hirdetés
hirdetés

Az oseltamivir-kezelés csökkenti az influenza szövődményeinek kockázatát

Az influenzavírus elleni kezelés több mint 40 százalékkal csökkenti a légúti felülfertőződés esélyét és gyorsítja az influenza gyógyulását – derül ki a Michigani Egyetem kutatói által végzett metaanalízisből.

hirdetés

A The Lancet közelmúltbeli közleménye  szerint az influenzás betegek időben megkezdett oseltamivir-kezelése csökkenti a bakteriális légúti szuperinfekciók és a kórházi felvételt indokló súlyos kórállapot kialakulásának kockázatát, és egy nappal lerövidíti az influenza kórlefolyását.

 

Metodika

A metaanalízisben a Roche cég által szponzorált, publikált és nem publikált klinikai vizsgálatok egyéni betegadatait dolgozták fel. A több mint 4300 beteget felölelő 9 kettős vak, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatban (1997–2001) az első tünetek jelentkezésétől számított 36 órán belül indították meg az oseltamivir-kezelést, és 12 órás időközönként, naponta kétszer 75 mg-os adagban 5 napon át folytatták. A beválasztás feltétele volt a lázas állapot (65 éves kor alatt ≥38°C, 65 éves kortól ≥37,5°C), valamint az influenzára utaló legalább egy légúti (köhögés, torokfájás, orrdugulás) és egy közérzeti tünet (fejfájás, izomfájdalom, izzadás vagy hidegrázás, fáradtságérzés) jelenléte. Az influenzajárvány időszakában jelentkező betegeknél empirikus alapon döntöttek a terápia mellett, de az influenzavírus-fertőzést az orr- vagy torokváladék tenyésztésével vagy az antitest-titer legalább négyszeres emelkedésével is igazolták. A betegeket a vizsgálatok mindegyikében 21 napon át követték.

A hatásosság mutatóiként az influenzás tünetek tartós enyhüléséig vagy megszűnéséig eltelő időtartamot és a véletlen besorolástól számított 48 óra elteltével megjelenő, antibiotikum-kezelést igénylő alsó légúti felülfertőződés (bronchitis, pneumonia, egyéb) gyakoriságát vizsgálták. A biztonságosság jelzőjeként a halálesetek, a mellékhatások vagy egyéb okok miatti kezelésmegszakítás, valamint a nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát elemezték.

 

Eredmények

Az adatok összevont elemzése alapján az igazoltan influenzavírussal fertőzöttek beválasztás szerinti populációjában az oseltamivir-kezelés 21 százalékkal csökkentette a tünetek tartós enyhüléséig vagy megszűnéséig eltelő időtartamot a placebóhoz viszonyítva (medián értékben 97,5 óra vs. 122,7 óra; az abszolút különbség 25,2 óra). Emellett ritkábban fordult elő antibiotikum-kezelést igénylő alsó légúti felülfertőződés a véletlen besorolástól számított 48 óra elteltével az oseltamivir, mint a placebo alkalmazásakor (4,9 vs. 8,7 százalék). Az októl független hospitalizáció gyakoriságát szintén kisebbnek találták az antivirális kezelés ágán (relatív kockázat: 3,37; gyakoriság 0,6 százalék az oseltamivir- és 1,7 százalék a placeboágon).

Ami a kezelés biztonságosságát illeti, az oseltamivir alkalmazásakor gyakrabban jelentkezett hányinger és hányás, mint a placebóval kezelt betegek körében. A hányinger relatív kockázata több mint másfélszeresére, a hányás relatív rizikója közel két és félszeresre nőtt (az émelygés gyakorisága 9,9, illetve 6,2 százalék a két kezelési ágon, a hányásé 8,0, illetve 3,3 százalék). Az egyéb (pszichiátriai, neurológiai) nemkívánatos hatások és a kezelésmegszakítás gyakorisága tekintetében nem mutattak ki különbséget az oseltamivir- és a placebokezelés között.

Azoknál, akiknél a laboratóriumi vizsgálat nem igazolt influenzavírus-fertőzést, az oseltamivir-terápia nem csökkentette a tünetek tartós enyhüléséig vagy megszűnéséig eltelő időtartamot.

 

Következtetések

Az influenzavírus-fertőzés kezelésére legelterjedtebben alkalmazott oseltamivir hatásosságát máig sokan vitatják. A szerzők szerint a publikált és nem publikált vizsgálatok egyéni betegadatait feldolgozó metaanalízis az eddigi tanulmányokkal összehasonlítva pontosabb képet ad az oseltamivir-terápia hatásosságáról és biztonságosságáról. Az adatok azt jelzik, hogy igazolt influenzavírus-fertőzés esetén a kezelés több szempontból is előnyösnek mutatkozik, a kezelésre alkalmas betegek kiválasztásakor azonban gondosan mérlegelni kell, hogy ezek a várható előnyök ellensúlyozzák-e a hányinger és a hányás megnövekedett kockázatát.

A szerzők azon megállapítása, hogy tényeges influenzavírus-fertőzés hiányában a kezelés hatástalan, nem meglepő ugyan, de a való életben szerzett tapasztalatok szempontjából fontos, hiszen az influenzajárvány idején empirikus alapon megindított kezelés nem minden esetben talál valódi célpontra a szervezetben, a nemkívánatos hatások pedig feleslegesen terhelik a beteget. Ebből adódóan – ahogy a közleményhez csatlakozó kommentár  szerzői is hangsúlyozzák – az antivirális kezelés empirikus alapon történő megindítása csak pandémia idején javasolható, míg egyéb esetekben csak igazolt influenzavírus-fertőzés fennállásakor célszerű oseltamivirt rendelni.

A tanulmányt többen bírálták amiatt, hogy a közleményben függetlennek mondott kutatócsoport valójában nem teljesen független az oseltamivir hatóanyagú Tamiflu gyártójától, ez pedig esetlegesen – a szerzők szándéka ellenére – kihatással lehet az elemzés eredményére. Ettől függetlenül maguk a szerzők is megfontoltan nyilatkoznak a kezelésről, rámutatva az előnyök és a kockázatok mérlegelésének fontosságára. A hivatalos ajánlásokkal összhangban arra is felhívják a figyelmet, hogy az influenza szövődményei szempontjából leginkább veszélyeztetett populációkban a pontos diagnózis megszületéséig történő várakozás nagyobb kockázatnak teszi ki a beteget, mint az idejében megindított antivirális kezelés, hiszen a nemkívánatos farmakológiai hatások kockázata valójában nem tekinthető túlságosan nagynak.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés