hirdetés
hirdetés

Egy egyszerű fertőzés is végzetes lehet

Az ismert antibiotikumok egyre több típusával szemben ellenállóvá váló baktériumok egyértelműen a legnagyobb globális egészségügyi fenyegetést jelentik világszerte, írja az Index.

hirdetés

Ha nem teszünk ellenük semmit, néhány évtizeden belül előfordulhat, hogy száz évet ugrunk vissza az időben, és bárki belehalhat majd a legegyszerűbb fertőzésekbe is. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpont (MTA SZBK) kutatói azonban tesznek ez ellen valamit. Legújabb eredményeik a Nature Microbiologyban jelentek meg.

A hasmenéssel járó megbetegedések 70-80 százalékát vírusfertőzés okozza, amely ellen az antibiotikumok hatástalanok. Ezzel szemben világszerte a betegek 40 százalékát (sőt egyes területeken a 80 százalékát) antibiotikumokkal próbálják kezelni. E hatóanyagok szükségtelen túlhasználata (illetve az előírt kúra idő előtti félbehagyása) a fő oka a rezisztens baktériumtörzsek aggasztó terjedésének. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen csak az evolúciót látjuk munka közben. A véletlenül létrejövő mutációk némelyike ellenálló képességgel ruházza fel a mikrobát az antibiotikummal szemben, így ő előnybe kerül társaihoz viszonyítva, és terjedni kezd a populációban. Ez óhatatlan folyamat, de az ésszerűtlen viselkedéssel sokszorosára gyorsíthatjuk.

Pedig a kórokozók maguktól is rendkívül talpraesettek, ha a rezisztenciagének elterjesztéséről van szó.

A baktériumok rendkívül piszkos trükköt vetnek be: egymás között cserélgetnek géneket Így egészen távoli fajok is készen kapják az ellenálló képességet. Néha ezek a baktériumok olyan távoli rokonok, mint a muslica és mi – mondja az Indexnek Pál Csaba, az MTA SZBK tudományos főmunkatársa.

Tehát nem kell minden baktériumfajnak külön-külön felfedeznie az antibiotikum ellen hatásos rezisztencia mikéntjét. Elég, ha vírusok, vagy rövid örökítőanyag-szakaszok (plazmidok) segítségével megszerzi a másiktól. E mechanizmus (a horizontális géntranszfer) nem új, évmilliók óta így megy, de segítségével a baktériumok rendkívül hatékonyan képesek reagálni a változó környezet kihívásaira.

A géntranszfer által a genetikai vívmányok szédítően nagy sebességgel terjedhetnek. Miután egy antibiotikum-rezisztencia gént detektálnak Indiában, öt évvel később már az összes földrészen izolálható. Tehát nem maga a baktérium terjed feltétlenül, csak az ellenálló képességet biztosító genetikai elem. Így egy biológiai innováció a legkülönfélébb betegségek kórokozóit is sokkal veszélyesebbé teheti.

E félelmetesen ütőképes mechanizmust látva az a csoda, hogy az állandóan velünk élő (bőrünkön és beleinkben található) baktériumok nem ölnek meg minket azonnal. Mert bár jelentős részük úgynevezett barátságos mikroba, azért szép számmal vannak kevésbé barátságosak is, amelyek kordában tartás nélkül szíves örömest megbetegíthetnének minket. Látszólag minden körülmény adott e bélbaktériumok számára, hogy rezisztenssé váljanak a szervezet által termelt, néhány aminosavból álló (peptid típusú) antimikrobiális hatású anyagokkal szemben. Hiszen rengetegen vannak, és e rövid fehérjeláncok folyamatosan érik őket, így rengeteg alkalmuk lehet, hogy kifejlesszék az ellenálló képességet. Ez mégsem történik meg, és ez reményt nyújthat az azokkal a kórokozókkal szembeni küzdelemben is, amelyek az elérhető szintetikus antibiotikumok többségére már csak leereszkedő félmosollyal legyintenek.

„Az antimikrobiális peptidek természetes immunrendszerünk részei. A káros baktériumokkal szembeni első védelmi vonalat jelentik ők - így Pál Csaba. - A hasznos bélbaktériumaink rezisztensek ezekkel szemben, és ez nagyon jó. Felmerül viszont a kérdés, hogy a baráti bélbaktériumok átadhatják-e a peptidrezisztencia-géneket a káros mikrobáknak.”

(forrás: Index)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés