hirdetés
hirdetés
2022. november. 30., szerda - András.
hirdetés

Interaktív program közvetít a depressziós beteg és az orvos között

Ha a betegnek a háziorvosi rendelőjében módja van egy, a depressziós betegek számára kifejlesztett interaktív program használatára, akkor kétszeresére nő annak esélye, hogy mer beszélni problémájáról orvosának, és javul az antidepresszívumokkal kapcsolatos compliance is.

hirdetés

A UC Davis kutatóinak vizsgálatának adatait a Journal of the American Medical Association (JAMA) című lap november 5-i online kiadásában hozták nyilvánosságra. Ebben azt a stratégiát tesztelték, amikor a háziorvosi váróban eltöltött időt használják ki arra, hogy a betegeket arra bátorítsák, hogy beszéljenek orvosukkal depressziós tüneteikről. Miközben a kezelésben részesülő betegek vagy a depresszió gondozásában jártas szakemberhez utalt társaik nem számoltak be mentális állapotuk javulásáról 12 hét elteltével, addig azok a betegek, akik megfelelő információkat kaptak a depresszióval kapcsolatosan, bátran mertek kérdezni háziorvosuktól mentális állapotukról.

„Egy könnyen kezelhető számítógépes programot állítottunk össze, mely segítséget nyújt a betegeknek a depresszió tüneteinek felismeréséhez, illetve csökkenti a háziorvossal való beszélgetés közben érzett kényelmetlenséget és javítja a szükséges kezelés elfogadását – mondja Anthony Jerant, a UC Davis család- és közösségi orvostani professzora. – Ez a rövid és viszonylag olcsó beavatkozás könnyen és széles körben alkalmazható az egészségügyi ellátás igen különböző helyszínein.”

A depresszió sokszor fel nem ismert és nem kezelt kórállapot, mely felett a rutin orvosi vizitek során könnyű elsiklani. Bár nehéz becslésekbe bocsátkozni arról, hogy hány embert érint e nem kezelt depresszió problémája, az Egyesült Államok prevenciós szolgálatának (CDC, Centers for Disease Control) adatai szerint országos szinten minden tizedik felnőttnél állnak fenn depressziós tünetek. A mentális egészséggel foglalkozó országos intézet szerint a depresszív zavarok 14,8 millió lakost érintenek az Egyesült Államokban, ami éves szinten 6,7 százaléknak felel meg a 18 évesnél idősebb populációban. Nem kezelt esetekben a depresszió nagy anyagi terheket ró a társadalomra, mérgezi az emberi kapcsolatokat, munkahelyi konfliktusok forrásául szolgálhat, rontja az életminőséget, alkohol- és drogfogyasztóvá teheti a beteget, és egyes esetekben fokozza az öngyilkosság kockázatát is.

A mostani vizsgálatba összesen csaknem 900 beteget vontak be 135 háziorvosi praxisból. A háziorvosi vizitet megelőzően minden betegnél szűrővizsgálat történt depresszió kimutatására. Ezt követően a betegek véletlen besorolás alapján az alábbi háromféle beavatkozás egyikére kerülhettek: 1) videó (mely a depresszió felismerésére, valamint a tüneteknek a háziorvossal való megvitatására irányul); 2) interaktív multimédiás számítógépes program (mely állandó visszacsatolást nyújt a betegnek, illetve a különböző súlyosságú tünetekhez és terápiás preferenciákhoz igazított információkat biztosít; és 3) a depresszió témájától független videó az egészséges alvásról.

A klinikusok nem ismerték, hogy az adott beteg melyik intervenciós csoportba tartozott. Közvetlenül a háziorvosi vizit után a kutatók felmérték, hogy a beteg beszélt-e depressziójáról a háziorvossal, illetve az orvos ellátta-e recepttel vagy beutalta-e mentális gondozóba a beteget.

Az eredmények azt mutatják, hogy azok a betegek, akik a vizit előtt megnézték a depresszióról szóló tájékoztató videót vagy használták az interaktív számítógépes programot, kétszer akkora arányban beszéltek depressziójukról az orvosi vizit során. Az interaktív számítógépes programot használók körében szignifikánsan nagyobb volt azok aránya, akiknek gyógyszert írt fel orvosuk vagy pszichiátriai gondozóba utalta őket (26 százalék), mint azok csoportjában, akik a depresszióról szóló, illetve az alvásról szóló videót nézték meg (17,5 százalék, illetve 16,3 százalék). A számítógépes program azokban az esetekben volt a legjobb hatású, ahol a legsúlyosabb mértékű depresszió állt fenn a vizsgálatba való belépéskor elvégzett szűrővizsgálat szerint.

A kutatók ezen túlmenően tanulmányozták az intervenció hatását azoknál is, akiknél a szűrő jellegű alapvizsgálat szerint nagy valószínűséggel nem állt fenn depresszió. Ebben a csoportban kicsi volt a vényfelírás és a beutalás aránya (5 százalék), és nem mutatkoztak különbségek az intervenció módjától függően. Richard Kravitz, a UC Davis belgyógyász professzora szerint igen fontos, hogy a közegészségügyi intervenciók során kerüljük a felesleges kezeléseket, melyek több kárt okoznak, mint hasznot, emellett az anyagi források elpazarlásához vezetnek. „Élt bennünk az aggodalom, hogy az intervenciók révén olyan személyeknél is kezelésre kerülhet sor, akik valójában nem is szenvednek depresszióban. Interaktív számítógépes programunk azonban azoknak nyújt segítséget, akik leginkább rá vannak szorulva a kezelésre, miközben nem növeli a szükségtelenül kezelt betegek számát” – mondja a vizsgálat vezetője. A most tesztelt módszerek előnyeként említi, hogy az alkalmazott videók megtekintése mindössze 3 percet vett igénybe, és négyféle különböző videót készítettek a célcsoport nemének és szociális helyzetének megfelelően. Az interaktív számítógépes programot a betegek 2−15 percig, mediánértékben 5 percig használták.

Kravitz feltételezése szerint a tájékoztató videó nem érte el a megfelelő hatást, mivel – a televíziós gyógyszerreklámokhoz hasonlóan – többszöri ismétlés lenne szükséges ahhoz, hogy kellően hatékony legyen. Ezzel szemben az interaktív számítógépes programmal rövid idő alatt egyénre szabott információkat lehet átvinni, mely már egyszeri alkalmazás esetén is nagy hatékonyságot biztosít.

A UC Davis kutatói további vizsgálatokat terveznek a számítógépes program finomítására, hogy azok a betegek is azonosíthatók legyenek a segítségével, akiknek depressziója intenzívebb kezelést kíván.

 

Dr. S.I.
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés