hirdetés
hirdetés

Étel és gyógyítás

A galagonya és a citromfű egyaránt a legértékesebb gyógynövényeink közé tartozik, mindkettő hatékony a gasztrointesztinális rendszer tüneteinek enyhítésében, és mindkettőt kulináris értéke miatt is használjuk.

hirdetés

A galagonya elsősorban a kardiovaszkuláris rendszer rendben tartója-gyógyítója, míg a citromfű a központi idegrendszer működését segíti. Mindkét növényt évezredek óta használják a tradicionális gyógyászatban, és az elmúlt két évtizedben modern tudományos módszerekkel is alaposan tanulmányozták őket, feltárták hatásmechanizmusukat, és bebizonyosodott, hogy toxicitásuk elhanyagolható.

 

Has + szív

A galagonya a rózsafélék családjába tartozik, görög szóösszetételből származó neve is utal erre (Crataegus: erős tüskék). Medicinális felhasználásáról már az első évszázadban élt Dioszkoridész is beszámolt a gyógyító anyagokról írt enciklopédiájában, ami a középkorban az európai és arab orvoslást meghatározó alapművé vált.

Mivel a cserje, illetve kis fa méretű növény a mérsékelt éghajlaton érzi jól magát, széles sávban elterjedt Eurázsiában és Észak-Amerikában is (a Kárpát-medencében több faja őshonos). A kínaiak is régen rájöttek medicinális értékeire, így említik az első hivatalos gyógyszerkönyvben, a 659-ben írt Tang Ben Caocímű műben. A galagonyát Távol-Keleten ugyanarra használták, amire az európai népi gyógyászat is: gasztrointesztinális betegségek kezelésére és az emésztés elősegítésére. Azonban a galagonya esetében az európai népi gyógyászat előrébb járt, mint a kínai: a kínaiak csak a 20. században vették át Európából a galagonya legfontosabb felhasználási indikációját. A modern gyógyászat is ezért: a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében és kezelésében játszott szerepe miatt ajánlja leginkább a növény leveleinek, virágának és almaszerű termésének főzetét vagy kivonatait.

A galagonya levelei és bimbói ehetőek, salátaként fogyaszthatók, gyümölcséből dzsem, ecet, alkoholos ital készül az egész mérsékelt övi északi féltekén. A kulináris felhasználás is arra utal, hogy toxicitása elhanyagolható.

A növény gyógyászati felhasználásával foglalkozó legújabb tudományos áttekintés szerint (Navabi és munkatársai: Polyphenolic Composition of Crataegus monogyna Jacq.: From Chemistry to Medical Applications; Nutrients) terápiás dózisban alkalmazva is legfeljebb csak enyhe mellékhatásai vannak (izzadás, fejfájás, kipirulás, palpitáció). Terápiás felhasználási lehetősége hatalmas: az igen számos tudományos vizsgálat szerint a galagonya hatóanyagai csökkentik a kardiovaszkuláris rizikótényezőket – hipertenzió, hiperkoleszterinémia, ateroszklerózis, trombózis –, továbbá gasztro-, hepato- és neuroprotektív aktivitásuk van.

Hatóanyagai az egyszerű zsírsavaktól a terpénszármazékokon át a polifenolos nagymolekulákig terjednek (a virágok tokoferolt és aszkorbinsavat is tartalmaznak), flavonoidjai kiváló antioxidánsok és gyulladásgátlók, védenek a krónikus betegségek, így a rák és a diabétesz ellen.

A klinikai vizsgálatok tanúsága szerint alapvető bizonyítékok támasztják alá hatékonyságát a pangásos szívelégtelenség kezelésében. A galagonyakivonat többek között a muszkarinerg receptorok aktivációja révén hat a keringési rendszerre, relaxálja a simaizmokat, növeli a koronáriákon átáramló vér mennyiségét, továbbá angiotenzinkonvertáló enzimet gátló hatása révén is csökkenti a vérnyomást.

A szívelégtelenség galagonyával történő kezelésével kapcsolatban olyan sok vizsgálat született, hogy a Cochrane-kollaboráció érdemesnek tartotta szisztematikus áttekintés készítését a témában (Guo és munkatársai: Hawthorn extract for treating chronic heart failure). Ez a metaanalízis, továbbá egy másik áttekintés  [Tassell és munkatársai: Hawthorn (Crataegus spp.) in the treatment of cardiovascular disease; Phcog Rev] is arra a következtetésre jutott, hogy a galagonyakivonat bizonyítottan és szignifikáns mértékben jó hatású az ischaemiás szívelégtelenség tüneteinek kontrollálásában, a kardiovaszkuláris betegségek kezelésében.

 

Has + agy

Az ajakosak  családjába tartozó citromfű a Közel-Keletről származik, neve (Melissa officinalis) görög eredetű. A görög mitológiában Melissa az egyik nimfa neve, aki felfedezte és megtanította az embereknek a méz használatát, a görög nyelvben a mézelő méhek neve – melissai – is innen származik. Népies magyar neve – méhfű, mézfű, mézelke – is arra utal, hogy magas nektártartalmú virágai különösen vonzók a méhek számára.

A konyhában leveleit többek között saláták, halételek, édességek ízesítésére használjuk, míg a citromfűpesztónak alapvető összetevője. Gyógyászati felhasználása több ezer éves múltra tekint vissza: a görög Theophrasztosz A növények természetrajza című munkájában (i. e. 3. sz.) gasztrointesztinális panaszokra és alvási zavarokra ajánlotta. Valóban, a modern tudományos és klinikai vizsgálatok igazolták ilyen irányú felhasználását: a citromfű gyulladásgátló, antibakteriális, antifungális, fájdalomcsillapító és görcsoldó hatásánál fogva (valamint a káros mellékhatásoktól teljesen mentesen) kiválóan alkalmas emésztési zavarok (gyomorrontás, savtúltengés, hányinger, puffadás) kezelésére, továbbá az idegrendszer megnyugtatására. Ez utóbbi hatásában az is szerepet játszik, hogy a citromfű rozmaringsav-tartalma következtében szorongásoldó és enyhe szedatívum. Mivel növeli a központi idegrendszerben a GABA szintjét (gátolja a GABA lebontását végző transzaminázt), továbbá muszkarinerg és nikotinerg hatású is, alkalmas hangulatjavításra és a mentális teljesítmény fokozására, és enyhíti az Alzheimer-kórban szenvedők tüneteit. Stresszellenes, nyugtató hatásánál fogva nemcsak a koncentrációt és a memóriát serkenti, de segíti az elalvást is. Mivel direkt antivirális hatású, teája torokfájás esetén is fogyasztható, flavonoidjai, terpénjei, illóolajai kivonatok formájában is hozzáférhetők.

 


Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés