hirdetés
hirdetés

Karbapenemek és valproát: veszélyes kombináció!

Az antimikrobás szerekkel szembeni rezisztencia növekedése miatt empirikus alapon egyre gyakrabban nyúlunk a széles spektrumú antibiotikumokhoz, fontos azonban, hogy a választáskor gondosan mérlegeljük az alapbetegségeket és a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokat.

hirdetés

Az antiepileptikumok nagy interakciós potenciálja köztudott, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni az antikonvulzív kezelésben részesülő betegek gyógyszeres terápiájának módosításakor mérlegelendő szempontokat. Legyen szó akár más központi idegrendszeri hatású szerek egyidejű alkalmazásáról, akár például antibiotikum-terápiáról, az addig jól beállított antiepileptikum hatása számottevően módosulhat, a görcskészség fokozódását vonva maga után. Egy figyelemfelkeltő írás a valproinsav/valproát (VPA) és a napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő karbapenem antibiotikumok együttes alkalmazásának veszélyeire világít rá.

Az egy évtizede még „páncélszekrény-antibiotikumként” számon tartott karbapanemek (imipenem/cilastatin, ertapenem, meropenem) az antimikrobás szerekkel szembeni rezisztencia növekedésével egyre nagyobb szerephez jutnak a terápiában. Hatásspektrumuk a Gram-pozitív és -negatív, illetve az anaerob baktériumokat is felöleli, és a béta-laktamázt termelő mikroorganizmusokra is kiterjed.

A karbapenemek és a valproát között többféle mechanizmussal létrejöhet kölcsönhatás, amelynek eredményeként a VPA szérumszintje szubterápiás tartományba csökken. Ezek egyike (1) a VPA csökkent felszívódása amiatt, hogy a karbapenemek gátolják a VPA bélfalon keresztüli transzportjában részt vevő fehérjék működését. Emellett (2) csökken a VPA enterohepatikus körforgása, mert a normál bélflóra megbomlása miatt lecsökken a bélbaktériumok által termelt béta-glükuronidáz enzim mennyisége, így a glükorinddal konjugálódott VPA fokozottan ürül a széklettel. (3) Módosul a VPA disztribúciója is azáltal, hogy a vörös vértestek fokozottan veszik fel a valproinsavat. Végül (4) az egyidejű karbapenem-kezelés következtében megváltozik a VPA metabolizmusa is, ami a szérumkoncentráció hirtelen leesésében mutatkozik meg.

Az epilepsziás betegek rohammentességének elérésére első vonalban választott valproinsav/valproát terápiás vérszintje 50–100 µg/ml közé esik; ha ez alá csökken, a görcskészség számottevő növekedésével kell számolni. A bipoláris betegségben hangulatstabiliztorként szintén gyakran rendelt VPA hatásossága ugyan kevésbé érzékeny a szérumszint ingadozására, a hatás ekkor is gyengül, ha a koncentráció tartósan a terápiás tartomány alá süllyed.

Egy esettanulmányban (n=6) arról számoltak be, hogy a stabil VPA-kezelés alatt álló betegeknél átlagosan 81 százalékkal (tartomány: 67–93 százalék) csökkent a VPA szérumkoncentráció ja a 4–25 napig tartó karbapenem-kezelés során. A legalacsonyabb szérumszintet az antibiotikum-terápia 4–11. napja között mérték. A betegek egyikénél görcsroham is fellépett annak ellenére, hogy a VPA-szint-csökkenés kompenzálására duplájára emelték az antiepileptikum adagját, ami azt jelzi, hogy a két szer kölcsönhatásának kedvezőtlen kihatása dózismódosítással sem védhető ki.

Más közlemények is megerősítik, hogy a VPA szérumszintjének csökkenése a karbapenem-kezelés első hetében a legkifejezettebb. A vérkoncentráció jobb esetben akár már 3 nap után helyreállhat, de ugyanez akár két hétbe is telhet. Ebben a kritikus időszakban számos betegnél jelentkezik görcstevékenység. Egy tanulmány szerint a görcsaktivitásra hajlamos betegek körében az imipenem/cilastatin hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazásakor a legnagyobb a görcsroham veszélye (3–33 százalékos rohamgyakoriság), míg más karbapenemek esetében 1 százalék körüli a roham kialakulásának esélye.

Bár a karbapenemek és a valproinsav/valproát közötti kölcsönhatást a szóban forgó készítmények előirataiban is kiemelik, felhívva a figyelmet, hogy e kombináció csak a lehető legszükségesebb esetekben és szoros gyógyszerszint-ellenőrzés mellett alkalmazható, napjainkban egyre többször előfordul, hogy a két szer együttes adása elengedhetetlen. Ilyenkor a fokozott odafigyelés mellett kiegészítő antiepileptikum alkalmazása is mérlegelendő lehet.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés