Elkülönül a krónikus stressz

A klasszikus stresszválasz szervezetünk fenyegetésre adott akut válasza, ami a fenyegetés elmúltát követően fokozatosan megszűnik. A Weizmann Institute of Science és a University of Texas kutatóinak felfedezése szerint létezik egy ettől független mechanizmus is, ami csak krónikus stresszre lép működésbe. Az új felismerés elvezethet a szorongás és depresszió jobb diagnózisához és sikeresebb terápiájához is, írják a kutatók.

Assaf Ramot és munkatársai a hipotalamikus paraventrikuláris nucleus (PVN) egy eddig ismeretlen neuroncsoportját azonosították, és annak elhelyezkedéséből arra a hipotézisre jutottak, hogy a sejtcsoport a stresszválaszban tölthet be szerepet.

A jól ismert, akut stresszválasz során a PVN sejtjei által termelt kortikotróp releasing faktor (CRF) a hipofízisbe jutva kiváltja a hipofízis hormontermelését, amire válaszul a mellékvese előállítja a stresszhormon kortizolt. A kortizol aztán a stresszválasz kiváltása mellett negatív visszacsatolás révén csökkenti a CRF-termelést. Mint a kutatók egérkísérletekben megfigyelték, az újonnan felfedezett hipotalamikus neuronok sejtmembránjuk külső felszínén CRFR1-receptorokat expresszálnak, így képesek a CRF megkötésére.

A kísérletek során az is kiderült, hogy a kortizol hatására nem csökken, hanem nő a CRFR1-receptorok száma ezen neuronok felszínén, azaz negatív visszacsatolás helyett pozitív visszacsatolást működtetnek (Assaf Ramot és munkatársai: Hypothalamic CRFR1 is essential for HPA axis regulation following chronic stress;Nature Neuroscience).

Munkájuk során a kutatók először genetikailag módosított egerek agyában fluoreszcens fehérjével megjelölve karakterizálták e speciális sejtcsoport tagjait; ezt követően eltávolították az egerek mellékveséjét. Kortizol hiányában a CRFR1-receptorok nem jelentek meg a PVN-sejteken, azonban szintetikus kortizol-injekció hatására újraindult termelődésük.

A továbbiakban a kutatók annak jártak utána, hogy mikor és hogyan indul be a pozitív visszacsatolásos CRFR1-kör. Olyan genetikailag módosított egereket hasonlítottak össze normál kontrollcsoporttal, amelyek neuronjainak felszínéről hiányoztak a CRFR1-receptorok; az egereket kétféle stressznek tették ki, majd mérték vérük hormonszintjét. Akut stresszre mindkét csoport hasonlóan reagált, és hormonszintjük is megegyezett, azonban a krónikus stresszre eltérő választ adtak: a genetikailag módosított egerek nyugodtabbak maradtak és alacsonyabb volt a kortizolszintjük.

Mint Ramot kifejti: a CRFR1-rendszer elkülönül az akut stresszválaszt produkáló rendszertől, és az evolúció során a krónikus stressz kezelésére alakult ki; elképzelhető, hogy a depressziós betegek agyában az átlagosnál több CRFR1-receptor van, és lehetséges, hogy a jövőben a krónikus stressz által kiváltott betegségeket ezen az útvonalon is kezelhetjük.