hirdetés
hirdetés

Felmérés készült a veszprémi reumatológiai centrumban

Biológiai terápiában részesülő reumatológiai betegek adherenciájának mérése

Az reumatológiai betegek körében az orális DMARD-terápiában a beteg-együttműködés csupán 30-70 százalék közé tehető. A biológiai hatóanyagok esetében jelenleg korlátozott adatokkal rendelkezünk. Dr. Borza Erzsébet kórházi-klinikai szakgyógyszerész jelöltben felmerült a kérdés, hogy a reumatológiai centrumunkban biológiai terápiával kezeltek milyen mértékű adherenciával rendelkeznek valójában, és igényelhetnek-e gyógyszerészi támogatást? Előadásával az idei Rozsnyay Mátyás Emlékversenyen harmadik helyezést ért el.

hirdetés

Hazánkban közel 100 ezer ember szenved rheumatoid arthritisben. A reumatológiai kórképek jelentős fájdalommal, ízületi deformitással és életminőség-romlással járnak. A betegek átlagéletkora tartósan fennálló gyulladás esetén mintegy 10 évvel kevesebb, mint az egészséges lakosságé. A tüneti gyulladáscsökkentő (NSAID) kezelést az elmúlt időszakban a mihamarabb elkezdett immunmoduláló bázisterápia, azaz DMARD-terápia (disease modifying anti-rheumatoid drugs) váltotta fel a nemzetközi gyakorlatban. A DMARD kezelés (metotrexát, leflunomid, szalazopirin, szulfaszalazin, klorokin stb) eredménytelensége esetén terápiás siker már csak a biológiai terápiától várható.

A biológiai készítmények olyan rekombináns monoklonális antitestek vagy fúziós proteinek, melyek az immunrendszer gyulladásos elemeinek (TNF-α, IL-1 receptor, CD-20 receptor) célzott blokkolásával fejtik ki hatásukat. E terápia átlagos havi költsége egy beteg esetén 2-300 ezer forint közé tehető az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Publikus Gyógyszertörzs adataiból számolva.

Két évvel ezelőtt, 2012-ben Magyarországon tételes elszámolás alá kerültek a reumatológiai kórképekben használt biológiai gyógyszerek a 9/1993 NM rendelet módosításával. Akik korábban közforgalmú gyógyszertárakban receptre kapták meg gyógyszereiket kiemelt támogatással, azok most a kijelölt centrumokban (fekvőbetegellátó gyógyintézetek) juthatnak hozzá gyógyszerükhöz, melyet az OEP természetben, ingyen biztosít számukra. Ennek az új gyógyszerellátási útnak előnyei és hátrányai is vannak. Legnagyobb előnye az OEP központosított beszerzés miatti költségmegtakarítása, valamint az adatbázisokból nyerhető egészség-gazdasági összefüggések.

A tételes finanszírozási rendszer működtetéséhez létrehozott online felületen a betegadatokat, a gyógyszereket részletesen rögzíteniük, dokumentálniuk kell az orvosoknak és gyógyszerészeknek egyaránt. Hátrányként hatalmas adminisztratív teher hárul a centrumok dolgozóira. A centralizációval a betegeknek több esetben kezelőorvost kellett váltaniuk, messzebb kell utazniuk és megnőtt a várakozási idő is. A megfelelő feltételek hiányában a beteg-gyógyszerész találkozás, az alapszintű gyógyszerészi gondozás is korlátozódott. Megoldatlan maradt a centrumok részére a forrásteremtés a szükséges többletfeladat finanszírozásához, a gyógyszerek tárolásához elengedhetetlen hűtőkapacitás megteremtéséhez.

Az reumatológiai betegek körében az orális DMARD-terápiában a beteg-együttműködés (adherencia) csupán 30-70 százalék közé tehető. A nagy költségű biológiai gyógyszerek megjelenését követően az adherencia mérésének még nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Ennek meghatározására nemzetközi, validált kérdőívek még nem születtek, egyelőre csak korlátozott adatokkal rendelkezünk.

 Dr. Borza Erzsébet A Csolnoky Ferenc Kórház Reumatológiai Centrumában 382 beteg kezelése zajlik három kórképben biológiai terápiával: rheumatoid arthritis (65%), spondilitis ankylopoetica (24%) és arthritis psoriatica (11%). Ennek becsült éves költsége eléri az egymilliárd forintot.

Így felmerült bennem a kérdés, hogy a reumatológiai centrumunkban kezeltek milyen mértékű adherenciával rendelkeznek valójában, és igényelhetnek-e gyógyszerészi támogatást? Egy kérdőíves felmérés segítségével a biológiai terápiában résztvevők elégedettségének mérését, a betegek attitűdjének megismerését és az esetleges gyógyszerelést érintő hiányosságok, hibák feltárását tűztem ki célul, melyek kiküszöbölésével kórházi gyógyszerészként javíthatok a betegek együttműködésén.

A kérdőívben szereplő kérdéseket a WHO által meghatározott, adherenciát befolyásoló öt tényező köré építettem:

  1. társadalmi, gazdasági tényezők,
  2. az egészségügyi ellátástól függő tényezők,
  3. a terápiától függő tényezők,
  4. a beteg egészségi állapota,
  5. a betegtől függő tényezők.

A kérdőívet a 382 kezelt betegből 106-an töltötték ki, ami centrumunkra nézve reprezentatívnak tekinthető. Az önálló kitöltést követően személyesen is konzultáltam a betegekkel.

A kapott adatokból egyértelműen kitűnik, hogy akik egyedül élnek, nehezebben viselik a fájdalommal járó terápiát. A biológiai hatóanyagok ugyanis fehérje természetűek, így többségük csak injekcióban vagy infúzióban alkalmazható. A kérdőívet kitöltők átlagéletkora 60 évhez közelít, ezért indokolt az idősebb, egyedül élő betegekre nagyobb figyelmet fordítani. A betegségben átlagosan 15 éve (3-40 év) szenvednek a megkérdezettek, így sokuknál a kisízületi deformitások még nehezebbé teszik az injekció beadását. A válaszadók majdnem 20%-a 60km-nél messzebbről utazik a centrumba. A készítmények 2-8 °C között tárolandók, a hűtést az utazás ideje alatt is biztosítani kell.

A centrumok létrehozásával az adott intézményekben megnőtt a kezelt betegszám, ezzel párhuzamosan a várakozási idő is. A kitöltők 53%-a ítélte a várakozási időt hosszúnak. A magas napi betegszám miatt az egy főre jutó idő csökken. Ennek következtében sérül a betegközpontúság és a betegoktatás minősége. A válaszadók közül többen úgy érzik, hogy csak a gyógyszerért utaznak a centrumba. A terápiának az aktív korosztály tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget, de ők is csupán annyira ismerik betegségüket, mint az idősebb generáció. A biológiai terápiával a kitöltők 90%-a elégedett, ezen belül is 67%-uk nem tudna élni nélküle. Ennek tükrében meglepő, hogy a betegek 57%-át érezhetően befolyásolja mindennapjaiban a betegség, ami a nem megfelelő alkalmazás számlájára róható.

Azt tapasztaltam, hogy az otthoni injekciós alkalmazás mellett kevésbé tartják fontosnak az adagolási rezsimet a betegek, ellentétben azokkal, akik a kórházban, szakdolgozói felügyelet mellett kapják meg az infúziót. Gyakori probléma, hogy a betegek nem várják meg az injekció szobahőmérsékletre melegedését beadás előtt, ezzel is további fájdalomnak téve ki magukat. A készítményt otthon alkalmazó betegek is fontos  célcsoportját jelentik a gyógyszerészi gondozásnak.

A kapott eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegek oktatása nem kellően hatékony. A rendelkezésünkre álló hatásos készítmények és a magas terápiás költségek miatt fontos a nem együttműködő betegeket azonosítani és „megnyerni”. A beteg-együttműködés előmozdításában a klinikusok mellett a gyógyszerésznek is kiemelkedő szerepe van.

Célszerűnek tartom a gyógyszerész aktívabb részvételét a betegellátásban, egy biológiaigyógyszer-kiadó helyiség létrehozását. Cél a várakozási idő rövidítése, a betegoktatás hatékonyságának növelése, a gyógyszerészi gondozói tevékenység folytatása. Ennek keretében személyre szabottan ismertetni, ismételni kellene a biológiai készítmények hatását, alkalmazásuk módját, a szabályok követésének fontosságát. Kiemelt figyelemmel kell fordulni azokhoz, akik otthon alkalmazzák a gyógyszert, egyedül élnek, illetve messziről érkeznek, ezen felül a konzultáció során kiváltképp fontos az esetleges gyógyszerelési hibák felderítése, megoldása.

Terveim közt szerepel, hogy az információkhoz nyomtatott tájékoztató formájában is hozzájuthassanak az érintettek. Elengedhetetlennek tartom hasonló felmérések elvégzését más centrumokban is. Az OEP által létrehozott internetes felület korántsem kiaknázott; a betegregiszter funkciót össze kell hangolni a kórházi medikai rendszerekkel. Az adatok exportálásával elkerülhető az ismételt manuális adatrögzítés. Meg kell teremteni az online készletgazdálkodás lehetőségét az orvos, a gyógyszerész és a nagykereskedő számára egyaránt. A humánerőforrás oldalon túlterhelt rendszerben igen fontos a fenntartható adminisztráció. A költséghatékonysággal megtakarított összegből a centrumok támogatásban részesülhetnének az új szakfeladatok ellátására a jobb betegellátás érdekében.

Dr. Borza Erzsébet , gyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés