hirdetés
hirdetés

Kinek jobb? – korán kelők kontra éjjeli baglyok

Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás, de vajon a korán kelők tényleg sikeresebbek, mint az éjjeli baglyok? Alvásritmusunk sokat elmond rólunk: árulkodik személyiségjegyeinkről és agyunk felépítéséről is

hirdetés

Sikeresebbek vagy intelligensebbek-e a korán ágyba bújó és reggel korán ébredő emberek, mint azok, akik rendre alul maradnak a korai elalvással való küzdelemben? Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás, de vajon az éjjeli baglyoknak mi jut? Azok, akik a kora reggeli órákban éberek, elvben versenyképesebbek lehetnek a modern kori társadalomban, mint azok a késő éjjelig „kukorékolók”, akik teljesítőképességük csúcsára akkor jutnak el, amikor embertársaik többnyire már alszanak.

Meglepőnek tűnhet, de valójában kevés beleszólásunk van saját elalvási ritmusunkba, amit alapvetően genetikai adottságaink határoznak meg. Valószínű, hogy az éjjeli bagoly típusok ugyanilyen későn fekvő őseiktől örökölték e tulajdonságukat, amely az évszázadok folyamán apáról fiúra, anyáról lányára szállt.

Evolúciós szempontból vizsgálva a kérdést, kiderül, hogy az elalvási ritmus e két, egymással szöges ellentétben álló formája nem ok nélkül alakult ki: az eltérő alvási ritmusú egyének kulcsszerepet játszottak abban, hogy a nap teljes folyamán – úgy éjjel, mint nappal – biztosítva legyen a közösség védelme. Azzal, hogy az együtt élő embercsoportok egyes tagjai adottságaiknál fogva későn aludtak el, míg mások a nappal együtt keltek, mindig voltak a törzsben olyanok, akik képesek voltak betölteni az őrző-védő szerepet addig, amíg a többiek aludtak.

A modern kori társadalmakban viszont, ahol a szociális tevékenységek zömmel reggel 8–9 órától este 5–6 óráig zajlanak, az éjjeli baglyok a nap korai szakában vitathatatlanul hátrányba kerülnek. A kutatók szemléletesen „szociális jetlag”-ként írják le azt az örökös alvásmegvonásos élethelyzetet, amelyet a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás kényszerít rá az éjjeli bagoly típusokra. Számukra a „szociális jetlag” olyan, mintha életük minden egyes napját egy másik időzónában élnék meg.

Tekintve, hogy a krónikus alvásmegvonás közvetlenül kihat az agyműködésre, nem meglepő, hogy az éjjeli baglyok kora délelőtti tanulmányi teljesítménye számos vizsgálat szerint rosszabb, mint korán kelő diáktársaiké. Nem is szólva arról, hogy a korán ébredők szociális jellemvonásai is pozitívabbak, így jellemzően proaktívak, optimisták és kevésbé hajlamosak kedélybetegségre (depresszióra) vagy szerfüggőségre, beleértve a nikotin- és az alkoholfüggőséget és az evéskényszert is. E jellemvonások agyszövetbeli reprezentációja is pontosan nyomon követhető – elsődlegesen a fehérállományban, amely az idegsejtek közötti kommunikációban játszik fontos szerepet. Az éjjeli baglyok agyának fehérállománya szignifikánsan vékonyabb, mint a korán kelőké, így kevesebb azon idegi összeköttetések száma, ahol a kellemes érzések kialakulásában szerepet játszó szerotonin vagy dopamin betöltheti a hírvivő szerepet.

Elkeseredésre viszont az éjjeli baglyoknak sincs okuk, hiszen ők is számos pozitív tulajdonsággal rendelkeznek – olyanokkal, amik korán kelő társaikat kevésbé jellemzik: így például sokkal kreatívabbak, kognitív képességeik fejlettebbek, és céljaik eléréséért jobban mernek kockáztatni. A fehérállománybeli „hiányt” kortizoltermeléssel „kompenzálják”. E stresszhormonnak fontos szerep jut az azonnali veszélyhelyzet elhárítására való felkészülésben és a kockázatvállalásban, ami a vizsgálatok tanúsága szerint jól kamatoztatható a lehetőségek megtalálásában, ez pedig az anyagi javak gyarapodásában is megnyilvánulhat.

A két típus napi teljesítőképessége is igen eltérő. A bagoly típusokkal ellentétben a korán kelők ébredés után kifejezetten energikusak, napi teljesítőképességük azonban gyorsabb ütemben hagy alá, mint a „baglyoké”. Egy órával az ébredés után mindkét típus ugyanolyan jól teljesít a reakcióidőt mérő teszteken, tízórányi ébrenlét után viszont az éjjeli baglyok szignifikánsan jobban teljesítenek.

Belső óránkat döntően a DNS-állományunk által kódolt nagyszámú fehérje szabályozza. A környezeti hatások ugyan befolyásolhatják a genetika által meghatározott kronotípust, alapvetően azonban adottságainktól függ, hogy a nap melyik szakaszában érjük el teljesítőképességünk csúcsát. Egy, az Annals of Neurology című folyóiratban 2012-ben közzétett tanulmány  szerint a cirkadián ritmust determináló, Period-1 (PER1) néven ismert géncsoport polimorfizmusai fontos szerepet játszanak annak eldöntésében, kiből lehet korán ébredő pacsirta és kiből éjjeli bagoly. Dr. Andrew S. P. Lim és munkatársai kimutatták, hogy a PER1 cirkadián gének egy gyakori polimorfizmusa elég ahhoz, hogy az ébredés időpontja egy órával eltolódjon. Ami ennél is meglepőbben hangzik, arra is találtak tudományos bizonyítékot, hogy ugyanezek a gének az elhalálozás időpontjával is korrelálnak: a korán kelők élete nagyobb valószínűséggel ér véget a délelőtt folyamán, míg az éjjeli baglyok halála nagyobb valószínűséggel következik be a koraesti órákban.

És mi a helyzet a serdülőkkel – kérdezhetjük –, akik a pubertáskori hormonális változásoknak köszönhetően zömmel éjjeli baglyokká vedlenek át? Aggodalomra semmi ok: a felnőtt kor elérésével ismét a genetikai meghatározottság válik döntő tényezővé.

Mindent összevetve úgy tűnik tehát, hogy bár van némi igazság abban, hogy ki korán kel, aranyat lel, a való életben az éjjeli baglyok sincsenek örökös hátrányban, legfeljebb az idővel nem tudnak lépést tartani. Ha viszont mindenki megtalálja, melyik napszakban tud a legjobban teljesíteni, a nappal ébredő pacsirták és az éjszakai baglyok munkájának is meglesz a gyümölcse.

A korán kelők és az éjjeli baglyok összehasonlító jellemzését szemléletesen bemutatja be ez az angol nyelvű videó:

 

Forrás: Medical Daily

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés