hirdetés
hirdetés

Új igazgató lobbizik az innovatív cégekért

Ideje lenne csökkenteni a gyógyszeripari terheket!

Gyógyítani akkor is kell, ha kampányidőszak van, így olyan, hogy nem történik semmi, nem létezik, mondja Holchacker Péter, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) új igazgatója.

hirdetés

– Korábban mindig a nemzetközi gyógyszercégek hazai világából érkezett az AIPM igazgatója, így megjelenése e poszton – közismert gyógyszeres háttér nélkül – némi meglepetést okozott.

– Való igaz, hogy az utóbbi öt évben az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének – ETOSZ – igazgatójaként dolgoztam, de az elmúlt 15 esztendőben döntően gyógyszeres kérdésekkel foglalkoztam. Pályámat például egy olyan cégnél kezdtem, amelyik kimondottan gyógyszercégeknek adott üzletviteli tanácsadást, az Egészségbiztosítási Felügyeletnél pedig többek között a gyógyszerpiac felügyelete tartozott hozzám. Ami pedig az ETOSZ-t illeti, ez az egészségügynek ugyan egy másik, de nagyon hasonló, a gyógyszervilággal szorosan együttműködő szegmense.

– Az egyesület tagvállalatai – érthető módon – egyéni piaci érdekeik mentén mozognak. Az igazgató feladata nyilván összefogni az időnként akár egymással is vetélkedő cégeket, valamennyiük közös céljai érdekében. Ennyi?

– Minden ilyen típusú érdekképviseleti szervezetnek az a legfontosabb feladata és célja, hogy összefogja, képviselje, közvetítse és magyarázza a mindenkori döntéshozóknak és szakmai partnereknek az általa képviselt iparág tagvállalatainak szempontrendszerét. Ez azonban sohasem egyéni érdekeket takar, hanem azokat, amelyek a szabályozás és szakpolitika környezetének egészére vonatkoznak.

– Gyakorlatilag iparági lobbista?

– Büszkén vállalom: igen. Annak ellenére, hogy Magyarországon e fogalomnak van egy meglehetősen negatív konnotációja, miközben világszerte az ágazati érdekképviseletnek ez az elfogadott rendje – többek között meglehetősen régóta nálunk is. S rögtön hozzá kell tenni, ez nem csak az iparági szereplők érdekeit szolgálja, komoly segítség a mindenkori kormányoknak is, hiszen a párbeszédhez – bár ez utóbbival a döntéshozók eltérő habitusukból adódóan más-más intenzitással élnek – rendelkezésükre áll egy jogszerűen és etikusan kialakított fórum, az egyesület. A gyógyszeripar rendkívül szabályozásérzékeny terület, amelynek minden egyes részeleme valamilyen szakpolitikai döntéshez kapcsolódik, jogszabályok által behatárolt. Nagyon keményen, részletesen szabályozott ágazat, ahol a megkérdőjelezhetetlen jó szándék mellett is sokszor kihívást jelentenek a mindennapok – úgy a hatósági, mint a piaci szereplők számára. Ebből adódik tehát a tennivalónk is, amely a hatósági egyeztetésektől kezdve, a költségvetési tárgyalásokon, s a legkülönbözőbb jogi előírások folyamatos elemzésén keresztül a kapcsolódó szakmai javaslatok, konkrét előterjesztések megfogalmazásáig terjed, hiszen mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Munkánk során azonban nem pusztán a szűken vett gyógyszerügyi kérdésekre koncentrálunk, számolnunk kell a folyamatosan alakuló nemzetgazdasági adottságokkal, költségvetési környezettel, egészségpolitikai koncepcióval, szakmai irányelvekkel. Mindezekhez igyekszünk a legoptimálisabb véleményeket megfogalmazni.

– Választások előtt állunk, több évtizedes hagyomány, hogy ilyenkor háttérbe szorul a szakpolitika, mindenki a kampányra fókuszál. Bár ez – épp a gyógyszerpiacon – épp megdőlni látszik. 

– Az egészségügy folyamatos üzem, a betegségek sohasem pihennek, így ezt mi sem tehetjük meg. Szóval mivel gyógyítani akkor is kell, amikor éppen kampány van, így olyan, hogy nem történik semmi, nem létezik. Mindig vannak akut kérdések, amiket kezelni kell. Az elmúlt időszakban például a tételes beszerzésű gyógyszerkészítmények esetében tervezett új típusú közbeszerzések kapcsán adott hangot aggodalmának, s fejtette ki több alkalommal is szakmai álláspontját szervezetünk. A másik fontos, napirenden lévő kérdés az új készítmények befogadása, ami Magyarországon – még a környező országokhoz képest is – meglehetősen lassú, miközben nekünk az a célunk és feladatunk, hogy a magyar betegek ugyanolyan eséllyel jussanak hozzá a korszerű terápiákhoz, mint legalább a velünk azonos adottságú államokban. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt a relatív, és sajnos egyre inkább abszolút lemaradásunkat továbbgondoljuk, olyan problémákba ütközünk, amelyekkel foglalkoznia kell minden felelős ágazati szereplőnek. Az onkológiai ellátás esetében például meglehetősen régen – 2006-ban – fogalmazták meg az utolsó nemzeti szintű stratégiát, azóta viszont rengeteg minden történt, új terápiák, eljárások, gyógyszerek jelentek meg, rengeteget lépett előre a szakma. Ez a terület tehát újragondolásra-fogalmazásra szorul, megteremtve egyúttal azt az egységes szakmai szempontrendszert is, ami ma már minimum elvárható egy az ellátórendszerének minőségére büszke országban. Egy másik, számunkra kiemelten fontos kérdés a gyógyszeripari különadóké. Ma már többen hajlamosak elfelejteni, hogy a még 2006-ban megfogalmazott gyógyszer-gazdaságossági törvény által előírt kötelezettségek mértéke és köre a válságra való hivatkozással folyamatosan bővült, miközben a gyógyszercégek mindig igen fegyelmezetten teljesítették befizetési kötelezettségeiket. Összevetve azonban a többi, válságadóval terhelt szektorral, arányaiban messze a gyógyszeripar a legjobban terhelt ágazat. Korábban egyértelműen arról volt szó, hogy az emelt adókat addig kell fizetni, amíg tart a gazdasági válság, amiből mára egyértelműen kilábalt az ország. A kormány meg is kezdte a legkülönfélébb különadók csökkentését, illetve kivezetését, a gyógyszeripart érintően azonban ezek a lépések még váratnak magukra. Fontos feladatunk tehát annak bemutatása, hogy ma már minden makrogazdasági jellemző amellett szól, hogy itt a lehetőség az ígért csökkentésre – már csak azért is, mert jelen formájukban a gyógyszeripari terhek jelentősen csökkentik a hazai cégek versenyképességét.

– Visszatérve a befogadásra, e téren azért történt némi változás, hiszen idén tavasztól 15 új fontos, innovatív gyógyszer jelent meg a támogatott palettán.

– Igen, de közben további 55 vár befogadásra, és az új finanszírozási-beszerzési elképzelések egyből le is rontják a befogadásokkal elért eredményeket.

– A kassza határai nem végtelenek, nincs mindenre pénz.

– Egy-egy készítmény drágasága nem ördögtől való, számos olyan technika létezik, amivel a magas ár kezelhető, s amely módszereket egyébként meglehetős magabiztossággal alkalmaz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő is. Azt se felejtsük el, hogy a ma igen olcsó gyógyszerek egykoron, piacra lépésükkor új, drága készítmények voltak. Ahhoz, hogy folyamatosan bővüljön a terápiás választék, hogy azokat a betegeket is túléléshez segítsük, akik számára ma nem adatik meg ez a lehetőség, ahhoz innovációra van szükség. Ha ez nem így van, akkor a most drágállt készítmények nem válhatnak a terápiás mindennapok részeivé, csakúgy, mint a ma már könnyen elérhető, egykoron igen drága gyógyszerek.

– Az elmúlt évtized jelentős változásokat hozott a gyógyszeriparban. Lejártak azok a szabadalmak, amelyek a legnagyobb bevételeket hozták, miközben az egyre nagyobb teret nyerő biológiai készítmények kutatása, gyártása jelentősen meghaladja a korábbi költségeket, s a 2008-as gazdasági válság is alaposan megtépázta az ágazatot. Létezik még egyáltalán a Big Pharma?

– Ami erről a köztudatban él, annak már régen vége. Átalakult az ipari háttér, a cégek jó része nem elszigetelt kutatóbázisként működik, a fejlesztés, az innováció ma már nagyon könnyen rendszerbe szervezhető szerte a világon. Ezzel párhuzamosan tovább erősödött a cégek társadalmi felelősségvállalása is, az iparág nem pusztán értékesít, hanem az ellátórendszer szerves részeként veszi ki részét a betegek gyógyításának folyamatából. Így van ez idehaza is, melynek egyik fontos állomása az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézettel szakmai együttműködésben szervezett betegszervezetek akadémiája, vagy például társadalmi felelősségvállalásunk legfontosabb fókuszterülete, az egészségértés. Ez utóbbi arról szól, hogy miként tudom használni az egészségemmel kapcsolatos információkat, mit értek meg ebből, s hogyan fordítom le e tudást a mindennapi életemre. Ez azért rendkívül fontos, mert ha a beteg nem érti meg, hogy mi a baja, mi az esetében alkalmazott terápia lényege, ebben neki mi a feladata, mit kell tennie, s mit kell mellőznie, akkor nem beszélhetünk hatékony egészségügyről. Amennyiben közösen teszünk az egészségértés fejlesztéséért, úgy egyéni, mint közösségi szinten egyaránt hatalmas nyereséget érhetünk el. Ebben maximálisan elkötelezett az AIPM közössége, s a pozitív változás első jelei már láthatók is: az idén ismét meghirdetett Nekem Szól Egészségértés Pályázatunkra minden korábbinál több, igen értékes és előremutató nevezés érkezett, ami azt mutatja, hogy minden probléma ellenére a hazai egészségügyben vannak elkötelezett és felelős szereplők, akik a mindennapjaikban is tesznek a magyar egészségügy élhetőbbé tételéért. Kiemelten fontos feladatunk, hogy ezt a folyamatot támogassuk.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés