hirdetés
hirdetés

Az 1950. július 28-ai államosítás mint a gyógyszerészet gyásznapja

Gondolatok egy gyógyszerésztörténésztől a történelem politikai célú felhasználásának problémáiról

Egy magyar gyógyszerészethez kapcsolódó gyásznapnak magában kell foglalnia az 1938-1950 közötti időszak represszióinak, kifosztásainak, gyilkosságainak MINDEN áldozatát, írja a PharmaOnline-nak küldött cikkében dr. Dobson Szabolcs, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke..

hirdetés

Nemrégiben a Magyar Gyógyszerész Kamra elnöksége úgy döntött, hogy július 28-át, a gyógyszertárak államosításának 1950-es dátumát a Gyógyszerészet gyásznapjává minősíti. Az ötlet ihletője Bayer István professzor úr életében megjelent legutolsó cikkének címe: „Július 28. a magyar gyógyszerészet gyásznapja: 1950-ben ezen a napon államosították a gyógyszertárakat és a gyógyszerészek, az egészségügy „kizsákmányolói”, a proletárdiktatúra áldozataivá váltak” (1).

Amint Bayer professzor úr is írta, az államosításról ezidáig kevés történeti cikk született és kevés a könnyen elérhető forrásanyag, de a helyzet azért lassan változóban van. Folyamatban van egy levéltári mélységű kutatómunka is a holokauszttól az államosításig, amely minden bizonnyal az eddigi legkomolyabb történészi hozzájárulás lesz az 1944-1950 közötti időszakról szóló ismereteinkhez.

Az államosítással kapcsolatos eddig közölt főbb visszaemlékezések és másodlagos-harmadlagos források

Személyesen én is, valamint a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság (MGYTT), partnereink, kollégáink segítségével tettünk és teszünk azért, hogy az ismerethiány enyhüljön, és munkánk eredményeit folyamatosan publikáljuk a www.gyogyszeresztortenet.hu honlapon. Az alább említett közlemények is e honlapról teljes terjedelmükben letölthetők.

Az eddig született írások-vélemények nagy része lokális, illetve érzelmileg-politikailag átitatott. Sőt, a politikai-érzelmi jellegű személet elhomályosítja és gátolja a professzionális történelmi igényességet, amely pedig nélkülözhetetlen a történtek reális megítéléséhez.

Ami magát a “gyásznap” szót illeti, ehhez hasonló, a “fekete nap”, amit már 1997-ben, azaz 19 évvel ezelőtt publikált Écsy Zoltán, akinek egy írása ezzel a mondattal kezdődik: “A magyar gyógyszerész társadalom fekete napja volt 1950. július 28.” (2). Ebben az írásában Écsy Zoltán  röviden  ismerteti a Borsod-Abaúj Zemplén megyei patikák államosítását.

Ennél jóval részletesebb dokumentum áll rendelkezésünkre Baranya megyéből Szabó Pál, a Baranya megyei Gyógyszertár Vállalat (később Gyógyszertári Központ) első igazgatója nagyívű visszaemlékezéseiből, amelyet a család hozzájárulása és Szabó László professzor nagylelkű segítsége nyomán hamarosan publikálunk.

Az 1945. utáni évek magyar gyógyszerészetéről írott kiváló, átfogó összefoglalójukban Böszörményi János és Zboray Bertalan értékes adatokat közöl az államosításról is (3).

Kissné Ábrahám Katalin a Békés megyei államosítást is részletesen ismerteti a megye gyógyszerészetét bemutató átfogó munkájában (4).

Bács-Kiskun megye patikáinak történetét az államosítással egyetemben Lóránd Nándor foglalta össze (5).

A régi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli kerületének patikáiról államosítással kapcsolatos adatok találhatók Ébel Zita 1984-es doktori disszertációjában (6).

A Veszprém megyei gyógyszertárak államosítás előtti és utáni elnevezései Jankó-Szabó Sándorné 1986-os doktori disszertációjában szerepelnek (7).

Az államosításról (családi érintettsége folytán is) írt még Mohr Tamás (8), Horváth Dénes (9) és Dénes Lajos (9) is.

A megyei gyógyszertári központok államosítás utáni első évtizedét Kovács László összeállításában a Gyógyszerészet közölte 1960-ban (10).

Az államosítás szakmai kulturális emlékek pusztulását előidéző következményeiről Lóránd Nándor írt (11).

A Bayer professzor úr által hivatkozott cikkén (12) felül Nikolics Károly részletesebben érinti az államosítást egy 1993-ban megjelent írásában (13).

Végül, Kempler Kurt közölt egy három részes cikksorozatot  a Gyógyszerészetben 1988-ban (14, 15, 16), (amelynek egyikére (11)  Bayer professzor úr is hivatkozik). Ez az eddigi legprofesszionálisabb írás a gyógyszertárak és az államosítás történetéről, amelyben a szerző elemzi a már az 1945 előtt is fel-felmerült államosítási javaslatoktól az 1950-es államosításig terjedő időszakot. Ennek természetesen volt előzménye, mert Kempler Kurt már „A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón (1888-1914)” című könyvében is foglalkozott a témával (17).

Miről szól(hat) a gyásznap?

A gyásznap általában valamilyen nagyon tragikus eseményhez kötődik és a halállal asszociálódik. Esetünkben tehát a gyógyszerészet gyásznapja a régi gyógyszerészet kivégzésével, halálával lehet kapcsolatos. Nyilvánvalóan azt szándékozik kifejezni, hogy a mintegy 1500 tulajdonost érintő államosítás, a magángyógyszerészet megsemmisítése évtizedekre pontot tett a nyugat-európai típusú gyógyszertárhálózat létének, a magyar gyógyszerészet hagyományokból építkező, organikus fejlődésének végére. Ezen felül a tulajdonelvétel brutalitása és kicsinyessége tragikusan érintette számos kollégánkat és családjukat, nemcsak ott és akkor, hanem későbbre hatóan is. Semmiféle kompenzáció nem történt.

Nemcsak az 1500 kiebrudalt-kifosztott tulajdonosról van szó, hanem egy teljes fejlődési modell felszámolásáról. De lépjünk hátra és gondolkozzunk el egy pillanatra…

Megszoktuk, hogy a történelmet korszakoljuk, ami viszont elfedheti az egyes korszakokon átívelő folyamatokat. Esetünkben a Horthy korszak a szocialista időszakban gyógyszerésztörténeti szempontból nagyon kényes terület volt, hiszen a magángyógyszerészeten rajta volt a kisburzsoá és a polgári stigma, így feltehetően nem volt ajánlatos túlzottan – és főként nem-marxista szempontból – elmélyülni a korszak viszonyaiban. Így még mindig nagyon kevés és nagyon pontatlan ismereteink vannak ennek az időszaknak a gyógyszerésztörténetéről.

Mi következik ebből?

Az, hogy hamis, idealizált kép rögzült a történelemmel nem sokat foglalkozó kollégáink, szakmapolitikusaink fejében az 1945 előtti gyógyszerészetről, hiszen komoly utánolvasást és tanulmányokat igényelne a két világháború közötti időszak gyógyszerésztörténetének reális megismerése. Ehhez képest a kommunistákat sokkal precizebben és életszerűbben lehet gyűlölni, ráadásul a mai gyógyszerész-generációk nagy része a késői szocializmusban szerezte a diplomáját, így abban a rendszerben szocializálódott, tehát úgy gondolja, jól ismeri ezt az időszakot. Ami vagy így van, vagy – legtöbbször – nem, hiszen egyelőre még erről az időszakról sincsenek átfogó és részletekbe menő kutatásaink, számos dokumentum pedig félő, hogy megsemmisült.

Ha mármost a magyar gyógyszerészet organikus fejlődésének szétzúzását gyászoljuk az 1500 kollégánkat érintő tulajdonvesztésen túl, a fenti korlátoktól megszabadulva vegyük észre a következőket!

  1. 1938-tól: a régi magyar gyógyszerészet megsemmisítése a zsidótörvényekkel és más antiszemita jogszabályokkal kezdődött. Ezek következtében 302 “zsidó tulajdonú gyógyszertárat” vettek el régi tulajdonosaiktól, ami a magyarországi gyógyszertárak 15,38%-át jelentette (18). Fontos hangsúlyozni, hogy a Horthy korszak kapitalista jellegű volt, így a tulajdonelvétel kompenzációval zajlott, amit részletesen szabályoztak, szemben a magántulajdon szentségét tagadó 1950-es államosítással. Ugyanakkor ez a Tanácsköztársaság rövid időszakát követő második nagyarányú durva állami beavatkozás volt a gyógyszertári tulajdonviszonyokba.
  2. 1944: A belügyminiszter 170305/1944. és 18287/1944,számú rendeleteivel feloszlatta az Országos Gyógyszerész Egyesületet és az Okleveles Gyógyszerészek Egyesületét. Ugyanakkor a belügyminiszter 170125/1944 sz. rendeletével jóváhagyta az 1939-ben alakult Magyar Gyógyszerészek Nemzeti Szövetsége alapszabályait és elrendelte, hogy a feloszlatott egyesületek vagyona a Magyar Gyógyszerészek Nemzeti Szövetségét illeti (19). 1944 folyamán papírhiány miatt megszüntetnek, illetve összevonnak szaklapokat. A Magyar Gyógyszerészeti Társaságot (MGYT) nem oszlatták fel, de 1944. 03. 10-én tartotta XX., majd 1947. 03. 11-én a XXI. Közgyűlését. A társaság lapja 1944 szeptemberétől 1947 áprilisáig nem jelent meg. 1944-ben 1000, 1946-ben pedig 431 fős volt a taglétszám (20).
  3. 1944-1945: a II. világháborúban jelenlegi – nem teljes – ismereteink alapján – 300 kollégánk vált erőszakos halál áldozatává, akik közül 228 (76%) zsidó származású volt. Becsléseink szerint zsidó származású kollégáink kb. 30-35%-a vesztette életét (18). A II. világháborúban a magyar gyógyszertárhálózat nagy része károkat szenvedett. Az országban 119 patika maradt működtető nélkül és a budapesti patikák kb. 67%-a károsodott a harcokban (3). A végzős budapesti gyógyszerészhallgatókat kényszer-kitelepítették Németországba (21, 22).
  4. 1948: a magyar gyógyszeripar államosítása. Megalakult az Állami kezelésbe vett gyógyszertárak Nemzeti Vállalata. Egyesült a Budapesti Gyógyszerész Testület és az Országos Gyógyszerész Egyesület (3).
  5. 1949: megszűnt az MGYT-t, helyette 1951-ben megalakult a Gyógyszerészi Szakcsoport. Megalakul a Gyógyáru Értékesítő Nemzeti Vállalat. Megszűnik a magántulajdonú gyógyszer-nagykereskedelem (3).
  6. 1950 július 28 – a gyógyszertárak teljeskörű államosítása.

A fenti lista alapján láthatjuk, hogy a magyar gyógyszerészet organikus fejlődésének tönkretétele már 1938-tól elkezdődött és 1950-ben az államosítással vált teljessé. Ez tehát egy folyamat, amely nem köthető egyetlen eseményhez.

Egyfelől igaz, hogy tőlünk nyugatabbra lévő országok is átmentek az 1945-ig tartó eseményeken, de azután nem a kommunista fejlődési utat kényszerítették rájuk, így gyógyszerészetük is képes volt regenerálódni; nem szakadt meg hagyományokra támaszkodó fejlődésük. Másfelől, semmilyen rezsim pusztítását-felelősségét nem írja jóvá az, ha az utána következő is folytatja a rombolást.

Megállapíthatjuk, hogy a magyar gyógyszerészet szétverésében mind a fasiszta, mind a kommunista rezsim, azaz mindkét totalitárius ideológia kivette a részét. Amennyiben tehát a „gyásznap” keretében csak az 1950-eas államosítás során tulajdonvesztést szenvedett kollégáinkat gyászolnánk azzal a hamis tudattal, hogy ott és akkor, egyszeri húzással semmisítették meg a hagyományos magyar gyógyszerészetet, véleményem szerint súlyos tudományos, erkölcsi és szakmapolitikai hibát követünk el. Egy magyar gyógyszerészethez kapcsolódó gyásznapnak magában kell foglalnia az 1938-1950 közötti időszak represszióinak, kifosztásainak, gyilkosságainak MINDEN áldozatát.

Ennek hangsúlyozása részemről lelkiismereti és tudományos kérdés, ami vagy süket fülekre talál, vagy nem.

 

Hivatkozások

1. Bayer, I.: Július 28. a magyar gyógyszerészet gyásznapja: 1950-ben ezen a napon államosították a gyógyszertárakat és a gyógyszerészek, az egészségügy „kizsákmányolói”, a proletárdiktatúra áldozataivá váltak Gyógyszerészet 60. 420-422. 2016.

2. Écsy, Z: Miskolc város gyógyszerészete az államosítás után. Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997).

3. Böszörményi, J.; Zboray, B.: A magyar gyógyszerészet helyzete az 1945 utáni években. Comm. Hist. Artis. Med. 117-120 (1987)

4. Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlödése Békés megyében (1770-1950). Békés Megyei Levéltár

5. Lóránd. N.: Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről. Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közleményei, Separatum - Cumania III. Historia. Kecskemét, 145-181 (1975)

6. Ébel, Z.:  A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli kerületében /1746 - 1950/. Gyógyszerészdoktori értekezés. SOTE, Gyógyszerésztudományi Kar Egyetemi Gyógyszertára és Gyógyszerügyi  Szervezési Oktató Csoport, Budapest, 1984

7. Jankó-Szabó Sándorné: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Veszprém megyében 1700-1950-ig. Gyógyszerészdoktori értekezés. SOTE, Gyógyszerésztudományi Kar Egyetemi Gyógyszertára és Gyógyszerügyi  Szervezési Oktató Csoport, Budapest, 1986

8. Mohr, T.: Építőkövek a a magyar gyógyszerészet 1940 utáni történetéhez. ISBN 963 86268 87, Budapest, Dictum Kiadó, 2003

9. Dobson Szabolcs (szerk.): Magyar gyógyszerészek, magyar sorsok, 1924-2003. Önéletírás antológia. ISBN 963 86455 3 9, Budapest, Dictum Kiadó, 2004.

10. A megyei gyógyszertári központos eredményei. Gyógyszerészet (4), 250-256 (1960)

11. Lóránd, N.: Válasz ifj. Menner Ödön “Szóljunk hozzá” cikkére. Gyógyszerésztörténeti Diárium. Egri Külön (II. 4/8) szám, 1973 november.

12. Nikolics, K.: Visszaemlékezés egy mozgalmas évtizedre. Gyógyszerészet 37, 171-176 (1990)

13. Nikolics, K.: Visszaemlékezés az ötvenes évtizedre (1950-1960). Gyógyszerészet 37, 73-78 (1993)

14. Kempler, K.: Adatok a hazai közforgalmú gyógyszertárak államosdításának történetéhez. I. Államosítási törekvések a dualizmus idejében. Gyógyszerészet 32, 89-94 (1988)

15. Kempler, K.: Adatok a hazai közforgalmú gyógyszertárak államosdításának történetéhez. II. Tanácsköztársaságtól az államosításig. Gyógyszerészet 32, 151-156 (1988)

16. Kempler, K.: Adatok a hazai közforgalmú gyógyszertárak államosdításának történetéhez. III. Az államosítás és előkészítése. Gyógyszerészet 32, 197-203 (1988)

17. Kempler, K.: A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón (1888-1914). A Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár kiadványa. ISSN Ol33-946X, Budapest, 1984.

18. Szmodits, L.; Dobson, Sz.: A magyar zsidóság és a holokauszt 1945-ig. Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság. ISBN 978-963-08-9891-1, Budapest, 2014.

19. Magyar Országos Tudósító, 1944. június/21944-06-18 [299]

20. Zalai, K.: A Magyar gyógyszerészeti Társaság 50 éve. Magyar gyógyszerészeti Társaság, Budapest, 1974.

21. Laszlovszky, J.: Gyógyszerészhallgatók kényszertanulmányútja Németországban az 1944-1945-ös tanévben. I. rész. Gyógyszerészet 39, 35-43 (1995)

22. Laszlovszky, J.: Gyógyszerészhallgatók kényszertanulmányútja Németországban 1944 december 14 – 1945 október 15-ig. II. rész. Gyógyszerészet 39, 35-43 (1995)

Dr. Dobson Szabolcs, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés