorta rendelt amoxicillinnel kezeltek körében (korrigált esélyhányados: 2,46; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI]: 1,55–3,90). A ciprofloxacin alkalmazásakor szintén kismértékben emelkedettnek találták a kockázatot az amoxicillin-terápiával összevetve (korrigált esélyhányados: 1,55; 95%-os CI: 1,02–2,38), míg a norfloxacint nem jellemezte ilyen kockázat (korrigált esélyhányados: 0,86; 95%-os CI: 0,47–1,58), a nitrofurantoin esetében kimutatott emelkedett rizikó pedig az érzékenységi elemzésben eltűnt.

Mivel úgy a spironolakton, mint a trimetoprim–szulfametoxazol kombináció gyakran alkalmazott gyógyszerek, a szerzők szerint nagy az esélye a párhuzamos alkalmazásból eredő gyógyszerelési hibának. Hasonlóképpen, a spironolaktonnal kezelt szívbeteg-populáció jellegéből adódóan azt is valószínűnek tartják, hogy a halál okaként – tévesen – nem a gyógyszer-kölcsönhatás okozta hiperkalémiát, hanem az alapbetegségként nyilvántartott szívbetegséget jelölik meg. A potenciálisan halálhoz vezető gyógyszer-interakció más antibiotikum (például penicillinek vagy cefalosporinok) választásával kiküszöbölhető, ha pedig a spironolakton és a trimetoprim–szulfametoxazol szimultán alkalmazása elkerülhetetlen, a betegjellemzők gondos mérlegelése és az ionháztartás szoros monitorozása minimalizálhatja a fatális hiperkalémia kockázatát.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés