hirdetés
hirdetés
2021. február. 27., szombat - Ákos, Bátor.
hirdetés

A kullancscsípés veszélyei és a védekezés lehetőségei

Előzzük meg, amit lehet!

A kullancsok hazánkban előforduló fajai számos betegséget terjeszthetnek, amelyek közül a vírusos agyvelőgyulladás ellen létezik és erősen ajánlott, míg a Lyme-kór ellen, sajnos, nincs védőoltás.

hirdetés

Az atkafélék közé tartozó kullancsnak több mint 800 faja ismert; közülük hazánkban mintegy 20-féle fordul elő. Az Európában legelterjedtebb kullancsfaj, az Ixodes ricinus (közönséges kullancs vagy ricinuskullancs, népies nevén vöröshasú kullancs) számos humán betegséget terjeszt – közülük a két legveszélyesebb a kullancsencephalitisként ismert, flavivírusok okozta agyhártya- és agyvelőgyulladás, illetve a Borrelia burgdorferi (a Spirochaeták családjába tartozó, Gram-negatív, spirális baktériumfaj) által okozott Lyme-kór. Magyarországon nagy területen élnek kullancsok, és sajnos, mindkét betegség tekintetében nagy kockázatú országnak számítunk (kiemelten a Dunántúl és az Északi-Középhegység).

Váltakozó aktivitás

A kullancsok aktivitása függ a szezonális időjárási körülményektől: meghatározó tényezői a levegő hőmérséklete és páratartalma – kifejezetten a nedves és meleg környezet. A dús aljnövényzetű területeken élő vérszívók legnagyobb ellensége a szárazság, így sem a száraz, hideg tél, sem a száraz, nyári, forró időjárás nem kedvez a túlélésüknek. Ezzel szemben a langyos, csapadékos időjárás kimondottan segíti az elterjedésüket, ezért általában tavasszal és ősszel is aktivitási csúcs figyelhető meg. Egy-egy esős nyári napot követően különösen aktívak. A telet az avarban, a fák odvában, a talaj üregeiben, nyugvó állapotban vészelik át, de ha az időjárás enyhébbre fordul, a téli hónapokban is felélénkülnek, így a fertőzés (elsősorban az állatoké) ilyenkor sem kizárt.

Többszörös átalakulás vérszívással

A kullancs életciklusa három stádiumra tagolódik, amelyek mindegyikében kulcsszerepet játszik a vérszívás (ha a kullancs vérrel teleszívta magát, lepottyan áldozatáról). Az ektoparazita (külső élősködő) Ixodes kullancs nősténye akár 3000 petét is rak, amikből szemmel alig látható – mintegy 0,8–0,9 mm nagyságú – lárvák kelnek ki. Megfelelő (elsősorban emlős vagy madár, esetleg kétéltű vagy hüllő) gazdaszervezetre jutva a hatlábú lárva egyszeri vérszívás után nyolclábú, gombostűfejnyi nimfává vedlik. Az 1,4–1,6 milliméternyi nimfák újabb vérszívást követően érik el a teljes fejlettség állapotát: az ivarérett imágó mérete 3–4 mm. Az imágó hím a párosodás után azonnal elpusztul, míg a nőstény a megtermékenyítés után újból vért szív, majd a peték lerakása után maga is elpusztul.

Míg a lárvák csak kivételes esetben fertőzöttek, addig a belőlük kifejlődő nimfák már sokkal gyakrabban hordoznak a kisemlősök keringéséből átkerült kórokozókat (de ezek többsége nem okoz humán megbetegedést). Bár a legnagyobb valószínűséggel a kifejlett kullancsok fertőzöttek, a gyakorlatban e példányokat sokkal könnyebb észrevenni és rövid időn belül eltávolítani, így a fertőzések terjesztése szempontjából a nimfa forma számít a legveszélyesebbnek.

Nem érezzük a kullancscsípést

A kullancs az erdők nagy páratartalmú, dús aljnövényzetében, a magas fűben, bozótosban, de éppígy a kerteket díszítő talajtakaró növényzetben és a parkok bokraiban is kiváló élőhelyet talál. A talajról vagy a talajközeli növényzetről les áldozatára – a fűszál hegyéről vagy a kisebb bokrokról, de legfeljebb egy-másfél méter magasról kapaszkodik át a gazdaállatokra (pl. egérre, sünre, kutya, macska szőrére vagy az emberre – a gyerekeket éppen ezért a nyak körül és a fejen éri leggyakrabban a csípés!). A nőstény nagy távolságból is megérzi az alapvető biológiai ingereket: a test melegét, szagát, a kilélegzett levegő szén-dioxid-tartalmát.

A gazdaállaton való megtapadást az ízelt lábak végén lévő szőrök és tapadó párnácskák biztosítják, a bőrbe fúródott kullancs kiesését pedig a szívó szájszervet borító, csipeszszerű tok szétnyílása akadályozza meg. A behatolás, sajnos, észrevétlen marad, mert a parazita véralvadásgátló, érzéstelenítő és értágító hatású anyagokat tartalmazó nyálat juttat a bőrre és a sebbe. A csípés utáni első órában az állat még csak szív, később azonban visszaereszti a tápanyagtól mentes vérsavót, ezzel együtt pedig a kórokozókat is. A fertőződés kockázata már 4-6 órával a behatolás után ugrásszerűen nő, 24 óra elteltével pedig már szinte biztos, hogy a fertőzött kullancs hordozta mikrobák az állat bélrendszeréből és nyálmirigyeiből átjutnak a gazdaszervezetbe. Kiemelten fontos tehát, hogy a bőrbe fúródott kullancsot az észleléskor haladéktalanul eltávolítsuk!

Kullancscsipesz

Minden olyan manipuláció, ami a kullancsot öklendezésre készteti vagy a parazita összenyomásával jár, növeli a fertőződés kockázatát! Az eltávolítás legbiztosabb eszköze a patikákban kapható kullancscsipesz (de gyakorlott kézben bármilyen csipesz vagy egy cérnaszál is jó célszerszám lehet). Az eltávolítás helyes módszere, ha a fejéhez, azaz a bőrhöz minél közelebb fogjuk meg, és egyenletes, lassú mozgással kihúzzuk, vigyázva, hogy ne nyomjuk meg a potrohát. Nem baj, ha a kullancs szájszerve „beszakad” – a bőrben maradó kitin néhány napon belül magától kilökődik. Ilyenkor a csípés helyén látható lencsényi pír vagy csomó nem fertőzést, hanem idegentest-reakciót jelez. Piszkálni nem érdemes, mert gyulladásos reakciót provokálunk, ami viszont – tévesen – felvetheti a Lyme-kór gyanúját! A seb fertőtlenítése sem ajánlott, mert a bőr mélyebb rétegeibe, illetve a vérpályába esetlegesen bekerült kórokozókat a fertőtlenítőszer nem éri el, helyileg azonban irritációt okoz – ismét csak téves következtetésekre vezetve. Súlyos hiba, ha a kullancs ejtette sebre szteroid gyulladásgátló krémet kenünk, mert a Borreliák hevesen reagálnak a szteroidra!

Az eltávolított kullancs fertőzöttségét vizsgáltatni (vagy patikai Lyme-teszttel vizsgálni) nem érdemes, mert bár a kullancsok ötven százaléka fertőzött lehet, a csípés után humán infekció csak az esetek 1-2 százalékában alakul ki. Érdemes viszont feljegyezni a kullancscsípés időpontját, és a rákövetkező hetekben figyelni a csípés helyét: a Lyme-betegség kórjelző korai tünete az 1–3 héten belül jelentkező erythema migrans, amelyre jellemző, hogy a koncentrikusan terjedő vörös elváltozás centrális részei a növekedés során feltisztulnak, de biztos diagnózist csak akkor lehet mondani, ha a bőrtünet kiterjedése eléri az 5 cm-t.

A kullancsencephalitis megelőzhető!

A kullancsencephalitist okozó flavivírus rezervoárjai a vad rágcsálók, illetve a kecskék és a juhok, amelyekről elsősorban a kullancs viszi át a fertőzést az emberre (de a vírust a forralatlanul ivott, frissen fejt tehén-, juh- és kecsketej is közvetítheti!). Típusos esetben a betegség két fázisban zajlik, és mindkét fázist jelentős hőemelkedés vezeti be. Átlagosan kéthetes lappangási idő után influenzaszerű tünetek (láz, elesettség, rossz közérzet, végtag- és izomfájdalom) jelentkeznek, amik kezelés nélkül egy héten belül megszűnnek, és a betegek többsége teljesen meggyógyul. Az esetek 10–20 százalékában azonban a vírus az idegrendszerbe jut és ott is szaporodásnak indul – ilyenkor a kullancscsípés utáni 2–4 héten belül jelentkezik a betegség második fázisa: a korábbinál magasabb láz, szédüléssel, heves fejfájással és hányással, majd mozgászavarokkal, tarkókötöttséggel és váltakozó nyugtalansággal, aluszékonysággal kísérve. Az agyhártyagyulladás képében manifesztálódó második fázis is gyógyulhat maradandó elváltozások nélkül, előfordul azonban, hogy a vírus az agykéreg és a gerincvelő mozgató idegsejtjeit is megtámadja, ami végtagbénuláshoz vezet, sőt, akár halálos kimenetelű is lehet. Gyermekkorban gyakori a jóindulatú forma, míg a felnőtteknél inkább a súlyosabb lefolyású betegség fordul elő.

A kullancsencephalitis elleni védekezés legbiztosabb módja a védőoltás. Hazánkban kétféle oltóanyag van forgalomban (Encepur és FSME-IMMUN), amelyek inaktivált vírust tartalmaznak, eltérő koncentrációban a kisebb gyermekek (Junior) és a 12, illetve 15 év felettiek aktív immunizálására. Az alapimmunizálás 3 oltásból áll, amelyeket az első oltást követően 1–3, illetve 9–12 hónap eltéréssel kell beadni. Az immunreakció kialakításához két alapoltás szükséges, amelyeket a várható expozíció előtt meg kell kapni; a teljes védettség a 3. oltás után garantált (de már 14 nappal a második oltást követően valószínűsíthető). A védettség fenntartásához az alapimmunizálás utáni első emlékeztető oltás három év múltán esedékes, majd ezt követően 49 éves korig ötévente, 49 éves kor felett háromévenként kell emlékeztető oltást adni. Ha gyors védettség kialakítására van szükség, akkor a második oltást az első utáni 7. napon, a harmadikat pedig az oltás megkezdését követő 21. napon be lehet adni; ilyenkor a negyedik oltás 12–18 hónap múlva adandó. Immunszuppresszív kezelés alatt, illetve immundeficiencia esetén az oltás hatásossága korlátozott vagy kérdéses.

Lyme-kór ellen nincs vakcina

Létezett, de ma már nincs forgalomban védőoltás a Lyme-borreliosis ellen. Az Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága (FDA) 1998-ban LYMErix™ néven engedélyezte a SmithKlineBeecham által kifejlesztett rekombináns oltóanyagot, amely a B. burgdorferi egyik felszíni fehérjéjét tartalmazta (OspA, outer-surface protein A). Az endémiás területeken élő, több mint 10 ezer résztvevő bevonásával végzett III. fázisú klinikai vizsgálatokban a 15–70 éves korosztály vakcinálása hatásosnak mutatkozott: a három oltásból álló, gyakoribb mellékhatások nélküli alapimmunizálást követő évben negyedére csökkent a Lyme-kór esetszáma. Ennek ellenére számos kritika megfogalmazódott a védőoltással szemben, kezdve azzal, hogy az oltott populáció egyötödében nem alakult ki a védettség, ami a hamis biztonságérzet miatti csökkenő preventív figyelem okán növelheti a fertőződés rizikóját. Emellett a leginkább veszélyeztetett gyermekekre vonatkozóan nem álltak rendelkezésre vizsgálati adatok, és az sem volt bizonyított, hogy az Észak-Amerikában előforduló //Borrelia//-törzseken kívül más törzsek ellen is hatékonyan védhet. Ráadásul, a lakosság oltásának megkezdése után felmerült, hogy hosszabb távon a vakcináció mellékhatásaként váz- és izomrendszeri elváltozások (pl. arthritis) léphetnek fel. Bár az FDA szakértői vizsgálata nem igazolta, hogy a jelzett elváltozások gyakoribbak lennének az oltottak körében, mint az átlagpopuláció hasonló korcsoportjaiban, a negatív médiakampány, a rossz forgalmazási mutatók és a gyártó ellen indult peres eljárások nyomása alatt a SmithKlineBeecham 2002-ben kérelmezte a LYMErix™ forgalomba hozatali engedélyének visszavonását. A konkurens PasteurMérieuxConnaught az általa ugyanez idő tájt fejlesztett ImuLyme™ oltóanyag engedélyezési kérelmét nem indította el az FDA-nál. Bár a Lyme-betegség jól reagál az antibiotikum-kezelésre, hosszú távon súlyos ízületi, szív- és idegrendszeri károsodásokat okozhat.

Megelőző óvintézkedések

A kullancscsípés elleni védekezés hatásos eszközei a repellens spray-k és krémek, amelyek kiválasztásakor fontos szempont az életkor (kicsi vagy nagyobb gyermek; felnőtt). Kiemelten figyeljünk a térd- és a combhajlatok, a nyak és a tarkótájék, a fülek mögötti területek, a csuklók és a könyökhajlat bekenésére, és jó, ha a ruhaujjra, a nadrágszárra és a felsőnk nyaki részére is jut a kullancsriasztó spray-ből. A hatástartam legfeljebb 3–6 óra, ezért hosszan tartó szabadtéri programok során az alkalmazást ismételni kell.

A kockázat megfelelő öltözékkel is csökkenthető: célszerű a nadrágszárat a zokniba, a felsőt a nadrágba tűrni, hogy se bejutni, se belül felmászni ne tudjon a parazita. Gyermekeknek különösen ajánlott a világos fejfedő, amely megakadályozza a kullancs behatolását és észrevehetővé teszi az élősködőt. Mivel a kullancs fénykerülő, fedetlen területen ritkán csíp, a nagy melegben biztonságosabb a fedetlen felsőtest, mint a bő szabású felsők. Fürdéskor az egész testet vizsgáljuk át, és a kád fölött a levetett ruhadarabokat is rázzuk ki.

Háziállatainkat ne engedjük az ágyba vagy más bútorainkra heveredni, mert a rájuk került kullancsokat behurcolhatják otthonunkba!

Kertünk ápolására fordítsunk kiemelt figyelmet: rendszeresen nyírjuk a füvet, és ősszel az avart is távolítsuk el. Ha szükséges, ritkítsuk a cserjék ágait, hogy a talajt minél több napfény érje. A kullancs elleni permetezés – a tévhittel ellentétben – nem tiltott, de egy uniós rendelet értelmében a korábban használt pirimifosz-metil hatóanyagú permetszer kikerült a biocid hatóanyag-felülvizsgálati programból, ezért hazai forgalmazási engedélye 2007-ben hivatalból megszűnt. Jó hír viszont, hogy a kiskertben végzett általános rovarirtás (levéltetvek, atkák ellen) jó hatékonysággal pusztítja a kullancsokat is. Egyébként a kullancsnak kevés természetes ellensége van – néhány madárfaj megeszi, és egyes fonálférgek megtámadhatják őket. A törpe fürkészdarazsak a szarvasmarhákon megkapaszkodott kullancsokra rakják le a petéiket, a kikelő darázslárvák pedig belülről falják fel a parazitákat.

 

Források:

Az Országos Epidemiológiai Központ módszertani levele a 2016. évi védőoltásokról

Kullancsencephalitis (Országos Epidemiológiai Központ) (http://www.oek.hu)

Lakos András: A Lyme-betegség tünetei és kezelése (http://www.vitalitas.hu)

Nigrovic, LE; Thompson KM. The Lyme vaccine: a cautionary tale. //Epidemiol Infect.// 2007;135(1):1–8.

www.kullancsvedelem.hu

http://www.agrohydro.hu/kullancsirtas.html

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés