hirdetés
hirdetés
2021. április. 18., vasárnap - Andrea, Ilma.
hirdetés

Az időskori farmakoterápia optimalizálása

Világviszonylatban általános tendencia a gyógyszerfogyasztás növekedése, ami a lakosság idősödése mellett feltehetően a nagyszámú új és hatásos gyógyszer megjelenésével, az evidenciákra épülő klinikai irányelvek és farmakoterápiás ajánlások változásaival, a preventív kezelési lehetőségek bővülésével függ össze. A polifarmácia – definíció szerint általában legalább 5-féle, vagy a klinikai kép alapján indokoltnál többféle gyógyszer egyidejű szedése – elsősorban az idősek körében gyakori jelenség, és több tanulmány szerint kapcsolatban állhat a geriátriai betegek funkcionális állapotával és a halálozással.

hirdetés

A polifarmáciával párhuzamosan nő a betegellátás komplexitása és a nemkívánatos hatások előfordulási gyakorisága, csakúgy, mint a gyógyszerkölcsönhatások és a nem megfelelő betegadherencia lehetősége, ami növeli a kedvezőtlen terápiás kimenetel esélyét, így a nagy kockázattal terhelt gyógyszerrendelés kategóriájába esik. Érdekes módon, a polifarmáciához gyakran társul alulkezelés, ami valamely indokoltnak tekintett gyógyszeres terápia hiányából vagy nem megfelelő gyógyszerválasztásból adódhat, és szintén növeli a kedvezőtlen kimenetel rizikóját. Spanyolországi kutatók keresztmetszeti vizsgálatban elemezték a két jelenség kapcsolatát, gyakoriságukat és legfontosabb kockázati tényezőiket azzal a céllal, hogy a feltárt jellemzők megismerésével minél inkább optimalizálni lehessen az idős betegek gyógyszeres kezelését.

 

Módszerek

A tanulmányban a Kanári-szigetekhez tartozó, mintegy 125 ezer lakosú Lanzarote 65 év feletti lakosságának gyógyszerszedését tekintették át egy reprezentatív minta alapján. A pontos információszerzést az orvosi dokumentáció mellett személyes interjú és strukturált kérdőíves felmérés biztosította. A társadalmi-gazdasági jellemzők mellett tájékozódtak a résztvevők klinikai állapotáról (Charlson-féle társbetegségindex, CCI) és funkcionális állapotukról is (a mindennapi tevékenységekhez kapcsolódó önállóságról), továbbá a kognitív és hangulati jellemzőkről.

 

Eredmények

A vizsgálatban részt vevő 407 idős korú beteg (átlagéletkor: 79,3 év; tartomány: 65–100 év; 57,2 százalékuk nő) összesen 1844 gyógyszert szedett, ami medián értékben egyénenként 4,5-féle gyógyszer párhuzamos alkalmazását jelenti (tartomány: 0–14-féle). A társbetegségeket leíró CCI átlagértéke 1,95-nek adódott; a betegek 35 százaléka kettőnél több diagnosztizált betegségben szenvedett.

A leggyakoribb kórképek sorában első helyen állt a hipertónia (gyakorisága 57 százalék), ezt követték a vázrendszeri betegségek (53 százalék), a szívbetegség (40 százalék), a perifériás érbetegség (39 százalék), a diabétesz (24 százalék) és az insomnia (19 százalék). A felmérést megelőző egy évben a résztvevők 26 százaléka állt kórházi kezelés alatt. A funkcionális állapotot tekintve a betegek egyharmada szorult segítségre legalább kétféle mindennapos tevékenységben. A résztvevők több mint felét megfelelő intellektuális állapot, 15 százalékukat középsúlyos-súlyos kognitív károsodás jellemezte. Depresszióra utaló jelek a betegek kétötödénél mutatkoztak, míg tényleges depresszió egyötödüknél állt fenn.

 

A leggyakoribb gyógyszerek

A leggyakrabban szedett farmakonokat a kardiovaszkuláris rendszer gyógyszerei (ATC-csoport: C) képviselték: a betegek 70 százaléka legalább egy ilyen típusú készítményt szedett. Ezt követték a tápcsatorna és anyagcsere gyógyszerei (ATC-kategória: A) 54 százalékos gyakorisággal, majd a központi idegrendszer gyógyszerei (ATC-csoport: N) 52 százalékos gyakorisággal. A tíz leggyakrabban rendelt hatóanyag sorrendben az omeprazol, az acetil-szalicilsav, a furosemid, az enalapril, a transzdermális nitrátok csoportja, a paracetamol, lorazepam, a clopidogrel, a digoxin és az atorvastatin volt.

 

Polifarmácia

A polifarmácia (legalább 5-féle gyógyszer egyidejű szedése) gyakorisága 45 százaléknak, a rendkívüli polifarmácia (legalább 10-féle gyógyszer) incidenciája 6 százaléknak bizonyult a vizsgált populációban. A többváltozós elemzés alapján a polifarmácia fő kockázati tényezőinek a társbetegségek fennállását, a korlátozott önellátást és a C, illetve N ATC-csoportba tartozó gyógyszerek szedését találták a kutatók. A nem és az életkor nem mutatott kapcsolatot a polifarmácia jelenségével, míg a középsúlyos-súlyos kognitív károsodásban szenvedőknek kisebb valószínűséggel rendeltek sokféle gyógyszert egyidejűleg. A polifarmácia tekintetében a leggyakrabban rendelt gyógyszerek megegyeztek a fent felsoroltakkal (a gyakorisági sorrend annyiban módosult, hogy a digoxin ekkor a hatodik helyre került).

 

Alulkezelés

Miért?

A kardiovaszkuláris rendszer és a központi idegrendszer gyógyszereinek alkalmazásával összefüggő polifarmácia a kutatók szerint többféle kórállapot vagy több kockázati tényező egyidejű jelenlétével, illetve a kezelések mellékhatásainak új diagnózisként való értékelésével állhat összefüggésben. A szükséges kezelések gyakori hiányára szintén magyarázatot adhat a betegpopuláció életkora és a társbetegségek nagy száma, ha feltételezzük, hogy az orvosok csak a lehető legszükségesebb esetekben egészítik ki újabb gyógyszerrel a már egyébként is hosszú gyógyszerlistát. E tekintetben mégis érdemes szem előtt tartani a lehetséges kimenetelt – például a kardiovaszkuláris történések és az ebből adódó halálozás kockázatát –, és ennek tükrében mérlegelni a nélkülözhetetlen vagy éppen nélkülözhető terápiát.

Az idős betegek potenciális alulkezelését az e célra elfogadott START (Screening Tool to Alert doctors to Right Treatment) szoftver alkalmazásával vizsgálták. A START 22 indikátora alapján 170 betegnél összesen 303 gyógyszer felírását mulasztották el a kezelőorvosok, azaz az alulkezelés incidenciája 42 százalékra tehető a vizsgált populációban. A leggyakrabban elmulasztott gyógyszerrendelések közé tartozott a metforminkezelés hiánya  2-es típusú cukorbetegségben és/vagy metabolikus szindrómában szenvedőknél, illetve a sztatinkezelés  és/vagy a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés hiánya  major kardiovaszkuláris kockázati tényezővel (hipertónia, hypercholesterinaemia, dohányzás) élő cukorbetegek esetében. A szükséges gyógyszeres kezelés hiánya az esetek felében az endokrin rendszer, 27 százalékban a kardiovaszkuláris rendszer betegségének figyelmen kívül hagyásával állt összefüggésben. A leggyakoribb jelenség az antikoaguláns-kezelés elmulasztása volt krónikus pitvarfibrilláció fennállásakor.

A többváltozós elemzés szerint a kezelés elmulasztásának rizikója a társbetegségindex növekedésével párhuzamosan nőtt. A polifarmácia, más tényezőktől függetlenül, előre jelezte legalább egyféle szükséges kezelés elmulasztását. A legalább 5-féle gyógyszert szedők körében az alulkezelés gyakorisága 59 százaléknak adódott, szemben a polifarmácia által nem érintett csoportbeli 27 százalékkal.

 

Következtetések

A vizsgált idős populációban a társbetegségek gyakorisága alapján nem beszélhetünk túlzott gyógyszeres kezelésről – szögezik le a kutatók. A társbetegségek számának növekedésével értelemszerűen nő a polifarmácia valószínűsége, ami összecseng az e témában végzett korábbi vizsgálatok megállapításaival. A polifarmácia és az ezzel párhuzamosan megjelenő alulkezelés nagy gyakorisága rámutat, mennyire fontos, hogy az idős betegek ellátásában megtaláljuk a helyes egyensúlyt a terápiás célok megvalósulása és a lehetséges kockázatok között. Ennek lényeges eszköze a betegek állapotának gyakori ellenőrzése és a farmakoterápia rendszeres áttekintése, a funkcionális státusz és az életminőség szem előtt tartásával. A mindennapi gyakorlatot azonban nagymértékben segíthetnék a leggyakoribb időskori betegségek felismerését és optimális kezelését irányító szakmai ajánlások is.

 

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
E. Blanco-Reina //et al.// Optimizing elderly pharmacotherapy: polypharmacy vs. undertreatment. Are these two concepts related? //Eur J Clin Pharmacol.// 2015;71:199–207.

 

Dr. Bokor Dóra
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés