hirdetés
hirdetés
2022. december. 07., szerda - Ambrus.
hirdetés

Roma páciensek az egészségügyben

Értsünk szót!

Aki dolgozott már közszolgálati intézményben, biztos beszámol arról, mekkora kihívás (és mennyire izgalmas is egyben) a különböző felkészültségű, szókincsű, szocializációjú, kultúrájú kliensekkel megfelelően kommunikálni. Néha lehetetlen küldetésnek érezzük, legszívesebben feladnánk.

hirdetés

Azokkal az emberekkel értjük meg legkönnyebben egymást, akikkel nagyon sok hasonló tapasztalatunk, élményünk, emlékünk van, akikkel hasonlóak a hiedelmeink, hasonlóak a szokásaink, értékrendünk. Sokszor meg sem kell szólalni, hiszen íratlan szabályok is segítenek abban, hogy hasonlóan viselkedjünk, vagy hasonlóan értékeljünk egy helyzetet. Minél kevesebb közös van bennünk, annál inkább csak fantáziánkra, attribúcióinkra, előítéleteinkre támaszkodhatunk, amikor elképzeljük, hogy a másik mit érez, mit gondol, mi motiválhatja. Így sokszor tévútra siklik a kommunikáció, „elbeszélünk egymás mellett”, dühösek, frusztráltak leszünk. Lehet, hogy legközelebb már nem is szívesen próbálkozunk. Bármerre járunk a világban, mindenhol komoly erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a többség és a kisebbség szót értsen, hogy ne alakuljanak ki, vagy legalább ne éleződjenek tovább köztük a konfliktusok.

Magyarországon körülbelül 600-700 ezer cigány él, bár ez becsült adat, pontosan nem is mérhető. A cigány népességen belül a legtöbben magyar (más néven muzsikus) cigányok, kevesebben tartoznak az oláh és a beás csoporthoz. Fontos tudni, hogy a három népcsoport sok szokásban elkülönül, sőt, sok ellentét húzódik köztük. Semmiképp nem beszélhetünk homogén népcsoportról, bár cikkünk nem alkalmas arra, hogy ezekre a finom különbségekre most kitérjünk.

„Sokan vannak, hangosak”

A cigányok nagycsaládjaiban nagyon erős az összetartás, életük a család megtartása körül forog. Fontos, áthághatatlan szabályok alapján élnek, mindenkinek megvan a helye, feladata. Ha kisbaba születik, ha valaki megbetegszik, kórházba kerül, vagy meghal, az az egész család életét alapjaiban érinti. Senki nem pótolható a szigorúan vett szerepek miatt. „Ha a nő hal meg, oda a család, ha a féri, akkor itt az éhenhalás.” A hozzátartozók jelenlétükkel fejezik ki a tiszteletüket, a törekvést arra, hogy a terheket megosszák, a beteg ebből érzi, hogy ő fontos a családjának és tudják, min megy keresztül.

A cigány család tehát nem erőfitogtatásból vonultatja fel az összes családtagot a kórházban, a vizsgálatokon, és nem is azért, mert „nincs jobb dolguk, úgysincs munkájuk”, hanem azért, mert ez az egyik legalapvetőbb hagyományuk.

Általánosnak mondható kulturális vonás, hogy szókimondóan, egyértelműen és finomkodástól mentesen beszélnek, és érzelmeiket is kendőzetlenül kifejezik. Mivel a betegséget sokszor azonosítják a halállal, egy egészségügyi dolgozó szemében kisebb horderejű tünet vagy kórkép a romák számára szélsőségesen ijesztő lehet, aminek hangot is adnak. Ez így együtt sokszor nehezen egyeztethető a közintézmények működési rendjével, a többi páciens ellátásával, kiszolgálásával. Ám, aki tudja, miből fakad ez a helyzet és ki a megoldás kulcsa, az megteremtheti a békés megegyezést.

Kihez szóljunk

Ha számunkra kaotikus helyzet alakul ki, vagy, ha úgy érezzük, nem ér célba az üzenetünk, meg kell találni a cigány családban azt a személyt, aki közvetíteni tud köztünk és a közösség között. Legjobb a hierarchiában legmagasabb szinten elhelyezkedő személyt megszólítani, aki általában a legidősebb férfi, és rá partnerként tekinteni. Ha neki elmondjuk, hogy mi a probléma, és mit kérünk, ő továbbadja a többi családtagnak. Biztosak lehetünk benne, hogy rá hallgatnak. Ha „női dolgokról” van szó, akkor keressük meg a legidősebb asszonyt, a nők rá fognak hallgatni. És, ha már a férfi – női aspektusnál tartunk, fordítsunk figyelmet néhány tabura, amely jelentős félreértéseket okozhat.

Tabuk a mindennapokban

A szexualitás, a szerelem, az érintés, a nemi szervek, a fogamzásgátlás – mind tabu téma. Nem beszélnek róla egymás közt. A gyerekek nem kérdezhetnek a témában a szüleiktől, valójában egymástól szereznek információkat. Fontos a lányok tisztasága, a szüzesség megtartása a férjnek, a meztelenkedés tilos a férj előtt is. De a férfiak ugyanígy szemérmesek, ezért maradnak titokban, és ezért nem kerülnek orvos elé időben a férfi nemiszervek betegségei.

Ha ezekkel a témákkal kapcsolatban tesz fel kérdéseket az egészségügyi dolgozó, többnyire elterelő válaszokat kap, vagy megszakad a párbeszéd. Ha nőgyógyász vizsgálná meg a férj jelenlétében a nőt, a család inkább eláll a vizsgálattól, azt mondják, már nincs is baj, inkább hazamennek. Ugyanez az oka, hogy cigány apa ritkán van jelen a felesége mellett a szülőszobán, és nem az, hogy nem szeretné őt támogatni.

Betegségtudat

Számtalan emberrel előfordul – még orvosokkal is – hogy csak akkor mennek el egy vizsgálatra, ha már tűrhetetlenné válik az állapotuk. Az első tünetek még a „majd elmúlik” kategóriába tartoznak, és ez így marad sokszor hónapokig, akár évekig is. A romákra ez az átlagosnál is inkább jellemző. Csakhogy itt nem gyengeségről vagy félelemről van szó elsősorban, hanem arról, hogy abban szocializálódnak pici koruktól, hogy erősnek kell lenni, nem szabad panaszkodni. Amíg a tünetek nem látványosak, addig „nincs betegség”, ha viszont már elkerülhetetlen velük a szembesülés, akkortól az életüket féltik, és ennek hangot is adnak. A gyógyítást teljes mértékben az orvosi kezeléstől várják, az életmódváltoztatás nem kap teret. Ebben a helyzetben az egészségügyi dolgozó türelmére, érthető magyarázatára, támogatására van szükség, és egyszerű, közérthető tájékoztató anyagokra, amelyek segítik a gyógyulás stratégiáját kialakítani. Valójában ilyen szórólapokra, kiadványokra nem is csak a roma páciensek segítése céljából lenne szükség. Minden beteg nagy hasznát venné, hiszen sokszor a magasan képzett betegek is információhiányban szenvednek, tegyük hozzá azt is, hogy a betegség beszűkült tudatállapota miatt mindenkinek rossz az információfeldolgozó kapacitása.

A rendszerhiba kétszer is lesújt

A napnál is világosabb, hogy jelenleg az egészségügyi ellátó rendszer nem alkalmas arra, hogy minden páciens megfelelő figyelmet, személyre szóló érthető tájékoztatást, kapjon, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára (CLIV tv.) Vagyis szinte mindenki, aki kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátórendszerrel, nagy eséllyel kaphat hiányos, érthetetlen tájékoztatást, tapasztalhat figyelmetlenséget, élhet meg kiszolgáltatottságot. A cigányok sem kivételek ez alól, sőt. Ám ezt ők – a mindennapi tapasztalataikból kiindulva – diszkriminációként élik meg, vagyis úgy értékelik, hogy azért bánnak rosszul velük, mert cigányok. Esetenként persze sajnos ez az érzés, teljesen megalapozott. Ez a kettős sérülékenység óhatatlanul feszültséget generálhat a többség és kisebbség között, ami tovább fokozza az eredetileg sem jelentéktelen problémát.

Kilépni az ördögi körből

Vajon mi segít a megoldásban? Az semmiképp, ha csak elvárjuk, hogy a romák „viselkedjenek”.  Ez a taktika még a saját gyerekünk nevelése során is teljesen hatástalan.

A legfontosabb a türelem, a rugalmasság, az partnerként való kezelés, mint kommunikációs stratégia.

A gyakorlati kérdésekben pedig a cigányok életének, hiedelmeinek, szokásainak megismerése segít, így elkerülhetünk bizonyos félreértéseket.

- Megtudjuk, hogy melyek azok a tabutémák, amelyekről nem érdemes beszélgetést kezdeményezni idegenek füle hallatára.
- Megtudjuk, hogy kit kell megszólítani, ha szeretnénk, hogy az üzenetünk eljusson a csoport tagjaihoz.
- Megtudjuk, hogy a túlfűtött érzelmek többnyire nem nekünk szólnak, és nem veszélyt jeleznek.
- Megtudjuk, hogy az egyén csak mint a család fontos része fogható fel.
- Megtudjuk, hogy bizonyos mágikus elemek számunkra hiedelmek, számukra a valóság részei. (És könnyen lehet, hogy ez fordítva is igaz.)
- Megtudjuk, hogy a korai gyermekvállalás a nők számára a büszkeség és a biztonság szinte egyetlen forrása.

És még rengeteg érdekes és hasznos információt, melyek segítségével közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük roma pácienseinket, és ezáltal ők is megértsenek minket.

Forrás: Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitüdjei ROHÁNSZKY Magda, NÓTÁR Ilona, SZABÓNÉ KÁRMÁN Judit, KONKOLŸ THEGE Barna (LAM 2012, 22 (4)

Sződy Judit, pszichológus, IBCLC
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés