hirdetés
hirdetés
2020. október. 24., szombat - Salamon.
hirdetés

Reumatikus panaszok helyi kezelése: van-e alternatívája a gyulladáscsökkentőknek?

Gyógynövények az ízületi betegségek terápiájában

Bár a reumatoid artritisz jövőbeni kezelésében nagy reményt fűznek a biológiai gyógyszerekhez, a jelen terápiájának talán legszélesebb körben alkalmazott szerei a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID). Jóllehet utóbbi készítmények alkalmasak az akut fájdalom csillapítására, a betegség jellegéből adódóan nem nyújtanak teljes megoldást, mivel alkalmazásuk időtartama korlátozott. A mellékhatások mérséklése érdekében a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket lokálisan is alkalmazzák. Hasonló módon több természetes anyagot, növényi kivonatot tartalmazó készítményt is felhasználnak, azonban ezek jelentős része nem a gyulladás csökkentésével, legalábbis nem a NSAID-okhoz hasonló módon fejti ki hatását.

hirdetés

Az ízületi fájdalom kezelésére használt anyagok egyik legrégibb csoportját a vérkeringést fokozó szerek jelentik. Hiperemizáló tulajdonságának köszönhetően számos gyógynövényt alkalmaznak az ízületi betegségek terápiájában, amelyek hatásukat a reumatikus terület vérkeringésnek fokozásával érik el. Ezek a termékek ugyan nem hatnak a betegség lefolyására és a gyulladást sem mérséklik számottevően, de átmenetileg enyhítik a fájdalmat. A kiegészítő terápiában napjainkban is helyet kapnak.

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) illóolaja és a növény kivonata az egyik legrégibb, ízületi panaszokra használt szer. Egyes komponenseinek köszönhetően kezdetben hűsítő érzést kelt, amit később vérbőség kialakulása követ. A hiperemizáló hatása mellett gyulladáscsökkentő, analgetikus, antioxidáns, illetve a prosztaglandinok szintézisét moduláló hatással is rendelkezik, amelyek mindegyike előnyös az ízületi betegségek kezelése szempontjából. A kámfor (amelyet eredetileg a Cinnamomum camphora fából, azaz a kámforfából nyertek) szintén jól ismert hiperemizáló tulajdonságáról. A gyógyászatban alkalmazott kenőcsök általában 3-10% közötti kámfortartalommal rendelkeznek. A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) illóolajának legfontosabb komponense a timol, amely nemcsak antibakteriális  tulajdonsággal bír, hanem a hiperémizáns hatás kialakulásában is szerepet játszik. A borsmenta (Mentha x piperita) illóolajának fő komponense a mentol, amely a bőrön hűsítő érzést kelt, csökkenti a fájdalomérzékenységet, ezért fájdalomcsillapító bedörzsölőszerként szintén használható reumatikus megbetegedések esetén. A közönséges boróka (Juniperus communis) illóolaja bőrizgató hatása révén ugyancsak megtalálható a termékekben.

Az előzőektől némileg eltér  a csípős paprika kivonata. Ebben az extraktumban a hatást a csípős ízű kapszaicinoidok fejtik ki, amelyek fő képviselője a kapszaicin. Bár a kapszaicin régóta ismert vegyület, tulajdonságainak, hatásainak megismerésével ma is úgy vélik,hogy alkalmazása a krónikus betegségek fájdalomcsillapítása területén nagy előrelépést jelenthet – közvetlenül is, de leginkább közvetve. A ma használatos fájdalomcsillapítókkal ellentétben ugyanis a kapszaicin teljesen más támadásponton keresztül fejti ki a hatását, hiszen a vegyület közvetlenül a C-típusú szenzoros neuronokon hat, amelyek a fájdalomérzet kialakításában szerepet játszó impulzusok közvetítésében nagy jelentőséggel bírnak. A kapszaicin az érzőideg végződéseken található TRPV1 receptorokhoz kapcsolódik, ezáltal pedig több mechanizmus együtteseként – a neuronok afferens, illetve lokális efferens funkciójának modulálásával – alakítja ki a rá jellemző analgetikus hatást. A kapszaicin alkalmazásával az idegvégződések P-anyag (SP) raktárai kimerülnek, ennek következtében csökkennek az artritiszes exacerbációk, illetve a gyulladás kialakulásában szerepet játszó citokinek (IL-6,-10) mennyisége is jelentősen mérséklődik a szinoviális folyadékban. Emellett a kapszaicin a receptorhoz kapcsolódva képes tartós refrakter állapot kialakítására, ezáltal deszenzitizálja a primer szenzoros neuronokat és meggátolja a nocicepció kialakulását.

A kapszaicin hatásosságát több humán vizsgálat során is tesztelték. Egy kettős vak, placebókontrollos vizsgálat keretében több mint 100, osteoartritisszel diagnosztizált beteg esetében alkalmaztak 0,025% kapszaicin tartalmú krémet. A dermális készítményt napi 4-szer használták 12 héten keresztül. A vizsgálat befejeződésével az eredményeket a VAS-skála (vizuális analóg skála, amelyen a beteg bejelölheti a tünetek, jelen esetben a fájdalom súlyosságát) segítségével értékelték, ami a kapszaicin kezelés hatásosságát támasztotta alá. Emellett a kapszaicin hatását reumatoid artritisz kezelése érdekében is vizsgálták. Ennek keretében négy héten át napi négyszer alkalmaztak 0,025-0,075% kapszaicin tartalmú krémet, amelynek eredményeként a fájdalom szignifikáns csökkenéséről számoltak be.

A hiperemizáns szerek és a paprikakivonat (vagy a kapszaicin) a jelen terápiájának hasznos eszközei a kezelés kiegészítésére vagy akár monoterápiaként is. A vérkeringés fokozása ugyanis már önmagában is enyhítheti a fájdalmat, de a hatás a kapszaicin esetén ezen bőven túlmutat. Az már azonban a jövő zenéje, hogy lesz-e olyan, a kapszaicinhez hasonló módon ható, szájon át is alkalmazható hatóanyag, amely hosszú távon, biztonságosan alkalmazható a krónikus ízületi panaszok terápiájában.

Dr. Kovács Bernadett
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés