hirdetés
hirdetés
2022. december. 05., hétfő - Vilma.
hirdetés

Izomsérülések – mit ajánlhat a gyógyszerész?

Az izomsérülések kezelésére ősidők óta használatos és modern módszerekkel, valamint bizonyított hatású gyógynövénykészítményekkel is rendelkezünk.

hirdetés

A direkt traumáktól eltekintve az izomsérülések leggyakoribb oka a túlterhelés, továbbá a megfelelő bemelegítés elmaradása sporttevékenység előtt (mozgás közben a hirtelen gyorsulás vagy megállás), valamint a sportolás utáni „kimelegítés”: a nyújtás, levezetés elmaradása vagy a helytelen edzésprogram (túl kemény edzés, sorozatos apró izomszakadások), azaz az izomsérülések legnagyobb része sportsérülés.

Az izomsérülés (zúzódás, különböző súlyossági fokozatú izomszakadás) gyakran jár együtt a környéki ízületek – szalagok, tokok, inak – sérülésével (húzódás, rándulás, ficam) is. Helytelen kezelés vagy a terhelés túl korai elkezdése esetén az izomlézió után gyakori a fibrózis kialakulása vagy az érintett terület újbóli sérülése, azonban a megfelelően kivitelezett konzervatív kezelés kiváló eredményt hoz, és sebészeti beavatkozásra csak a nagyobb izomszakadások esetében van szükség.

Az akut sportsérülések 10–55 százaléka az izmokat érinti (Nicola Maffulli és munkatársai: Muscle Injuries: A Brief Guide to Classification and Management, Transl Med UniSa). A leggyakrabban a térd körüli izmok, ezen belül a musculus quadriceps femoris, azaz a négyfejű combizom egyenes elülső része, valamint a musculus gastrocnemius, azaz a vádli izma sérül. Gyakori ezen felül a csukló és a könyök körüli izmok, sőt a mellizmok sérülése is.

Az izomsérülés vezető tünete a fájdalom, olyannyira, hogy az érintettek kevésbé súlyos esetekben is éles, késszúrásszerű érzésről számolnak be. A súlyosabb esetekben, azaz másod- vagy harmadfokú izomszakadáskor a beteg a sérült végtagot nehezen vagy egyáltalán nem tudja mozgatni, a sérülés helyén vérömleny keletkezhet, a szakadásra pedig az adott terület besüppedése, az izom területén kialakuló „gödör” hívja fel a figyelmet – ilyenkor mindenképp orvoshoz, traumatológushoz kell fordulni, aki eltávolítja a hematómát és megvarrja a szakadt izomrostokat. A súlyosabb sportsérülések kezelésében napjainkban egyre inkább helyet kap egy modern módszer, amikor ultrahangvezérlés mellett vérlemezkében gazdag plazmát injektálnak a sérült területre, és az így bejuttatott növekedési faktorok gyorsítják az izom regenerálódását (G. Bernuzzi és munkatársai: Use of platelet-rich plasma in the care of sports injuries; Blood Transfusion).

 

Kiváló konzervatív módszerek

Az enyhébb izomsérülések jól kezelhetők konzervatív módszerekkel, amelyek a súlyosabb sérülések sebészi ellátása utáni rehabilitációnak is részét képezik.

Az első lépés a sérült végtag nyugalomba helyezése, ami első fokú sérülés esetében 1-2 nap, másod- vagy harmadfokú sérülés után kb. 1 hét legyen, ezt követően gyógytornász irányítása mellett fokozatosan el kell kezdődnie a mozgatásnak, ami segíti az izomzat helyes regenerációját, az izom szerkezetének újjáépítését.

A nyugalomba helyezés, pihentetés idején hasznos lehet a fáslizás (tehermentesítés) és a jegelés. Ez utóbbi, azaz a krioterápia a közkeletű elképzelésekkel ellentétben nem csökkenti a gyulladást vagy az ödémaképződést, azonban a legújabb tudományos vizsgálatok szerint is jól enyhíti a fájdalmat (Gael Guilhem és munkatársai: Effects of Air-Pulsed Cryotherapy on Neuromuscular Recovery Subsequent to Exercise-Induced Muscle Damage, The American Journal of Sports Medicine).

A mozgatás megkezdése először terhelés nélküli, statikus gyakorlatokkal kezdődjön, ez után következik a korlátozott, fokozatos izomerősítés, később pedig a növekvő terheléssel végzett dinamikus gyakorlatok, majd a rehabilitációs folyamat utolsó részeként a nyújtógyakorlatok. A teljes gyógyulás lassú folyamat, az eredeti mozgásterjedelem helyreállítása hónapokig tarthat, közben sok türelemre van szükség. Ebben a periódusban is nagy segítséget jelentenek a gyulladás- és fájdalomcsökkentő, szövetregenerálódást elősegítő helyi kezelések – fürdő- és masszázsolajok, fürdősók, bedörzsölőszerek, krémek, amelyek a sérüléssel nem járó, egyszerű izomfáradtság esetén is hasznosak.

 

Tengeri harmat

A helyi kezelések leggyakrabban alkalmazott hatóanyagai a nem szteroid gyulladásgátlókon felül a rozmaringból származnak.

A Rosmarinus officinalis, azaz orvosi rozmaring ugyanaz a növény, mint amit fűszerként és illatszerként használunk, neve a latin ros – harmat – és marinus – tenger – szavak összetételéből ered, és utal származási területére: a rozmaring a Földközi-tenger medencéje körüli vidékeken őshonos.

A leveleinek, virágos-leveles hajtásainak és illóolajának használata elterjedt a modern fitoterápiában, illóolaja a magyar és számos más európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, azonban már az ősidők óta használják a gyógyászatban külsőleg izomsérülések kezelésére, továbbá a haj növekedésének elősegítésére, belsőleg pedig memóriafokozásra, az emésztő, az immun- és a keringési rendszer serkentésére.

Az örökzöld növény számos fitokemikáliát tartalmaz (pl. rozmarinsav, kámfor, karnoszol), amelyek gyulladásgátló, antioxidáns hatását adják, továbbá gazdag vasban, kalciumban és B6-vitaminban. Az új évezredben megnőtt a tudomány érdeklődése medicinális felhasználása iránt, így a kutatások révén már tudjuk, milyen mechanizmus áll a gyulladásgátló és tumorellenes hatás hátterében (Peng CH és munkatársai: Supercritical fluid extracts of rosemary leaves exhibit potent anti-inflammation and anti-tumor effects; Bioscience, Biotechnology, and Biochemistry), továbbá bebizonyosodott, hogy valóban serkenti a memóriát és a koncentrációt (Mark Moss és Lorraine Oliver: Plasma 1,8-cineole correlates with cognitive performance following exposure to rosemary essential oil aroma; Therapeutic Advances in Psychopharmacology), akadályozza az agy öregedését és a tumorsejtek növekedését (Cheung és Tai: Anti-proliferative and antioxidant properties of rosemary Rosmarinus officinalis; Oncology Reports), valamint felhasználható a diabétesz és a makuladegeneráció elleni harcban is (Elvira de Mejia és munkatársai: Bioactive Compounds from Culinary Herbs Inhibit a Molecular Target for Type 2 Diabetes Management, Dipeptidyl Peptidase IV; Journal of Agricultural and Food Chemistry, illetve T. Rezaie és munkatársai: Protective effect of carnosic acid in models of oxidative stress and light-induced retinal degeneration; Investigative Ophthalmology & Visual Science).

A menták családjába tartozó rozmaring számos rokona is fájdalomcsillapító, gyulladásgátló, mikrobaellenes hatású, ezért gyakran együtt használják őket az izomsérülések külsődleges kezelésében használatos készítményekben. Ilyen rozmaringrokon a Mediterráneum nyugati feléből származó levendula (Lavandula officinalis vagy újabban Lavandula angustifolia), aminek virágából és leveléből desztillálással kivont olaját külsőleg, teáját belsőleg, virágát fűszerként (többek között a provence-i fűszerkeverék összetevőjeként) alkalmazzák. A levendulaolaj hordozóolajban hígítva masszázsterápiában, stresszoldásra, az izmok lazítására is használatos, azonban azon kevés illóolajok közé tartozik, amit helyileg hígítás nélkül is alkalmazhatunk, pl. a sérült terület megtisztítása után annak fertőtlenítésére.

 

Rokonok és egyéb növényfajták

Az izomsérülések külsődleges kezelésében alkalmazott készítményekben rozmaringon és levendulán kívül gyakran megtalálhatjuk egy egzotikus helyről, Ausztráliából és Tasmániából származó növény, az eukaliptusz illóolaját is, mivel az is kiváló antibakteriális anyag (az eukaliptusz ezenkívül vírusellenes hatású is). Egyébként nem véletlen, hogy a rozmaring és az eukaliptusz hasonló keringésfokozó és antibakteriális hatású, mivel mindkettőnek fontos komponense a bőrön át jól felszívódó kámfor és az eukaliptol (a szárított rozmaringlevél kb. 20 százaléka kámfor), amely hatóanyagok évszázadok óta használatosak fertőtlenítőszerekben, izom- és ízületi fájdalom elleni krémekben. Sőt, a kámfort már az ókori Egyiptomban is használták fertőtlenítésre: egyik összetevője volt a múmiák balzsamozására szolgáló keveréknek.

Ha szóba kerül a kámfor, érdekességképp érdemes megemlíteni egy Japánban, Kínában és Borneó szigetén élő örökzöld fát: a babérfélék családjába tartozó, fahéjrokon Cinnamomum camphora – kámforfa – a kámfor egyik legbőségesebb forrása. A kámforfa maga kedvelt bútorfa Kínában, mivel a rovarok messze elkerülik, és leginkább értékes anyagok tárolására alkalmas szekrények készítésére használják – így a hagyományos patikákban kámforfa szekrényekben őrzik a gyógykészítményeket.

További gyógynövények, amelyek használatosak az izomsérülések kezelésében a szintén mediterrán régióban őshonos babér (Laurus nobilis), valamint az európai eredetű árnika (Arnica montana), mivel mindkettő gyulladásgátló, szövetregeneráló hatású. Nicholas Culpeper, a 17. században élt angol herbalista orvos gyógynövénygyűjteményében külön kiemeli, hogy milyen jelentős hatékonysággal alkalmazható a babérolaj sajgó izmok kezelésére, míg a modern Cochrane-gyűjtemény az árnikával foglalkozik: Topical herbal therapy for treating osteoarthritis című összefoglalójában kifejti, hogy a megfelelő mennyiségű árnikát tartalmazó gélek valószínűleg ugyanolyan jól enyhítik a fájdalmat és javítják a funkciót, mint a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID).

 

Nem szteroid gyulladásgátlók

A gyógynövénytartalmú készítményeken kívül valóban a NSAID-ek jelentik az izomsérülések kezelésében is a legfontosabb segítséget. A Cochrane-kollaboráció szerzői idén nyáron áttekintették a rendelkezésre álló vizsgálati eredményeket, és megállapították, hogy a szájon át fogyasztható nem szteroid gyulladásgátlók nem rosszabbak az izomhúzódások, -zúzódások és -rándulások kezelésében, mint a paracetamol vagy az opioidok (Jones P. és munkatársai: Oral non-steroidal anti-inflammatory drugs compared with other oral pain killers for sprains, strains and bruises). A szerzők mindehhez azt is hozzáteszik, hogy a szakirodalom átvizsgálása során nem találtak olyan tanulmányt, ami a NSAID-ek és a komplementer gyógyászati módszerek eredményességét hasonlította volna össze, sőt olyan tanulmányt sem, amelyik azt vizsgálta volna meg, hogy milyen az egyes kezeléstípusok után az újbóli sérülés kockázata.

A nem szteroid gyulladásgátlók természetesen helyi kezelés formájában is alkalmazhatók az izomsérülésekkel járó tünetek enyhítésére.

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés