hirdetés
hirdetés

Az új típusú hormonális fogamzásgátlók tromboembólia-kockázata

Egy friss vizsgálat szerint az újabb gesztagéneket – desogestrelt, gestodent, drospirenont vagy ciproteront – tartalmazó kombinált hormonális fogamzásgátlók alkalmazását kísérő tromboembólia-kockázat mintegy kétszerese a levonorgestrelt vagy norethisteront tartalmazó készítményekének. A norgestimat kivétel.

hirdetés

A BMJ weboldalán nemrég megjelent brit vizsgálat szerint az új típusú kombinált hormonális fogamzásgátlók nagyobb VTE-kockázatot hordoznak, mint a hagyományos gesztagén komponensű antibébi-tabletták.

A kutatók az Egyesült Királyság két populációszintű betegellátási adatbázisának (Clinical Practice Research Datalink és QResearch) adatait dolgozták fel két beágyazott eset-kontroll vizsgálat keretében úgy, hogy a 15–49 éves korosztályban vénás tromboembóliával (VTE) diagnosztizált nők mindegyikéhez 5 kontroll személyt rendeltek az életkor, az ellátási körzet és az adott naptári év figyelembevétel. A 618 fekvőbeteg-intézmény adatait összefogó Clinical Practice Research Datalink (CPRD) adatbázisában 5062 új VTE-eset, a 722 alapellátási körzetről informáló QResearch adatbázisban 5500 új VTE-eset szerepelt a 2001–2013 közötti időszakban. A VTE-epizódot megelőző év során szedett hormonális fogamzásgátló típusa mellett számos egyéb módosító tényezőt figyelembe vettek az elemzésben (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, etnikai hovatartozás, testtömegindex, kísérő betegségek).

A két adatbázis összesített adatai alapján igazolást nyert az a jól ismert tény, hogy a kombinált hormonális fogamzásgátlók szedése – típustól függetlenül – közel háromszorosára emeli a VTE kialakulásának esélyét. A készítmények gesztagén komponensét is górcső alá véve azt is megállapították ugyanakkor, hogy egyes hatóanyagok ennél nagyobb tromboembólia-kockázatot hordoznak: így a desogestrel, a ciproteron és a drospirenon több mint négyszeresére növeli a VTE-rizikót (az esélyhányados értéke sorrendben 4,28, 4,27 és 4,12). A gestoden valamivel kevésbé, de úgyszintén jobban növeli a VTE kockázatát, mint a hagyományos gesztagének (esélyhányados: 3,64, szemben a levonorgestrelre jellemző 2,38-os és a norethisteronra jellemző 2,56-os értékkel). A norgestimat kivételesen kedvezőnek tűnik e tekintetben: minden más gesztagénnel ellentétben csak 2,53-szoros kockázatnövekedéssel társul.

A VTE abszolút esetszámát tekintve a levonorgestrel- és a norgestimat-tartalmú fogamzásgátlók alkalmazását kíséri a legkevesebb tromboembóliás esemény: 10 ezer gyógyszerszedő nőre 6–7 VTE jut évente. A legtöbb VTE-epizód a desogestrelt és a ciproteront tartalmazó fogamzásgátlókat szedő nők körében fordul elő: 10 ezer gyógyszerszedő körében évi 14–17 eset.

A kockázatnövekedés még kifejezettebbnek mutatkozott, ha az elemzést az antikoaguláns kezelésben részesített VTE-betegekre, illetve az ismert kockázati tényezők nélkül kialakuló VTE eseteire korlátozták, a megfelelő kontrollokkal végzett összehasonlításban. A 25–49 év közötti korosztályban az orális fogamzásgátló kezelés jobban emelte a rizikót, mint a 15–25 év közötti korcsoportban. A fogamzásgátló kezelés időtartamát is figyelembe véve a kutatók azt is megállapították, hogy a levonorgestrel-tartalmú tabletták esetében röviddel az alkalmazás megkezdése után (≤84 nap) szignifikánsan nagyobb a VTE-kockázat, mint az ilyen készítmények hosszú távú alkalmazása mellett. Más gyógyszertípusok esetében nem jutottak egyértelmű következtetésre e tekintetben. A készítmények ösztrogénadagja nem mutatott kapcsolatot a VTE-kockázattal.

Mindmáig ez a legszélesebb körű tanulmány, amely a gesztagén típusa szerint jellemzi a kombinált hormonális fogamzásgátlókhoz kapcsolódó VTE-kockázatot. A fogamzóképes brit nők teljes populációjára kiterjedő elemzés statisztikai ereje kellően nagy ahhoz, hogy megbízható és általánosítható következtetésekkel szolgáljon e témában. A szerzők megállapításai összecsengenek egy nem sokkal korábbi dán kohorszvizsgálat eredményeivel, ami még inkább megerősíti, hogy az újabb gesztagén hatóanyagokat tartalmazó orális fogamzásgátlók felírásakor kiemelten fontos mérlegelni a lehetséges VTE-kockázatot, és ennek tükrében dönteni a legmegfelelőbb gyógyszeres lehetőségről.

Világviszonylatban a fogamzóképes korú nők mintegy 9 százaléka szed orális fogamzásgátló tablettákat. A fejlett országokban ez az arány átlagosan ennek duplája, míg országonkénti bontásban jóval 20 százalék felett is lehet. Bár a kombinált hormonális fogamzásgátlók általánosságban hatásos és biztonságos eszközei a nem kívánt terhesség kivédésének, az alkalmazásukkal összefüggő tromboembólia-kockázat nem elhanyagolható. Noha e rizikónövekedés még mindig jóval kisebb, mint ami a terhességhez kapcsolódik (a várandósság alatt akár 10-szeres VTE-kockázat-növekedéssel is számolni lehet), az orális fogamzásgátlók szedésének hosszantartó jellege és az alkalmazásukkal összefüggő VTE potenciális kivédhetősége nyomatékosítja a körültekintő gyógyszerfelírás és a megfelelő követés jelentőségét – különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nemcsak jelentős morbiditást okozó, hanem egy potenciálisan halálos kimenetelű szövődményről van szó.

(Források: Medscape, BMJ)

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés