hirdetés
hirdetés
2020. szeptember. 26., szombat - Jusztina.
hirdetés

Bécsig szalad a Pharmafutár

Gáldi Károly összesen két esetre emlékszik, amikor naponta rohantak Bécsbe, illetve Németországba egy-egy medicináért.

hirdetés

A Pharmafutár megalakítása az 1990-es évek elején – bár úgy tűnt –, nem a véletlen műve volt. A rendszerváltást követő években a hazai gyógyszerpiacon minden mozgásban volt, változott. Ez inspirálta a cég megalakítását.

A rendszerváltást követően egyre jobban kinyílt a világ, az orvosok és a betegek egyre több információhoz jutottak a külföldön már kapható medicinákról, miközben itthon még eléggé mozdulatlannak tűnt a gyógyításban használható gyógyszerek köre. Ez adta az ötletet a Pharmafutár megalakításához, a lehetőséget pedig a korábbi gazdasági, pénzügyi korlátok leomlása. Az új cég arra vállalkozott, hogy többnyire az orvosok által javasolt, Magyarországon azonban nem beszerezhető készítményeket – legyenek azok akár vénykötelesek, akár nem – behozza a szomszédos Ausztriából illetve Németországból – lényegében klasszikus logisztikai feladatot ellátva. A kereskedés alapfilozófiája, s gyakorlata ma is változatlanul ugyan ez, mondja Gáldi Károly.

„Bármit behozunk, egyetlen kitétel van: kizárólag patikában kapható termékekkel foglalkozunk! Az osztrák partnergyógyszertártól alig tíz méterre például működik egy hatalmas drogerie markt, s bár a termékpalettát illetően van átfedés az üzlet és a patika között, mi kizárólag az utóbbiban fordulunk elő. Ez a mi minőségbiztosításunk” – szögezi le az ügyvezető.

A mindmáig családi vállalkozás az egyik budai üzletközpontban, egyetlen szobában működik, tumultus nincs, de folyamatosan érkeznek a megrendelők.  Időről időre megszalad egy-egy készítmény iránt a kereslet, nemrégiben például az egyik, nőgyógyászok által meglehetős gyakorisággal rendelt spirál lett keresett, mivel világszerte megszüntették a gyártását, a hasonló tulajdonságúakból pedig nem kapható itthon egyetlen változat sem. Ugyanebbe a csoportba tartozik az egyik pesszárium fajta, amely még Ausztriában sem kapható,  a német partnergyógyszertár szerzi be az Egyesült Államokból.

Apropó Egyesült Államok. Előfordul, hogy innen származik a megrendelt eszköz vagy kozmetikum, a lebonyolítás azonban mindig a német patikán keresztül történik, s ilyenkor akár két hétbe is beletelhet, míg Magyarországra érkezik a kért termék. Az átfutási idő egyébként általában egy hét, egy-egy szerencsés esetben azonban elegendő három nap is. A készítményeket – kívánságra – tovább is küldik a Magyarországon megadott címre, kivéve, ha például fokozottan törékeny.

Meglepő módon az elmúlt két évtized alatt úgynevezett életmentő gyógyszerért talán egyszer vagy kétszer kellett sürgősen Bécsig menniük, hasonló helyzetekre felkészültek a hazai kórházak, mint ahogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár méltányossági kerete is jól kezeli azokat az eseteket, amikor fontos, ám igen drága medicinára van a gyógyító munkához szükség. Miből él meg akkor a Pharmafutár?

Általában azokat a készítményeket hozatják be velük, amelyek valamilyen okból eltűnnek a hazai patikákból. S ez nem csak gyógyszereket jelent, van aki kizárólag gyógyszertári forgalomban kapható kozmetikumot rendel, vagy valamilyen eszközt, mint amilyen a példaként említett pesszárium. Volt persze arra is példa, hogy patikai cukorkát hozattak velük, a parvenük száma azonban meglepően csekély. Ez részben a termékkör komolyságának, s nem utolsó sorban árának köszönhető. Az utóbbit ugyanis euróban kell kifizetni – mellette forintban a bonyolítás és szállítás költségét –, s nem társul mellé társadalombiztosítási támogatás. Ausztriában és Németországban pedig drágábbak a gyógyszerek, mint idehaza.

A magyar gyógyszerpiac ciklikus mozgása jól érzékelhető a növekvő és csökkenő igényekben. A vaklicit következményeként a patikai polcokról eltűnt gyógyszerek iránt hirtelen emelkedett az egyedi behozatali igény, ám abban a pillanatban, hogy itthon megjelenik az azt helyettesíteni képes készítmény, máris csökken a kereslet, hiszen forintban olcsóbb fizetni, mint euróban. Különösen igaz ez akkor, ha ártámogatást is kap az illető gyógyszer.

Gáldi Károly összesen két esetre emlékszik, amikor naponta rohantak Bécsbe, illetve Németországba egy-egy medicináért. Ezek a történetek még a kilencvenes évek második felének krónikájához tartoznak: az egyik a járvánnyal fenyegető agyhártyagyulladás volt. A kilencvenes évek végén Magyarországon még nem volt forgalomba a védőoltás,  így a rémült szülők a Pharmafutárral hozatták be a vakcinát, amely azóta már nálunk is kapható.

Jól vizsgáztak az egészségügyi hatóságok, emlékszik utólag az ügyvezető, sikerült megakadályozniuk az annak idején az egyik vidéki laktanyából kiindult fertőzés elterjedését. A másik történet arra az időre esett, amikor az ország több pontján majdnem egy időben kezdte meg működését több IVF centrum, s hirtelen megnőtt az igény a lombikbébi programban nélkülözhetetlen progeszteron tartalmú injekciók iránt, amelyek nincsenek hazai forgalomban, s még Ausztriában is igen szűk belőlük a választék. Az IVF programokat egyébként sajátos eszközükkel támogatják is, a sikeres lombikbébi programhoz nélkülözhetetlen gyógyszerek behozataláért ezer forinttal kevesebbet kérnek a hivatalos tarifánál – ami egy-egy alkalommal 2700 forint –, amit a kismamák hálásan fogadnak, mint azt az iroda egyik falát beborító piciket ábrázoló tengernyi fényképe bizonyítja.

Kérdésünkre – miként azonosítják azokat a behozandó gyógyszereket, amelyek itthon, amíg kaphatók voltak, más márkanévvel futottak, mint a Lajtán túl? – megtudjuk: hazai és nemzetközi adatbázisokkal dolgoznak, de bevett gyakorlat a felíró orvossal illetve a kinti társpatikákkal folytatott konzultáció. Ha kell, akár a hivatalos gyógyszerkönyvi leiratot is prezentálják – igaz, németül. Nagy segítség egyébként az Európai Gyógyszerügynökség, az EMEA honlapja, ahol már akár magyarul is olvashatók a dokumentumok. 

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés