hirdetés
hirdetés
2021. december. 04., szombat - Borbála, Barbara.
hirdetés

Idegrendszerre ható teakeverékek

Gyógyteák a gyógyszertárban

Most induló sorozatunkban sok évtizedes „teadrogos” tapasztalataimat adom közre. Vallom, hogy a betegekkel és – szükség esetén az orvossal – megbeszélt, testre szabott gyógytea-keverékeket hazai gyógynövényekből el lehet(ne) készíteni a közforgalmú gyógyszertárban.


Régen a hozzáértő asszonyok, ritkábban emberek a mezőn, réten vagy erdőben gyűjtött gyógynövényt a száraz kamrában fellógatták, és amikor szükség volt rá, használták például „teának es jó hasfájástól” megjegyzéssel. A gyógynövény-csokrok manapság újra divatba jöttek, sőt újabban a nem mérgező dísz- és gyógynövényeket frissen, vagy sütve, főzve meg is eszik

Gyógynövény-ismeretet – nem éppen helyes elnevezéssel „farmakognóziát” – szervezett formában ma már nem csak gyógyszerészeknek oktatnak az egyetemeken. Természetgyógyászoknak szóló tanfolyamokon, továbbképzőkön akár levelező oktatás formájában is bárkiből lehet „füves ember”. Így aztán a gyógyteák készítése is akárhol lehetővé vált. 

A gyógyszertárban gondosan feldolgozott, különféle termékkategóriákba sorolható teadrogokat lehet kapni – ha a gyógyszerésznek nem okoz túl nagy gondot és „megéri”, érdemes ezzel foglalkoznia, hiszen a gyógyszerésznek az egyetemen szigorlaton kell bizonyítania gyógynövényismereti alapműveltségét. Ebbe a körbe tartozik a fitoterápiás alkalmazás is. Az okleveles gyógyszerész így önállóan készíthet olyan teakeveréket, amihez szükség esetén az orvos véleménye is szükséges, különösen például akut lázas állapot, görcs, fájdalom esetén. 

Mindez tehát óriási lehetőség a gyógyszerészi gondozásban – ha adottak hozzá a feltételek.

Ne feledjük: a nagy magyar gyógyszerészek mind a tára mellett kezdték felfedező munkájukat, és a gyógyszerészdoktori diplomának csak konstruktív labormunkával van értelme. Örömmel is olvasom a szaklapokban, hogy sokan érdeklődnek a teakészítésre alkalmas gyógynövények iránt, melyekre a legjobb talán a teadrog elnevezést használni. A gyógyszerészek többsége szívesen készítene akár egyénre szabott összetételű gyógytea-keverékeket is, ha legalább annyi drog állna rendelkezésére, amennyi érvényes gyógyszerkönyvünkben megtalálható. 

A legnagyobb gond ezzel kapcsolatban az, hogy az európai gyógyszerkönyvvel összhangban, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is sok olyan teadrog van, ami nehezen beszerezhető, vagy eddigi használatának kevésbé volt hagyománya. Ilyenek például: Anisi stellati fructus, Ballotae nigrae folium, Bistortae rhizoma, Boldo folium, Centellae asiaticae herba, Cynarae folium, Eucalypti folium, Fraxini folium, Hamamelidis folium, Harpagophyti radix, Hydrastis rhizoma, Lythri herba, Oleae folium, Orthosiphonis folium, Plantaginis ovatae semen, Polygalae radix, Psyllii semen, Rhamni purshianae cortex, Salviae trilobae folium, Verbenae citriodoratae folium). A ritkábban használt, főleg külföldi drogok nehezen szerezhetők be nagykereskedőktől, és minőségük sokszor nem felel meg a követelményeknek. A drogok helyettesítése pedig azért jelent külön problémát, mert a fő hatóanyagon kívül sajátos „mellékkomponenseket” is tartalmaznak. Épp ezért születtek a szabványos vényminták, közöttük nem egy species. 

A FoNo nem is előírás-gyűjtemény, hanem – ahogy neve is kifejezi – vényminta-„példatár”. Egyes gyógyszertárakban ma is megvan a könyvespolcon az 1986-ban megjelent, stencilezett „Gyógyszerészi Kézikönyv – Manuale Pharmaceuticum” (felelős kiadó: Nikolics Károly, az MGYT akkori elnöke). Ez a kiváló „materia medica” példaszerűen járult hozzá a galenusi és magisztrális gyógyszerészet megújulásához. Ajánlom elővenni, és újraértékelve, modernizálva használni! 

Tudnunk kell, hogy a teadrogok túlnyomó része túladagolás esetén sem okoz jelentős mellékhatást; a mérgező teadrogok közül csak a vérehulló fecskefű drog minősül egykeresztesnek.

Most induló sorozatunkban sok évtizedes „teadrogos” tapasztalataimat adom közre. Vallom ugyanis, hogy a betegekkel és – szükség esetén az orvossal – megbeszélt, testre szabott gyógytea-keverékeket hazai és gyógyszerkönyvi vagy szabványban jellemzett gyógynövényekből el lehet készíteni a közforgalmú gyógyszertárban. Ehhez persze „igazi” gyógyszerészre van szükség, nem diplomás kereskedőre.   

Olaszországban és Németországban az egyénre szabott gyógytea-forgalmazás mindennapos és sikeres gyakorlat. Ha a beteg visszatér, akkor állandó ügyféllé válhat, javíthatja a „forgalmat és jövedelmezőséget”. 

A betegségek (tünetcsoportok) szerint tárgyalt teadrog-keverékeknél szándékosan nem tüntetem fel a mennyiséget. Döntse azt el a gyógyszerész, miután beszélt a beteggel. Az összetétel bármikor módosítható. Nem lesz szó a növényi készítményekről, noha ezekből is lehet készíteni magisztrális gyógyszereket a gyógyszertárban. 

Útmutatóként egy-egy csoportosításon belül összetételekre adok példát. A főhatásért felelős drogot külön megjelölöm, ezek közül legalább az egyik nélkülözhetetlen. A fő komponensekből 100 g-ra vonatkoztatva akár 30-40 g legyen a tömegarány. A többi, egymással helyettesíthető (valójában sohasem helyettesítés, hiszen minden drog összhatása más és más!) teadrogot is felsorolom, az általam jónak vélt fontossági sorrendben. Így az elkészíthető teakeverék variációja nagy

Figyelembe kell venni, hogy a sokkomponensű teakeverék nem hatásosabb, mint a kevés drogból álló, hiszen a fő hatásért felelős alkotórész hígulása következtében a keverék annál kevesebb fő hatóanyagot tartalmaz, minél több drogból áll. 

Tudományosan igazolt, bizonyított szinergista hatásról gyógyteák esetében nagyon nehéz véleményt alkotni. De ez is lehetséges. Teakészítéskor a vegyes szöveti szerkezetű drogokból álló keverékeket célszerű egy percig forralni a teavízzel, majd lefedve állni hagyni, és leszűrni. Az ilyen vizes kivonás, ha nem is teljes hatékonyságú, de elég kíméletes, továbbá elegendő a mikrobiológiai szennyezők jelentős csökkentéséhez. 

A teadrogok kúraszerű alkalmazása esetén célszerű egy-egy hét szünetet közbe iktatni annak érdekében, hogy az esetlegesen túl sok cserzőanyag ne terhelje a májat. A kúra eredményességét nem csökkenti a rövid ideig tartó „májkímélés”.

 

Idegrendszerre ható teakeverékek 

Központi idegrendszerre közvetlenül ható nyugtató vagy élénkítő gyógynövényeket előirat nélkül tilos használni, mert ezek megszokhatók és kábítószerélvezethez vezetnek (pl. mák, indiai kender stb.). 

 

Nyugtató, álmatlanság elleni teakeverékek lehetséges összetevői 

A nyugtató hatású macskagyökeret és komlótobozt illóolajat tartalmazó, relaxáló és ízjavító drogokkal egészítjük ki. Túlérzékenység vagy kisebb fokú interakció esetén, igen ritkán előfordulhat, hogy mellőzni kell az orbáncfű-drogot.             

            Macskagyökér – Valerianae radix (főhatás)

            Komlótoboz – Lupuli flos (strobulus) (főhatás)

            Citromfű vagy citromfűlevél – Melissae herba seu folium

            Orbáncfű – Hyperici herba

            Borsmentalevél – Menthae piperitae folium

            Levendulavirág – Lavandulae flos

            továbbá (vagy-vagy):

            Sárkányfőfű – Dracocephali herba

            Csipkebogyó – Rosae pseudofructus

            Ánizstermés – Anisi fructus

            Zabfű – Avenae herba

            Kamillavirágzat – Matricariae flos

 

Szívidegesség esetén használható teakeverékek lehetséges összetevői

            Macskagyökér – Valerianae radix (főhatás)

            Galagonyavirág vagy galagonyatermés – Crataegi flos seu fructus (főhatás)

            Szúrós gyöngyajakfű – Leonuri cardiaceae herba (főhatás)

            Fehér fagyöngyfű – Visci herba (stipes)

            Citromfű vagy -levél – Melissae herba seu folium

továbbá (vagy-vagy):

            Borsmentalevél – Menthae piperitae folium

            Vadcsombor (vad kakukkfű) – Serpylli herba

            Hársfavirág – Tiliae flos

            Cickafarkfű – Millefolii herba

            Lestyángyökér – Levistici radix

            Sárkányfőfű – Dracocephali herba

            Édesköménytermés – Foeniculi fructus

Használat: 1 teáskanál keverékre 1 csésze (kb. 2 dl) vizet öntünk, melegítjük, 1 percig lassan forrásban tartjuk, lefedve 5-10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Lefekvés előtt 1 csészével, esetleg ebéd után is 1 csészével. Mindig frissen készítjük és fogyasztjuk.

Dr. Szabó László Gyula, az MTA doktora, emeritus professzor Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés