hirdetés
hirdetés

Fitoterápia a hegkezelésben

A sérülés utáni rendellenes hegképződés a népesség több mint egynegyedét érinti.

hirdetés

A hegek többféle okból jöhetnek létre, például a háztartási balestek során elszenvedett vágott vagy horzsolt sebek, harapások, égési sérülések következtében. Különféle általános vagy esztétikai jellegű, plasztikai sebészeti beavatkozások is gyakran járnak hegképződéssel.

A hegek nem pusztán fizikai, látható sérülések a bőrön. Különösen a nagy kiterjedésű, feltűnő helyen (arc, nyak, kézfej) lévők kihatnak a beteg közérzetére is és jelentős negatív pszichológiai hatással rendelkeznek. A hegek korlátozhatják mindennapi tevékenységeket, rontják az érintettek önértékelését.

A hegképződését négy fázisra lehet osztani, melynek első folyamata a sérülést követő vérzés és véralvadás. A következő fázisban a sejtek proliferációjával helyreáll a sérült irha. A sérült bőr gyógyulása során a károsodott szövetek helyére kollagénből álló rostos szövetállomány épül. Az irha regenerációja után a bőr legkülsőbb rétege az epidermisz is helyreáll. A hegképződés utolsó stádiuma a heg „érése”, mely során a sérülés helyén keletkezett ideiglenes rostok végleges hegszövetté alakulnak az irharétegben. Ez a folyamat általában 6 hónap alatt teljesen lezajlik, de a heg külső megjelenése akár 18-36 hónapig is változhat, amely során mindinkább beleolvad a környezetébe.

A hegszövet felépítése nem azonos a normál bőrével, hiányoznak belőle a szőrtüszők, és a faggyú- illetve izzadságmirigyek sem alakulnak ki bennük. A hegképződés fiziológiás folyamat, azonban ha kórosan zajlik le, nemcsak esztétikai, hanem az életminőséget komolyan rontó okká is válhat. Mivel a hegszövet kevésbé rugalmas rostokból épül fel, a bőr megkeményedhet, vagy össze is zsugorodhat, ez gyakran jár bőrfeszüléssel és korlátozott mozgási lehetőségekkel. A fontosabb kóros hegtípusok a következők:

Hipertrófiás vagy kiemelkedő hegek: általában a sérülés után néhány héten belül keletkeznek, és beavatkozás nélkül javulhatnak, amely azonban akár egy-másfél évet is igénybe vehet. Lilás-vörös színűek, vastagok, kiemelkedőek, de az eredeti seb területén nem terjednek túl. Gyakori az előfordulása fiataloknál, illetve elfertőzött sebek esetén.

Keloidos vagy túltengő hegek: hetekkel, hónapokkal a bőr sérülését követően jönnek létre. Kialakulásának oka a kötőszövet rostjainak erőteljes túlképződése, amely sokszor a környező egészséges szövetekbe is belenő. Vastag, szabálytalan alakú, lilás, bíborvörös színű hegcsomók, amelyek sokszor az eredeti sebnél nagyobb kiterjedésűek. Erőteljesen viszkethetnek és gyakran fájdalmasak. Gyakrabban jelentkeznek fiataloknál, sötét bőrűeknél, nőknél, illetve feszesebb bőrterületeken. A keloidokra való genetikai hajlam örökölhető.

Atrófiás hegek: általában kicsi, kerek behúzódások, amelyek mélyebben helyezkednek el, mint a környező ép bőr felszíne. Bárányhimlőt követően vagy aknék következtében alakulnak ki, amikor az új kötőszöveti rost képződése elégtelen.

A hegesedés folyamatát több tényező befolyásolja:

Életkor: idősebb korban a sérült bőr gyógyulása lassabb folyamat, míg a fiatal bőr hajlamosabb arra, hogy túlburjánozzon, vastagabb hegeket képezzen.

Genetikai tényezők: az afrikai és az ázsiai populációban nagyobb a hajlam a kóros hegesedésre (hipertrófiás heg, keloid heg).

Elhelyezkedése: aktív izmok területén (végtagok, hát, váll) gyakrabban képződnek nagy kiterjedésű hegek, mint kevésbé aktív területek.

Fertőzés: nagyobb eséllyel képződik kóros heg, ha a seb elfertőződött.

A hegek kezelésében invazív és nem-invazív módszereket egyaránt lehet alkalmazni. Az invazív beavatkozással járó kezelések súlyos esetben és atrófiás hegeknél lehetnek indokoltak. Az alkalmazható módszerek közé tartozik a műtét, a sugárkezelés, a krioterápia, a lézerkezelés, a léziókba juttatott fluorouracil- illetve kortikoszteroid-kezelés és az interferon terápia. A felsorolt módszerek közül több súlyos mellékhatásokkal rendelkezik, például a besugárzás megnövelheti a bazális karcinóma kialakulásának a veszélyét.

Kevesebb mellékhatással járó terápiát jelentenek a hegek kezelésében a nem-invazív kezelési módok, mely során alkalmazhatnak kompressziós kötést, szilikon tapaszt, polisziloxán alapú géleket, lokális szteroid készítményeket, valamint E- és K- vitamin tartalmú termékeket. A keloid és hipertrófiás hegek hatásos, gyors és mellékhatásmentes kezelése ugyanakkor máig sem teljesen megoldott feladat, mert a hegek gyakran kevéssé reagálnak a kezelésre. A helyi terápia eszközei között a hagymakivonat alkalmazása (hatásosságán kívül) ártalmatlansága miatt érdemel figyelmet.

A klinikai gyakorlatban a vöröshagyma (Allium cepa) kivonatát alkalmazzák, amelynek hatásosságán kívül a hatásmechanizmus, hatóanyagainak feltárására irányuló vizsgálatokat is végeztek. In vitro tanulmányok támasztják alá a hagymakivonat és a benne található flavonoidok (kvercetin és kempferol) sebgyógyulást elősegítő, hegképződést befolyásoló hatását. A vöröshagyma kivonata jelentősen javítja a kollagénrostok szerveződését a hegképződés során. Gyulladáscsökkentő hatását a gyulladásos mediátorok felszabadulásának gátlásával fejti ki. A kivonat allergiaellenes, antioxidáns és baktericid hatással is rendelkezik. Hatékonyan gátolja a különböző eredetű fibroblasztok, különösen a keloid-fibroblasztok szaporodását. Ezen kívül gátolja a mitózist és a fokozott kollagénszintézist, illetve mérsékli az extracelluláris mátrixelemek (pl. proteoglikánok) képződését. A kivonat hatóanyagai intracelluláris jelátviteli utakon keresztül csökkenthetik a fibroblasztokban a citokinek képződését.

Alkalmazását keloidos, hipertófiás, a mozgást korlátozó és esztétikailag zavaró hegek kezelésére ajánlják, bár hatékonysága hipertrófiás hegek esetén ellentmondásos. Több placebókontrollos klinikai vizsgálat is azzal az eredménnyel zárult, hogy a hagymakivonat nem javította szignifikánsan a hipertrófiás hegeket. Mindazonáltal a hagymakivonat hegképződésre gyakorolt előnyös hatása fokozható más hatóanyagok együttes alkalmazásával. A hagymakivonatot, allantoint és pentaglikánt tartalmazó készítménnyel kezelt keloid illetve hipertrófiás hegek esetén az erithema és a neoangiogenezis mértéke jelentősen csökkent. [T1] A hialuronsavból, kondroitin-szulfátból és glükózaminoglikánokból álló pentaglikán javítja a bőr hidratáltságát és elaszticitását. Az allantoin keratolitikus hatása révén fokozza a szövetek permeabilitását, így elősegíti a hagymakivonat és más hatóanyagok felszívódását. Heparinnal együtt formulálva a hagymakivonat gyulladáscsökkentő hatása jelentősen növekszik[d2] .

Keloidos és hipertrófiás hegekkel rendelkező betegeken egy kombinációs hagymakivonattal végzett klinikai vizsgálatok során a vizsgálati csoport tagjait 24 héten keresztül naponta kétszer kezelték allantoint, pentaglikánt és hagymakivonatot tartalmazó géllel, míg a kontroll csoport tagjai nem részesültek kezelésben. A kezelés eredményességét videokapillároszkóppal vizsgálva megállapították, hogy a vizsgálati csoportban jelentősen csökkent az erithema és a neoangiogenezis mértéke. A betegek és az orvosok is egyetértettek abban, hogy a hagymakivonatot tartalmazó géllel kezelt hegek külső megjelenése a kezelés végére jelentősen javult. Néhány vizsgálat során azonban nem tapasztaltak szignifikáns változást a hagymakivonat alkalmazása után, ugyanakkor ezeknél a vizsgálatoknál a kezelés rövid időtartama (4-8 hét) limitálta a várható eredményeket.

A hegek kezelésében nagyon fontos az időben elkezdett és megfelelő ideig alkalmazott terápia. A fitoterápia eszközei közül a bizonyított hatásosságú hagymakivonat alkalmazható ilyen célra.


Dr. Tóth Barbara, Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés