hirdetés
hirdetés
2020. szeptember. 22., kedd - Móric.
hirdetés

Élesedő vita az inzulin-forgalmazókkal

Állami orvoslátogatói rendszer kiépítésétől a gyógyszergyártók 2013-as, egyszeri ötmilliárdos megsarcolásáig sokféle ötlet forog a gyógyszerkassza jövő évi betarthatósága érdekében. Előtte azonban az idei büdzsét kellene valahogy rendbe tenni oly módon, hogy a betegek változatlanul hozzájussanak életmentő gyógyszereikhez.

hirdetés

Az eredeti tervek szerint a tavalyi 317 milliárddal szemben idén 219 milliárd forint fordítható a gyógyszerek ártámogatására. A kassza azonban nehezen tartható, a többletkiadás, mint az már korábban nyilvánosságra került, év végéig biztos eléri a 15 milliárd forintot, bár vannak olyan kalkulációk is, amelyek ennél többel számolnak. Nehezíti a döntéshozók helyzetét, hogy lassan kifulladóban az egyébként valóban jelentős megtakarítást eredményező vaklicit rendszere, amelynek idei, utolsó akciójával már csak 7 milliárdos fogyasztói ár megtakarítás volt elérhető a korábbi 35 milliárdossal szemben. Az árak lassan a padló alá csúsznak, ahhoz, hogy ez a módszer folytatható legyen, újabb és újabb készítményeknek kellene bekerülniük a rendszerbe. Erre azonban halovány remény sincs. Bár a korábbi tudósítások szerint vagy 30 készítmény vár befogadásra, erre az aktusra  állítólag még legalább másfél évig várhatnak.

Mivel a kormány feltett szándéka, hogy egyelőre nem nyúl a térítési díjakhoz, de ha megtenné, már az sem segítene az idei kasszán, hiszen – tekintettel a rendeletalkotás menetére - legfeljebb januártól lehetne némi többletre szert tenni ily módon, így ismét a gyártókon a sor. A várható hiány pótlásának egyetlen lehetséges megoldásának a sávos befizetési rendszer alkalmazása kínálkozik. A kockázatmegosztás e módszeréről a 2006-os gyógyszergazdaságossági törvény rendelkezett, eredetileg pontosan bekottázva, hogy az ártámogatásra szánt összeg meghatározott mértékű túllépése esetén e többlet hány százalékát pótolja az állam, s mennyit a gyártók. A gyakori törvénymódosítás miatt szakemberek szerint meglehetősen zavarossá vált a helyzet, nem tudni pontosan kinek mennyit kellene befizetnie, bár afelől kétség sincs, a teher oroszlánrésze a gyártóké lesz. Ahhoz tehát, hogy ezt a módszert alkalmazzák, először is tisztázni kell – törvényi szinten – a pontos helyzetet.

Arról, hogy kinek mennyit kellene betennie e címszó alatt a kasszába arról  az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak kell értesítést küldenie az idei esztendő első háromnegyed évének adatai alapján, a gyártóknak pedig december 20-ig kell postázniuk a pénzt az adóhatósághoz. Az utólagos elszámolásra jövő tavasszal kerülhet sor.  A sávos befizetéssel az orvoslátogatói díj, a támogatás-volumen szerződések, a 20 százalékos extra adó után egy negyedik befizetési kötelezettség is terhelné a cégeket. Az pedig rövid távon senkit sem érdekel, hogy vajon a jogorvoslatért esetleg uniós bírósághoz forduló cégeknek igazat adnak-e – a kockázatviselés aránytalanságára, netán arra hivatkozva, hogy az állam törvényalkotói „keze” mennyire hajlik önmaga felé – Strasburgban.

A gyógyszerpiac hazai helyzete egyébként nem csak az itthoniakat érdekli. Úgy tudni, hogy a nyári IMF tárgyalásokon kitüntetetten esett szó arról, vajon mennyire tartható az idei gyógyszerkassza. A nemzetközi szakemberek szerint egyébként sehogy, legalábbis erre következtetnek a hónapról hónapra bekövetkező túlköltések láttán.

S persze nagy kérdés az is, mit szólnak a magyarországi történésekhez az érintett gyógyszercégek. A helyzet azért is roppant kényes, mert a nagy nemzetközi vállalkozások esetében – s a nálunk is használatos gyógyszerkincs jelentős részét ők állítják elő – a hazai piac nagyjából hibahatáron belüli, egy százalék alatti. Az összehasonlító nemzetközi referenciaárazás miatt azonban sok országban figyelnek arra, mit történik nálunk, nagy piacaikon a cégek a magyar padlóárak miatt milliárdokat veszíthetnek. Adott esetben tehát logikusan adódik számukra a döntés: otthagyni a picinyke piacot a nagyobb védelmében, hiszen nem jótékonysági egyletekről, hanem üzleti vállalkozásokról van szó.

Most épp az analóg inzulin gyártói fontolgatnak hasonló lépést, mivel a legutóbb bevezetett, ugyancsak az árak letörését, illetve bizonyos készítmények esetében többletadó kivetését eredményező úgynevezett spanyol modell alkalmazására hivatkozva többletadó befizetésére köteleznék őket. Az akadémikusnak is tekinthető, ám közel 1 milliárd forint többetbefizetést jelentő vita arról szól, vajon az analóg inzulinok beleesnek-e abba a kategóriába, amelyre a 10 százalékos rabat – kötelező kedvezményadás elve vonatkozik. A cégek egyértelművé tették, amennyiben a válasz igen, kivonják készítményeiket az országból.

Horváth Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés